Az extraprofitadó bevezetése során két ellentétes szakpolitikai cél ütközik: a piacbarát megközelítés, a vállalatok működésébe való beavatkozás elkerülése és a családvédelem, a családok terheinek csökkentése. Magyarországon ebben a háborús helyzetben kiemelten fontos a családok védelme, ami a teljes foglalkoztatottság védelmét, a nyugdíjasok védelmét, a családtámogatási rendszer védelmét, illetve a rezsicsökkentés védelmét jelenti. Háborús inflációt árstopokkal és ezt finanszírozó háborús extraprofitadóval lehet kezelni, ami egyben a költségvetést is segíti.

A tisztánlátás végett vizsgáljuk meg két ágazati példán keresztül, hogy miképpen keletkezhetett az extraprofit, mit adóztat meg a kormány.

Nézzük először az energiaszektort! 2021–2022-ben a világ nagy olajvállalatai nagyon jelentős, több esetben évi kétszáz százalékos profitnövekedésről számoltak be. Mindez annak köszönhető, hogy a globálisan irányadó Brent nyersolaj ára idén már több mint negyven százalékkal emelkedett, hordónként 130 dollár fölé. Bár azóta az árak csökkentek, de jelenleg is 110 dollár felett mozog a nyersolaj ára. Az olajipar nyeresége javarészt az olajkitermelés iparágból (upstream) származik, ugyanis a nyersolaj ára jóval nagyobb mértékben emelkedett, mint a felszínre hozás költségei. További extraprofit jött létre azáltal, hogy az olajipari vállalatok egy része a finomított olajtermékeik (downstream) árait a Brent nyersolaj árához kötik, azonban a termelésükhöz a Brentnél olcsóbb nyersolajat is használhatnak. Erre egy eklatáns példa a hazai Mol, ahol a finomításhoz nagyobbrészt az orosz Ural nyersolajat használják, így a békeidőkben jellemző hordónkénti öt dollár Ural–Brent árkülönbség 30-35 dollárra való emelkedése jelentős extrabevételhez juttatja a céget. Végül az olajszektorhoz köthető petrolkémia üzletág is soha nem látott profitot mutat, a vegyipari benzinből készített polietilén ára rekordokat dönt.

A gázkitermelő vállalatok esetében nagyon hasonlóan alakult ki extraprofit. A gázellátást érintő bizonytalanságok, valamint a járvány csillapodásával felpörgő kereslet miatt a gázárak a többszörösükre emelkedtek, jelenleg száz euró/megawatt óra közeli szintre, miközben a kitermelési költség ezt nem követte le.

A villamosenergia-termelő vállalatok extra­profitjának kialakulása összetettebb folyamat, hiszen azok fosszilis vagy nem fosszilis energiaforrásokat is használhatnak. A villamos energia és a földgáz ára nagyon szorosan együtt mozog, tehát a termelés emelkedő költségét könnyen beárazzák az eladási árba az áramtermelők. Ennél azonban sokkal lényegesebb szempont, hogy a nem fosszilis energiaforrásokat, mint a nap-, a szél- vagy az atomenergiát alkalmazó áramtermelők költségei nem emelkedtek jelentősen, míg a villamos áram ára már 220 euró/megawatt óra feletti, ami miatt nagymértékű extraprofithoz segítette a vállalatokat. Ezért indokolható gazdasági és méltányossági értelemben például a napelem-parkokra is extraprofitadót kivetni.

Most nézzük a bankszektort! Az infláció emelkedése sok jegybankot kamatemelésre kényszerít. A monetáris transzmissziós csatornák segítségével a jegybanki kamatok emelkedése meg is jelenik a hitelkamatok növekedésében. A főként látra szóló, „ragadósabb” lakossági betéti kamatok viszont nem emelkednek. Ezen betéteket sokszor core vagy stabil betéteknek is szokás hívni, árérzékenységük rendkívül alacsony, tehát mindegy, hogy magas vagy alacsony a jegybanki kamat, ezen pénzek nem mozdulnak meg, a megtakarítók ezeket jellemzően nem helyezik át.

