Nem túlzás kijelenteni, hogy manapság sokkal nehezebb nőnek lenni, mint régen. Bár van szavazati jogunk, dolgozhatunk feleségként és édesanyaként, valamint sikerrel törtünk be számtalan, korábban férfiak uralta területre, mégsem éreztünk még soha a mostanihoz hasonló mértékű megfelelési kényszert. Nincs ez így jól – futhat át az agyunkon minden egyes reggel, amikor a gyors reggeli, a sebtében megivott kávé és valamelyik „hogyan készüljünk el öt perc alatt” című videó nyomán feldobott smink után kilépünk az ajtón.
Köztársasági elnöki jelölés ide vagy oda, valószínűleg sokan nem lennénk most Novák Katalin helyében, aki bár ékes példáját adja a feleség–anya–család–karrier négyes sokszor lehetetlennek tűnő összehangolásának, az utóbbi hetekben mégis támadások sorozata zúdul rá. Hiába lesz ugyanis ő Magyarország első női államfője, hiába örvend kimagasló népszerűségnek szinte minden generációban és hiába bizonyítja sok éve politikai rátermettségét, a balliberális megmondóembereknek mindez nem elég.
Míg korábban azért emelték fel hangjukat, hogy több női politikus ülhessen a parlamentben vagy kerüljön vezető pozícióba, az érvekkel alátámasztott, észszerű igények helyét mostanra a folyamatos elégedetlenség ideológiája vette át.
Ha valaki rászánja magát, hogy összegyűjtse a Novák Katalin jelölésével kapcsolatos, balliberális oldalról elhangzó pozitív és negatív kritikákat, az egyik oszlop jóval magasabb lesz a másiknál – és nem az előbbi. Tulajdonképpen az egyetlen pozitívnak mondható reakció részükről Novák Katalin nemére vonatkozik, ezen kívül azonban minden erejükkel igyekeznek meggyőzni minket, miért nem megfelelő választás a korábbi családokért felelős miniszter személye. Az érvek között szerepel alkalmatlansága (a legtöbbször bárminemű indoklás nélkül), párthűsége (ami a köztársasági elnökök esetében tudjuk, hogy soha, sehol nincs jelen) és a politikai önállóság hiánya, amely miatt nem tudná megfelelően betölteni a közjogi kontrollszerepet. A harcos feministák szerint továbbá az is főben járó bűnnek számít, hogy számára elfogadható, sőt támogatandó az is, ha egy nő a karrierépítés helyett a gyermeknevelést, a családot választja. De ezeknél jóval elrugaszkodottabb kritikákat is hallhatunk, például hogy Novák Katalin jelölése csupán gesztusértékű, valódi súlya nincs, hogy kizárólag azért választották őt, mert Kövér László házelnök nem vállalta a felkérést, valamint hogy Orbán Viktor egy beszédében Katának merte szólítani, miközben a férfi kormánytagokat „mindig teljes keresztnevükön szólítja”. Egyesek szőrszálhasogató módon már azt kérik számon, hogy mikor lesz női miniszterelnöke hazánknak és Orbán Viktor „kegyelmi ajándékaként” hivatkoznak a volt miniszter jelölésére.