De nézzük, hogy mi a helyzet nálunk! Jelentős mértékű gazdasági visszaesést utoljára 2008–2009-ben könyvelhettünk el, amikor a globális pénzügyi és adósságkrízis mellett a helytelen hazai gazdaságpolitika is „bemondta a krachot”. Ha nincs az IMF–EU-hitel, hazánk menthetetlenül államcsődbe jut, vagy harminc évig nem „épültünk” volna vissza. Persze a gigantikus, mintegy hatezermilliárd forintos kölcsönnek is ára volt: Magyarország programország lett, a nagy hitelezők gazdaságpolitikáját kellett végrehajtani. De ez már a múlt.
Ugyanakkor a bő egy évtizeddel ezelőtti korszak még nem túl távoli, emlékezhetünk rá. A gazdasági zsugorodás magas munkanélküliséggel járt, az eladósodottság és a „rettegett hiány” miatt megdrágult az ország finanszírozása. A válság okozta problémákat súlyosbította a baloldali kormányok adóemelésre, megszorításokra és a háztartások terheinek növelésére épülő hibás gazdaságpolitikája.
A 2010-es kormányváltás idején látott gazdasági nehézségekhez lehet sajnos hasonlítani a jelenlegi környezetet. Azzal a különbséggel, hogy háborús időkben bonyolultabb a helyzet, mint 2010-ben volt. Ilyenkor ugyanis mások bajával is foglalkoznunk kell. Napról napra egyre jobban látszik, hogy az orosz–ukrán háború az egész kontinenst megrengeti, azokat is, akik Európa távolabbi részén élnek.






























