Szerda este tüntetés volt, amolyan balos, liberális, ellenzéki, megjelent a balliberális tüntetők és véleményvezérek színe-java, a dzsembori pont olyan volt, mint a többi, mint a rabszolgatörvénynek gúnyolt túlóratörvény elleni tiltakozás vagy a kata módosítása utáni demonstrációk.
Megindult nagy dühösen, mérgesen az ellenzéki pártok és az ellenzéki sajtó által felhergelt budapesti baloldali értelmiség (és értelmetlenség), vadul káromkodva, trágár dalokat, szólamokat kántálva, még trágárabb táblákat feltartva, olyanokat, amelyeket egy ilyen nagy múltú, konzervatív lap nyomdafestéke nem is bírna el, úgyhogy nem is idézném egyiket sem, hűséges és kitartó olvasóink egészen biztosan el tudják képzelni, miket mondtak és írtak a belpesti tüntetők.
A különböző elsődleges és másodlagos nemi szerveket meg a legősibb foglalkozást emlegető baloldaliak persze az ellenzéki pártok és lakájsajtójuk szerint amúgy vonzó és megnyerő módon káromkodnak, bájosan, kedvesen, menőn, nekik szabad, nekik jól állnak a minősíthetetlen szavak.
Nem úgy, mint egyes jobboldali közszereplőknek, akiket ha elkap az indulat, azonnal poszt- és kriptokommunisták tucatja, sőt százai kapnak agyvérzést, majd adják vissza felháborodva az állami kitüntetéseiket.
A fene sem érti őket, de úgy tűnik, Kövér Lászlót, Pintér Sándort, Orbán Viktort vagy úgy en bloc a teljes jobboldali szavazóbázist bárhogy, akárhogy lehet gyalázni, mocskolni, gúnyolni, az valami roppant hősies és bátor dolog, ha viszont egy közírót, mondjuk Bayer Zsoltot kapja rajta a művelt liberális értelmiség, hogy megszaladt picit a tolla, akkor a művelt és finnyás liberális értelmiség azonnal kimossa, kiöblíti a száját, felveszi a legelegánsabb ruháját, megfésülködik, megigazítja a szemüvegét meg a szép fehér selyemkesztyűjét, majd kissé sápadtan, az izgalomtól rekedt hangon kikéri magának az útszéli és alpári hangnemet.
Ami nem méltó Európához és a humánumhoz. Amúgy meg „bajszos sz…rnak”, valamint hetéráknak, prostituáltaknak nevezik a jobboldali politikusok édesanyját, és mások nemi szervéről skandálnak.
És persze az is megesik, hogy homoszexuálisnak vagy cigánynak titulálják a döntéshozókat. Ezen voltaképpen nem is lenne szabad meglepődni, hiszen maga a dollármilliókkal kitömött Márki-Zay Péter kotyogta ki egy alkalommal, hogy ők, az egyesült ellenzék a kommunistákat és a fasisztákat is képviselik.
Nyilván ezért is dalolhatták el szerdán a szélsőbal indulóját, a Bella ciao című partizánnótát a tüntetésen. Az előadó újfent Törley Katalin volt.
Újfent bizony, mert ugyanezt a kommunista, áporodott szagot árasztó dalt már egyszer elgajdolta a Kölcsey gimnázium előtt, tanulóit is éneklésre buzdítva. A baloldali értelmiség és a pedagógustársadalom egy kicsi, de hangos részére, a DK fiókszervezetére, a PDSZ-re gondolok itt elsősorban.
A hittannal, az erkölcstannal vagy a ne merjünk kicsik, merjünk inkább nagyok lenni-vel, a hazafias neveléssel persze szörnyű nagy bajaik vannak, de a szélbalos Bella ciaóval kiskamaszagyakat mosni az maga a haladás, a progresszió, a kellemes megjelenésű internacionalizmus.
Az embernek óhatatlanul eszébe jut a régi SZFE körüli botrány, amikor se az agymosott tanulók, se a 99,9 százalékban az évtizedek óta a balliberális értelmiséghez tartozó oktatók nem értették, hogy miért akkora baj, hogy az egyik oldal gyakorlatilag ki lett tiltva az intézményből.
Hiszen a jobb az tulajdonképpen szélsőjobb, szalonképtelen, rossz, bűnös, bűzös, veszélyes. A haladást, a szépséges és egyetemes liberális eszméket kell támogatni, tanítani, a veszélyes nemzeti gondolatokat pedig üldözni, száműzni kell az intézmény falai közül, ez a művész, a művészet, a színház dolga. A kritikai gondolkodás.
Persze ha olyan művelt és tehetséges urak vannak hatalmon, mint Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc vagy most a fővárosban Karácsony Gergely, akkor már nem annyira kell a hatalmat kritizálni vagy támadni. Sőt.
Emlékszem, sosem fogom elfelejteni azt a mondatot, amit az egyik freeszfe-s hangadó mondott a Partizán dokumentumfilmjében. A fiatal hölgy kissé letörten azt találta mondani, hogy ennek a Magyarországnak, lehet, nincs is szüksége baloldali színházra.
És ebben a fontos pillanatban sem az látszott, hogy megvilágosodott volna abban a tekintetben, hogy ő voltaképpen éppen leleplezte saját magát meg az egész baloldali hisztériát. Nem esett le neki, hiszen olyan gondosan lett átmosva az agya, hogy nem is értette, hogy bizony nagyon nagy baj van egy olyan, elsősorban színművészeket képző intézménnyel, ahol gyakorlatilag evidencia, hogy a jó színház kizárólag baloldali lehet.
És az sem véletlen, hogy a baloldali tüntetések vezéralakjai között mindig felbukkantak a honi színházi világ művészei. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a Freeszfe testébe ez a bizonyos dokumentumfilm verte bele az utolsó szöget, teljesen biztos, hogy az egyetemfoglalók saját művét azóta sem láthatta a nagyérdemű.)