Az eurózónában az Európai Központi Bank (EKB) jelenleg még nulla százalékponton tartja a kamatokat, így – negatív betéti kamatok híján – az eurózóna bankbetétein nem képződik extraprofit. Ezzel szemben a kelet-közép-európai országok gyorsan és nagymértékben emelik a jegybanki kamatokat, ami hozzájárul a bankszektor kimagasló eredményességéhez.

Kutatások szerint Magyarországon egy százalékponttal magasabb jegybanki kamatláb egyéb tényezők változatlansága mellett átlagosan 150-200 milliárd forinttal növeli a hazai bankszektor profitját. A bankok mindössze 0,3 százalékos hozamot fizetnek jelenleg a 13 ezer milliárd forint körüli lakossági betétállomány után, miközben ezt a pénzt minimum 6,75 százalékon tudják kihelyezni, az olló tehát szélesre nyílik, a kamatkülönbözet eléri a 6,45 százalékpontot. Persze a hitelkihelyezés és a betétbefogadás közötti kamatkülönbözet sosem nulla. A pénzügyi közvetítésnek, a megtakarítások beruházásokká történő transzformációjának, a reálgazdasági fogaskerekek olajozásának költsége van. Ez az elmúlt húsz évben átlagosan 2,5 százalékpont volt, magas inflációs közegben 3,5 százalékpont, de sosem 6,45 százalékpont. Mindez azt eredményezi, hogy bankok kamateredmé­nyein jelentős extraprofit keletkezik.

A piac védelme és a vállalkozás, piaci beruházásbarát működési környezet kialakítása és fenntartása továbbra is kiemelten fontos. 2010 óta bizonyítottuk, hogy mi nem vallunk marxista elveket: az adókat csökkenteni kell, az újraelosztás helyett pedig a munka adhatja meg a társadalmi felzárkózás esélyét. A munka-, tanulás-, tudás-, azaz teljesítményalapú gazdasági modellben a törekvő munkavállalók és a cégek is sokkal jobban járnak, mint 2010 előtt.

Míg a kommunizmus az állandósuló veszteségek rendszere, annak ellenpólusa, amit egyesek kaszinókapitalizmusnak is neveznek, az extraprofitok állapota. A profittal ellentétben ez a háborús extraprofit már káros, mert az ársokkok gyorsan, jelentős jövedelmet csoportosítanak át a családoktól egyes vállalatok felé extraprofitot eredményezve, az extraprofitadó pedig ezt a jövedelmet adja vissza.

Könnyen belátható, hogy a nem várt, „odafújt” profit elvonása nem vezet a gazdaság lassulásához vagy az infláció további emelkedéséhez. Ez részben azért van így, mert „könnyen jött, könnyen megy” alapon nincs mit kompenzálni. Másrészt a vállalatok túlzott áremeléssel történő reakcióját a hatóságok könnyen elháríthatják a lakossági szereplők védelmében.

A nem ideológiai, hanem pragmatikus gazdaságpolitikát folytató cselekvőképes államnak meg kell védenie a családokat az ugrásszerűen megemelkedő energiaárakkal, élelmiszerárakkal vagy a magasabb hitelkamatokkal szemben, miközben továbbra is beruházásokra ösztönöz. A védekezés a nagyhatalmak háborúja és az Oroszországnak, illetve a nyugati nagyvállalatoknak is extra hasznot hajtó brüsszeli szankciók miatt egyre több pénzbe kerül Magyarországnak. Ugyanakkor ez a pénz nem tűnt el, csak átalakult: valójában megvan, megjelenik egyes ágazatokban extraprofit formájában, amit lassan a főáramú közgazdaságtan képviselői is kezdenek észrevenni.

Nekünk az lenne persze a legjobb, ha nem lenne háború és értelmetlen brüsszeli szankciók, nem lenne energiaválság és élelmiszerválság, valamint felfutó infláció, mert akkor nem lenne extraprofit sem.

A szerző gazdaságfejlesztési miniszter

Borítókép: illusztráció (Fotó: Magyar Nemzet/Bach Máté)