Az extraprofitadó bevezetése során két ellentétes szakpolitikai cél ütközik: a piacbarát megközelítés, a vállalatok működésébe való beavatkozás elkerülése és a családvédelem, a családok terheinek csökkentése. Magyarországon ebben a háborús helyzetben kiemelten fontos a családok védelme, ami a teljes foglalkoztatottság védelmét, a nyugdíjasok védelmét, a családtámogatási rendszer védelmét, illetve a rezsicsökkentés védelmét jelenti. Háborús inflációt árstopokkal és ezt finanszírozó háborús extraprofitadóval lehet kezelni, ami egyben a költségvetést is segíti.
A tisztánlátás végett vizsgáljuk meg két ágazati példán keresztül, hogy miképpen keletkezhetett az extraprofit, mit adóztat meg a kormány.
Nézzük először az energiaszektort! 2021–2022-ben a világ nagy olajvállalatai nagyon jelentős, több esetben évi kétszáz százalékos profitnövekedésről számoltak be. Mindez annak köszönhető, hogy a globálisan irányadó Brent nyersolaj ára idén már több mint negyven százalékkal emelkedett, hordónként 130 dollár fölé. Bár azóta az árak csökkentek, de jelenleg is 110 dollár felett mozog a nyersolaj ára. Az olajipar nyeresége javarészt az olajkitermelés iparágból (upstream) származik, ugyanis a nyersolaj ára jóval nagyobb mértékben emelkedett, mint a felszínre hozás költségei. További extraprofit jött létre azáltal, hogy az olajipari vállalatok egy része a finomított olajtermékeik (downstream) árait a Brent nyersolaj árához kötik, azonban a termelésükhöz a Brentnél olcsóbb nyersolajat is használhatnak. Erre egy eklatáns példa a hazai Mol, ahol a finomításhoz nagyobbrészt az orosz Ural nyersolajat használják, így a békeidőkben jellemző hordónkénti öt dollár Ural–Brent árkülönbség 30-35 dollárra való emelkedése jelentős extrabevételhez juttatja a céget. Végül az olajszektorhoz köthető petrolkémia üzletág is soha nem látott profitot mutat, a vegyipari benzinből készített polietilén ára rekordokat dönt.
A gázkitermelő vállalatok esetében nagyon hasonlóan alakult ki extraprofit. A gázellátást érintő bizonytalanságok, valamint a járvány csillapodásával felpörgő kereslet miatt a gázárak a többszörösükre emelkedtek, jelenleg száz euró/megawatt óra közeli szintre, miközben a kitermelési költség ezt nem követte le.
A villamosenergia-termelő vállalatok extraprofitjának kialakulása összetettebb folyamat, hiszen azok fosszilis vagy nem fosszilis energiaforrásokat is használhatnak. A villamos energia és a földgáz ára nagyon szorosan együtt mozog, tehát a termelés emelkedő költségét könnyen beárazzák az eladási árba az áramtermelők. Ennél azonban sokkal lényegesebb szempont, hogy a nem fosszilis energiaforrásokat, mint a nap-, a szél- vagy az atomenergiát alkalmazó áramtermelők költségei nem emelkedtek jelentősen, míg a villamos áram ára már 220 euró/megawatt óra feletti, ami miatt nagymértékű extraprofithoz segítette a vállalatokat. Ezért indokolható gazdasági és méltányossági értelemben például a napelem-parkokra is extraprofitadót kivetni.
Most nézzük a bankszektort! Az infláció emelkedése sok jegybankot kamatemelésre kényszerít. A monetáris transzmissziós csatornák segítségével a jegybanki kamatok emelkedése meg is jelenik a hitelkamatok növekedésében. A főként látra szóló, „ragadósabb” lakossági betéti kamatok viszont nem emelkednek. Ezen betéteket sokszor core vagy stabil betéteknek is szokás hívni, árérzékenységük rendkívül alacsony, tehát mindegy, hogy magas vagy alacsony a jegybanki kamat, ezen pénzek nem mozdulnak meg, a megtakarítók ezeket jellemzően nem helyezik át.
Az eurózónában az Európai Központi Bank (EKB) jelenleg még nulla százalékponton tartja a kamatokat, így – negatív betéti kamatok híján – az eurózóna bankbetétein nem képződik extraprofit. Ezzel szemben a kelet-közép-európai országok gyorsan és nagymértékben emelik a jegybanki kamatokat, ami hozzájárul a bankszektor kimagasló eredményességéhez.
Kutatások szerint Magyarországon egy százalékponttal magasabb jegybanki kamatláb egyéb tényezők változatlansága mellett átlagosan 150-200 milliárd forinttal növeli a hazai bankszektor profitját. A bankok mindössze 0,3 százalékos hozamot fizetnek jelenleg a 13 ezer milliárd forint körüli lakossági betétállomány után, miközben ezt a pénzt minimum 6,75 százalékon tudják kihelyezni, az olló tehát szélesre nyílik, a kamatkülönbözet eléri a 6,45 százalékpontot. Persze a hitelkihelyezés és a betétbefogadás közötti kamatkülönbözet sosem nulla. A pénzügyi közvetítésnek, a megtakarítások beruházásokká történő transzformációjának, a reálgazdasági fogaskerekek olajozásának költsége van. Ez az elmúlt húsz évben átlagosan 2,5 százalékpont volt, magas inflációs közegben 3,5 százalékpont, de sosem 6,45 százalékpont. Mindez azt eredményezi, hogy bankok kamateredményein jelentős extraprofit keletkezik.
A piac védelme és a vállalkozás, piaci beruházásbarát működési környezet kialakítása és fenntartása továbbra is kiemelten fontos. 2010 óta bizonyítottuk, hogy mi nem vallunk marxista elveket: az adókat csökkenteni kell, az újraelosztás helyett pedig a munka adhatja meg a társadalmi felzárkózás esélyét. A munka-, tanulás-, tudás-, azaz teljesítményalapú gazdasági modellben a törekvő munkavállalók és a cégek is sokkal jobban járnak, mint 2010 előtt.
