Egy kokainbáróval tárgyalt, fegyverkereskedőkkel üzletelhetett Magyarország egyik legfőbb brüsszeli ellensége

Ursula von der Leyen jogérvényesülésért felelős biztosa, Didier Reynders belga liberális politikus múltja tele van korrupciógyanús botrányokkal és más jellegű, erősen megkérdőjelezhető ügyekkel. Még miniszterként hírbe hozták kazah oligarchákkal, akiknek abban segédkezett, hogy francia harci helikoptereket vásároljanak, egyik „üzlettársát" később húsz év börtönbüntetésre ítélték. A liberális politikust meggyanúsították azzal is, hogy egy kongói fegyverkereskedőtől és egy helyi elnökjelölttől fogadott el kenőpénzt, akik cserébe részt vállalhattak az ottani belga nagykövetség építésénél. Egy volt belga titkosszolga szerint Reyndersnek abban is szerepe lehetett, hogy illetéktelen kezekbe kerülhetett Moammer Kadhafi volt líbiai diktátor vagyona. Ráadásul találkozott egy szaúdi herceggel, aki az Interpol körözése alatt áll. Nézzük meg, Verhofstadt vagy éppen Timmermans mellett ki is Magyarország egyik legismertebb brüsszeli ellensége.

Brüsszel, 2020. november 12. Didier Reynders, az Európai Bizottság belga igazságügyi biztosa hozzászól a koronavírus-járványról, valamint a demokráciáról és a jogállamiságról szóló vitához az Európai Parlament plenáris ülésén Brüsszelben 2020. november 12-én. MTI/EPA/Olivier Hoslet Fotó: Olivier Hoslet

Az Origó.hu cikke szerint Ullens de Schooten akkor azt állította, hivatali ideje alatt többször jelentette, hogy az akkor pénzügy-, majd külügyminiszterként funkcionáló Reynders több korrupciógyanús ügyben és pénzmosásban is érintett lehet, ám addig egyszer sem indult nyomozás a liberális politikus ellen. 

2019 októberében az egyik gyanús ügye ugyan a brüsszeli főügyészség elé került, de ezt gyorsan ejtették, érdekes módon az akkori biztosjelölt EP-meghallgatása előtt…

A volt titkosszolga ügyvédje, Alexis Deswaef a kereset benyújtása után a Le Soir című belga lapnak elmondta:

védence halálos fenyegetést is kapott, a belga titkosszolgálatok vezetője jelezte, hogy nem kívánatos a további tevékenysége.

Ullens de Schooten 2019. október 4-én a téma kapcsán nyilatkozott a V4NA nemzetközi hírügynökségnek.

A „Kazakhgate”

A volt titkosszolga beszámolója szerint, „az egész az úgynevezett kazah-botránnyal („Kazakhgate”) kezdődött. Franciaország – belga közvetítéssel – 45 harci helikoptert adott el kazah oligarcháknak. 

„Az üzlet mögött Reynders állt, amit az ügyet vizsgáló francia ügyvédnő naplójából tudunk, amiben a befolyásos politikus neve is szerepelt. Reynders a bíróság előtt azt vallotta, hogy valóban találkozott az ügyvédnővel, de csak egy kongói ellenálló ügyében beszéltek. Mindenki hitt neki, noha semmiféle bizonyítékkal nem állt elő. Ezt a belga hírszerzési dokumentumokból tudom, 11 évig dolgoztam a titkosszolgálatnak” – fejtette ki Ullens de Schooten.

Állítását alátámasztja, hogy

Belgium 2007-ben állampolgárságot adott az egyik oligarchának,Patokh Csodijevnek, akit hazájában húsz év börtönre ítéltek.

Amikor a „Kazakhgate” felderítésére létrehozott egységbe került, Schootent a belga titkosszolgálat rendőrségi vezetője súlyosan megfenyegette.

– Kétszer behívatott meghallgatásra, majd a harmadik alkalommal halálosan megfenyegetett. Azt mondta, ha aláírom a jelentést, veszélybe sodrom a saját, a feleségem és a négy gyermekem életét. Meggyőződésem, hogy emögött is Reynders állt – fűzte hozzá a volt titkosszolga.

A kongói ügy

A brüsszeli szövetségi kormány 2009-ben, Kinshasában, a Kongói Demokratikus Köztársaság (volt belga gyarmat) fővárosában elhatározta egy új nagykövetség építését. 

