Itt szeretném továbbá felhívni Didier Reynders Biztos Úr figyelmét arra, hogy az Európai Unió hét tagállamában (Ausztriában, Cipruson, Csehországban, Észtországban, Németországban, Luxemburgban és Svédországban) egyáltalán nincs a magyarhoz hasonló nemzeti vagy országos bírói tanács, ezek a tagállamok csak megfigyelői az Igazságügyi Tanácsok Európai Hálózatának. Mégsem kerülnek soha hozzánk hasonlóan célkeresztbe Brüsszelben. Uniós források befagyasztásával pedig végképp nem fenyegetik őket. Érdekes, nem?

Ami pedig az OBT tagjainak közszereplését érő bírálatokat illeti: a véleménynyilvánítás szabadsága nemcsak azt jelenti, hogy uniós tisztviselők rendszeresen ellenőrizetlen híreket tálalhatnak tényként hazánk igazságügyi helyzetéről, hanem azt is, hogy a magyar sajtó szabad, megírhatja az igazat, azt, amit adott esetben annak vél. Ugyanis a magyar sajtó sokszínű és viszonylag kiegyensúlyozott, és ami a legfontosabb, Biztos Úr, hogy szabad. Tudom, Önnek és az ön kollégáinak ott Brüsszelben ezzel ellentétes tartalmú paksamétákat szoktak a kezébe nyomni, de javaslom önnek, a valóságnak higgyen, ne az Önt megtévesztőknek. 

Klubrádió-ügyben pedig fogadni merek, úgy fordult a bírósághoz, hogy előtte nem kereste meg az ebben a legilletékesebb magyar felet, a Médiatanács képviselőit. A szervezetnek van angol nyelvű honlapja is, ott minden fontos információt megtalál, ahogy én is. Érdemes lett volna olvasgatni kicsit, még a sajtótájékoztató előtt!

Végül a bírák elleni állítólagos „lejáratókampányról”, amely Biztos Úr szerint „súlyos jogállamisági kérdéseket vet fel”. 

Tisztelt Reynders Biztos Úr! 

A lejáratókampányt valójában az a két magyar bíró követte el önmaga ellen, akik úgy döntöttek, hogy felettes felhatalmazás nélkül elmennek az amerikai nagykövetségre kifejteni kritikai véleményüket egy másik ország képviselőjének. Hangsúlyozom, hogy az amerikai nagykövet, mint minden nagykövet, politikai szereplő. Vélhetően Önnek nincs információja arról, hogy nálunk Magyarországon kialakult egy nagyon rossz szokás, miszerint az aktuális amerikai nagykövet súlyosan beleavatkozik a fogadó ország belügyeibe. Nem diplomataként jár el, hanem az ellenzék vezetőjeként szervezkedik, gyarmatügyi helytartóként fogja fel kinevezését. Pontosan úgy, mint évtizedeken át a szovjet nagykövetek tették Budapesten. 

Sajnos most is ez a helyzet. Éppen ezért egy magas rangú magyar bíró semmiképpen sem folytathat titkos és zártkörű politikai jellegű megbeszéléseket az amerikai nagykövet rezidenciáján. Az ilyen személyes találkozások indokolatlanul nagy nyomást gyakorolnak a bírói függetlenséget garantálni hivatott testületre, és súlyosan veszélyeztetik a magyarországi igazságszolgáltatás pártatlanságát. Súlyos jogállamisági kérdéseket éppenhogy az vet fel, hogy ez a botrányos találkozó megtörtént! Vagy talán Biztos Úr hazájában mindennapos gyakorlatnak számít, hogy magas rangú belga bírák a belgiumi amerikai nagykövethez rohangálnak politikai háttérmegbeszélésekre?

Egyben maximálisan egyetérthetünk: a kommunikációs csatornák maradjanak nyitva. Igen, igen, de most már a fentebb javasolt módokon, ha szabad kérni. És ne kössenek bele úton-útfélen a magyar igazságszolgáltatásba, az semmivel sem rosszabb, mint bármely uniós tagországé, azoké, akik már régen megkapták a nekik járó uniós források, eurómilliárdok utolsó centjeit is.

Borítókép: Didier Reynders uniós biztos (Fotó: Benjamin Applebaum)