Mivel az 1945 óta eltelt lassan nyolcvan év gyakorlatának köszönhetően elég jó rutinnal bírunk a kommunisták felismerésében, függetlenül attól, hogy éppen liberálisnak, polgárinak, demokratának vagy zöldnek maszkírozzák magukat, a beszéd kapcsán Feriben is felismertük a kommunistát, bár az igazat megvallva, ez nem volt egy emelt szintű feladat.
A kommunisták egyik ismérve, hogy azzal vádolják az ellenfeleiket, amit ők maguk csinálnak.
Anno felszámolták a demokráciát, közben koncepciós perekben a vádlottakat rendre a demokratikus államrend megdöntésére tett kísérlettel vádolták. Nos, Feri ugyanezt adta elő hétvégén, amikor először gyávának nevezte Orbán Viktort, aki szerinte nem mer emberek elé állni (miért, Zalaegerszegen nem emberek élnek, Feri?!), majd a szabad véleménynyilvánítás jogát esetlegesen gyakorolni óhajtó magyar polgároktól tartva ő maga „online” megemlékezést tartott, ahol a DK vezetésén kívül senki nem jelent meg.
A kommunisták másik ismérve, hogy hazudnak. Feri ebben különösen jó, ezt már 2006-ban elismerte egy terápiás jellegűnek szánt, de végül egészen máshogy elsült beszélgetéskor, és ezt a képességét azóta is csillogtatja. Most például azt hazudta, hogy Magyarországon politikai önkény van, nincsen szólásszabadság, nem szabad a sajtó, és hogy a magyar kormány keresi a konfliktust a Nyugattal. Itt egy kicsit elgondolkodtunk, hogy ha ez igaz, akkor hogyan mondhatja el ő mindezt, és hogyan lehet, hogy mindenféle karhatalmi beavatkozás nélkül zajlanak le olyan utcai megmozdulások Magyarországon, ahol egy színpadról magukat rendkívül intelligensnek gondoló középiskolás diákok a jelen lévő DK-s politikusok hangos tetszésnyilvánítása közepette üvöltöznek az éterbe mindenféle trágárságokat kormánypárti politikusokkal kapcsolatban. Ha valóban nincsen szólásszabadság, akkor vagy egyáltalán nem történhetnek ilyenek, vagy kifejezetten maga a hatalom szervezi ezeket a rendezvényeket. Felmerülhet még, hogy valójában nincsen probléma a szólás- és sajtószabadsággal,
Gyurcsány egyszerűen csak időutazást hajtott végre, és felidézte azokat a daliás időket, amikor valóban nem volt szólásszabadság, nem volt szabad a sajtó és Magyarország kereste a Nyugattal a konfliktust.
Amikor ő a KISZ Központi Bizottságának titkáraként – tehát vezető kommunista funkcionáriusként – szolgálta a rendszert, miközben Orbán Viktort tüntetésen gumibotozták.
De ugyanilyen hazugság az is, hogy „a baloldal évtizedes törekvése, hogy eltávolítsa magát az embertelen, igazolhatatlan, baloldali diktatúráktól”. Ezt találta ugyanis mondani Gyurcsány, miközben megmondóembereik több mint három évtizede próbálják egy haladó társadalmi kísérletté maszkírozni az 1919-es vörösterrort és emberarcú szocializmusként eladni nekünk a kádári diktatúrát.
A kommunisták harmadik ismérve a végtelen erkölcsi gátlástalanság. Ez a fentiekből is egyértelmű, de a sima hazudozásra Gyurcsány a hétvégén rátett még egy lapáttal, amikor Mindszentyre hivatkozott.
Itt azért a kommunista arcátlansághoz szokott és az élet egyéb nehézségei mellett ezt is türelemmel viselő jámbor katolikusnak is ökölbe szorul a keze, és azt gondolja, hogy Gyurcsányt és a teljes sleppjét úgy kellene ostorral elkergetni mindenféle 1956-os megemlékezés környékéről, ahogyan Krisztus kergette ki a kufárokat a templomból.
