Ne csodálkozzunk ezek után, hogy ha az Action for Democracy nevű alapítvány vezető testületében, illetve tanácsadói között többen is tagjai az anyaintézménynek, a CFR-nek. Schiffer András az Index.hu-n részletesen kibontotta ezt a kapcsolati hálót. Ebből kiderült, hogy a tanácsadó testületet vezető Kati Marton a CFR tagja, de elhunyt férje, Richard Holbrooke volt külügyi helyettes államtitkár és ENSZ-nagykövet is a CFR tagja volt (utóbbi egyébként – sok más globalista kapcsolat mellett – a Bilderberg-csoportban is részt vett). Anne Applebaum Orbán-gyűlölő amerikai aktivista személyiség szintén tagja a CFR-nek, míg Timothy Garton Ash, a nagyon futtatott brit történész „csak” az ECFR-nek a tagja, egyébként vele is találkozott londoni útján Márki-Zay Péter, méghozzá a londoni Királyi Külügyi Intézetben (melyet a CFR angol testvérintézményének is nevezhetünk). Következő személy a híres-hírhedt filozófus-politológus Francis Fukuyama – aki a „történelem vége” tézist megfogalmazta –, ő szintén CFR-es, sőt igazgatósági tag.
Charles Gati, szintén ismert Orbán-gyűlölő politológus is az Action for Democracy „tanácsadója”, s a CFR tagja (akárcsak a felesége, Toby Gati).
Evelyn Farkas, aki az Obama-kormányban volt helyettes államtitkár, szintén CFR-tag, megemlítendő még David Miliband korábbi brit külügyminiszter, CFR-előadó, Timothy Snyder CFR-tag, valamint Rafal Trzaskowski varsói polgármester, aki az ECFR tagja.
Egyszóval elég nagy erők mozdultak meg a világon azért, hogy megbukjon az Orbán-kormány. A Külkapcsolatok Tanácsa ugyanis nem akármilyen múltú szervezet. A CFR, amelynek központi székháza New Yorkban, a Park Avenue 68. szám alatt van, nem más, mint az egyik, ha nem a legnagyobb erővel, forrásokkal és hálózattal rendelkező globális irányító intézmény.
A Külkapcsolatok Tanácsát 1921-ben alapították (társintézménye a londoni Királyi Külügyi Intézet, mely 1920-ban alapult), az első időszakban a Rothschild-bankház (illetve annak amerikai képviselője, J. P. Morgan) irányította, később azonban a Rockefeller család vette át a tanács ellenőrzését. Ha csak a természetes személyeket vesszük, elég annyit mondani, hogy a második világháború utáni szinte mindegyik amerikai elnök, a legtöbb amerikai külügyminiszter és védelmi miniszter is a tagja volt – demokraták és republikánusok egyaránt. Jelenleg vezető politikusok, kormányzati emberek, a média, az oktatás, a tudomány kiemelkedő személyiségei, a civil szféra irányítói stb. tagjai a testületnek.
De még röviden a CFR valóságos befolyásáról. Tudni kell, hogy a második világháború után a CFR tervezte meg az ENSZ működési kereteit és a Marshall-tervet, mely elindította Nyugat-Európa felemelkedését a jóléti állam irányába. A tanács egyes tagjai a mai napig kulcspozíciókat töltenek be az amerikai kormányokban. A szervezet által kiadott folyóirat, a Foreign Affairs az amerikai külpolitikai stratégiai alakítója, a The Washington Post szerint „a külpolitikai gondolkodás bibliája”.
Ha visszamegyünk a kezdeti időkhöz, akkor érdemes arra utalnunk, hogy az első világháború után, 1920–1921 táján az Egyesült Államok – mint abszolút győztes – vállalhatta volna a globális vezető szerepet, de ettől még ódzkodott a háborúba belefáradt Amerika és annak akkori elnöke, a republikánus Warren G. Harding. Ebbe azonban nem tudtak belenyugodni az amerikai bankárcsaládok, amelyek már nagy terveket szövögettek a globális irányításról. Ezért alapították meg, méghozzá kétpárti (!) alapon a CFR-t New Yorkban. A nagy bankárdinasztiáknak, mint a Rothschild, a Morgan, a Rockefeller, bőven volt pénzük ahhoz, hogy befolyásolják embereiken keresztül az amerikai, azon keresztül pedig a világpolitikát.
