A szomszédban kirobbant háború elsősorban megrázó és szorongató érzéseket kelt mindannyiunkban. Pontosabban az egészséges mentalitású emberekben, mert sajnos vannak, akik izgatottan örülnek neki, hogy az unalmukat kicsit elűzi mások tragédiája, így megint akad egy téma, amiben laikus „szakértőként” megszólalhatnak. Most éppen nem a járvány kezeléséhez értenek, hanem hadászati és geopolitikai bölcseleteiket osztják meg a környezetükkel. Ja, és természetesen mindezt morális szempontból megvilágítva, így minden posztjuk és hozzászólásuk alkalmával kiderül, hogy rajtuk kívül mindenki ostoba és gazember. Ezekben az online veterán „szakértőkben” lát a baloldal politikai lehetőséget, nekik szolgáltat műsort, amikor a humanitárius katasztrófával, valamint a nemzetbiztonsági és nemzetgazdasági válsággal fenyegető esemény kapcsán kapásból rágalmazni és uszítani kezdett.

No, és itt, ezen a ponton jött el bennem az az érzés, amit a címben megfogalmaztam. Az a tény, hogy Európában újra ropognak a fegyverek, hogy a világ egyik legerősebb katonai hatalmi gépezete támadásba lendült, ráadásul egy velünk szomszédos országban, ahol százezres nagyságrendben élnek magyarok, akik könnyen kerülhetnek az orosz–ukrán konfliktus ütközőzónájába, annyira váratlan és szélsőséges helyzetet teremtett, hogy a rá adott belpolitikai reakciók mindennél tisztábban megmutatják az adott politikai erő és képviselőik jellemét, felkészültségét és kormányzóképességét.

Erre szokás felénk azt mondani, hogy most elválik a tüdő a májtól. Annál tisztább képet a politikusainkról nem kaphatunk, mint ahogy az elmúlt és elkövetkező hetekben viselkednek. Ha a választók az uszító, rágalmazó mentalitást díjazzák, amely a válságos helyzetekben nem a mentésre koncentrál, hanem a bajt kihasználva a politikai ellenfél támadására, azzal sem törődve, hogy ezzel gyengíti a védekezést, veszélynek teszi ki az érintetteket, akkor rövid távon nincs mit tenni, bele kell nyugodni, hogy Magyarország is beállt az önsorsrontó európai társadalmak sorába.

Persze, sokunknak már eddig is tiszta volt a kép, mert amit most a baloldal produkál, annak bőven voltak előzményei. Sőt szinte csak ennek voltak előzményei esetükben, mert építkezésben, fejlesztésekben, hasznos gazdaság- és társadalompolitikában soha nem jeleskedtek.

A fiatal, három évtizedes magyar demokrácia közéletének történetében sokáig voltak morális gátak, amelyek átlépése elfogadhatatlan volt mindegyik fél számára. Ezeknek a lebontását pont azok kezdték el, akik a legtöbbet hangoztatják, hogy szükség van morális gátakra a közéletben. Például a Soros-hálózatból a pártpolitikába érkezett Juhász Péter, aki az Együtt nevű párt szószólójaként kezdett olyan gyűlölködő, hazug és gátlástalan kampányolásba, amelyet addig csak a szalonképtelen szélsőségektől ismertünk. Eleinte a baloldalon is óriási megrökönyödést okozott az alpári, minden addigi szélsőséget meghazudtoló stílusa. Még az indexes és 444-es haverjai is arról faggatták több interjúban, hogy mire jó ez az útszéli, gyűlöletkeltő hangnem.

Azt válaszolta, amit a történelemben a náci és bolsevik gyilkosok szoktak, hogy a Fidesz legyőzésére minden eszköz megengedett, most nem az értelmes érvelésnek van itt az ideje. Közben Karácsony Gergely, Haraszti Miklós és Heller Ágnes sem tétlenkedtek, elkezdték előkészíteni az akkor még javában neonáci jelleget hordozó Jobbik integrálását a balliberális pártok közé. Ők is a tömeggyilkosok történelmi érvelését használták: „A cél szentesíti az eszközt.” Így történhetett meg, hogy politikatörténeti léptékkel mérve egy pillanat alatt sikerült a szélsőséges, uszító, rasszista és homofób pártot mérsékelt középerővé kozmetikázni, mindezt úgy, hogy soha, senkitől nem kértek bocsánatot az elkövetett bűneikért.

Karácsony Gergely 2019-ben már úgy kampányolt a főpolgármesteri posztért, hogy megpróbálta lepipálni Gyurcsányt, így minden idők egyik leggátlástalanabb hazugságtömegét zúdította a közvéleményre. Állításai közül az én „kedvencem”, amikor azzal vádolta Tarlós István főpolgármestert, hogy ő ölte meg a huszonöt, balesetet szenvedett dél-koreai turistát és a hajó kétfős személyzetét. Utána jött a koronavírus-járvány, amelyben egyszerre folytattak halálkampányt, visszaélve emberek tragédiájával, hozzátartozók gyászával, közben pedig folyamatosan uszítottak a védekezés ellen.

Végül azzal tették fel a koronát a pandémia kapcsán tanúsított gyalázatos viselkedésükre, hogy minden erejükkel igyekeztek megfúrni a gazdasági helyreállítási alapból Magyarországnak járó forrást. Eddig sikeresen. Most itt a háború, amely Európát a pandémia okozta gazdasági hatások miatt legyengülve kapta derékba, és lássunk „csodát”: a baloldal megint hazudozni kezd a kormány intézkedéseiről, valamint olyan lépéseket sürget, amelyek mind gazdasági, mind pedig biztonsági szempontból életveszélyesek a magyar nemzetre nézve.

Kell nekünk ennél több információ ahhoz, hogy választani tudjunk április 3-án?

A szerző újságíró

Borítókép: Karácsony Gergely főpolgármester beszédet mond az Egységben Magyarországért nagygyűlésén Budapesten, a Műegyetem rakparton 2022. március 15-én. (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)