Az állapotok lassan olyanok, mint a Teleki téri piacon a második világháború után. Hatósági ár? Igen? Akkor abból nincs. Üres a polc, mint a GUM áruházban annak idején. Van viszont másik, háromszor annyiért, mindemellé felnyomjuk minden másnak is az árát, teljesen indokolatlanul. Magam az ezer forint per kiló kenyér relációban (kiflit már nem veszek) tűnődtem el kissé először, de igazán akkor vontam össze a szemöldökömet, mint Rózsa Sándor a szamosújvári börtön bejáratánál, amikor megpillantottam a százharmincöt forintos tojást. Na, ezt most akkor adjátok el anyátoknak, gondoltam ekkor hirtelenjében, majd feltettem az egyetlen logikus kérdést, hogy ennyiért mellé adják-e az anyjukat is. Mármint a tyúkot.
Mindez onnan jutott eszembe, hogy olvasom, további alapvető élelmiszerek kerülhetnek be a hatósági áras termékek körébe, elsősorban a krumpli és a tojás. Utóbbi a sokk után most már szívügyem, de a többit is helyeslem, és az eddigi kormányzati logika (ilyet viszont látok) mentén az sem lenne ördögtől való, ha az árstop kiterjedne mondjuk a szintén elszabadult rizsre és száraztésztára is. Mert ha van rajta sapka, ha nincs, enni ugye kell. A nyivákolás persze azonnal elkezdődött, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a multinacionális élelmiszer-áruházak tulajdonosai nem fognak sem éhen veszni, sem eltávozni.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!