Már pontosan nyolc hónapja tart az orosz–ukrán háború, amelynek a végét ma még senki nem látja. Ez az egyre öldöklőbb-pusztítóbb katonai konfliktus is azt bizonyítja, hogy egy háborút mindig könnyebb elkezdeni, mint befejezni. Ezt azonban sem a két ellenfél, sem Európa nagy része nem tanulta meg, a két világháború pokoli szenvedései, iszonyatos veszteségei ellenére sem.
Egyetlen háború sem elkerülhetetlen addig, amíg el nem kezdődött. De ha már kirobbant két ország között, mit tehetnek a többiek, a saját népükért felelős nemzeti kormányok? Beszállnak valamelyik fél oldalán – akár „csak” fegyverszállítással, technikai, pénzügyi támogatással, gazdasági embargók alkalmazásával –, vagy kimaradnak? Az Európai Unió, egyben a NATO tagállamainak többsége az előbbit választotta, Magyarország az utóbbit. A kormány Ukrajna megtámadásakor azonnal elítélte Oroszország katonai fellépését, ugyanakkor Orbán Viktor határozottan kijelentette, hogy Magyarországnak ebből a háborús konfliktusból ki kell maradnia, mert a legfontosabb a magyar emberek biztonsága! A miniszterelnök már a február 24-i rendkívüli uniós csúcson világossá tette: „Ki fogunk állni Magyarország nemzeti érdekei mellett, és nem fogjuk engedni, hogy Magyarországot bárki belesodorja ebbe a háborúba.”