A diplomáciai képviselet építésében olyan kongói vállalatok is részt vettek, amelyek hátterében, tulajdonosi minőségben egy volt elnökjelölt, illetve egy fegyverkereskedő állt.

A gyanú alapján Reynders az építkezési projektben való részvételért cserébe a fegyverkereskedőtől és az elnökjelölttől fogadhatott el kenőpénzt több millió euró értékben, továbbá kétes hírű helyi köröktől törvénytelen módon nem túl értékes műtárgyakat szerzett meg, amelyeket aztán fantomvállalatokon keresztül drágán adott el, így sikerült kifehérítenie a megvesztegetésből kapott pénzeket – írja az Origó.hu.

2019 áprilisában a volt titkosszolga feljelentette a liberális politikust pénzmosás és kenőpénzek elfogadása miatt. Miután Reynders biztosjelölt lett, 2019. szeptember 27-én az ügyészség bűncselekmény hiányában elutasította a feljelentést, így nem történhetett vádemelés az ügyben.

Didier Reynders egyébként kezdettől fogva tagadta a vádakat.

Ezt követően Ullens de Schooten a szövetségi ügyészi hivatalhoz fordult azzal, hogy 

korábban nem vizsgálták ki megfelelően az általa bemutatott jelentéseket, ő maga pedig halálos fenyegetéseket kapott 2015-ben a titkosszolgálatokat felügyelő hatóság egyik tagjától, miután megpróbálta felhívni a figyelmet az ügyre.

Le parquet fédéral envoie la plainte déposée contre Didier Reynders au parquet général Nicolas Ullens de Schooten a déposé plainte lundi du chef de menaces de mort et de harcèlement subis dans le cadre d’enquêtes qu’il menait à propos de faits de corru... https://t.co/97ZuCkd4Dj pic.twitter.com/GPxYHsdOaz

— Veille infopol (@PolBegov) September 30, 2019

Azt mondta, hogy történhet valami velem, a feleségemmel vagy a lányaimmal, ha tovább beszélek a témáról. Ez után töltött pisztollyal aludtam három hónapon át

– közölte a volt titkosszolga.

Az újabb beadványt átirányították a legfőbb ügyészséghez, a szövetségi szintű vádhatóság ugyanis nem járhat el hivatalban lévő miniszterek ügyében. Az ügynek azonban nem lett folytatása.

Mi lett Kadhafi pénzével?

A volt titkosszolga beszélt Renyders líbiai ügyeiről is: Moammer Kadhafi [volt líbiai elnök, aki 2011-es bukásáig állt az észak-afrikai ország élén] 17 milliárd eurót tartott belga bankokban. Amikor Kadhafi meghalt, Reynders éppen váltott, pénzügyminiszterből külügyminiszterré nevezték ki. 

Az ENSZ befagyasztotta a líbiai rezsim külföldi bankszámlákon tartott vagyonát, hogy a helyi hadurak ne finanszírozhassák az ember- és fegyverkereskedelmet.

Ullens de Schooten kiemelte, hogy

Reynders az ENSZ figyelmeztetése ellenére engedélyt adott a pénz kifizetésére, a belga bankok legalább kétmilliárd eurót át is utaltak Fajez Esz-Szarrádzs akkori líbiai miniszterelnök számlájára.

(Fajez esz-Szarrádzs 2021 márciusa óta már nem miniszterelnök – jegyezte meg az Origó.)

Közben több százmillió eurónak nyoma veszett, a pénz valószínűleg líbiai milicistákhoz köthető fiktív számlákra került, akik emberkereskedelemből éltek. Reynders szerepe ebben nem világos, mivel a politikus soha nem adott erre magyarázatot.

A szaúdi szál

2012-ben, külügyminiszterként a belga liberális politikus magánlátogatás keretében elment Náíf bin Favváz As-Salán szaúdi herceghez, akit a francia bíróság 2007-ben tíz év börtönre ítélt két tonna kokain diplomáciai repülőgéppel történő kereskedelméért – írják.

Mivel a két állam között nincs kiadatási egyezmény, ezért a vádlott nem jutott börtönbe. Jelenleg a szaúdi herceg az Interpol egyik legkeresettebb bűnözője.

Reynders – miután kiderült a találkozó – azt állította, fogalma sem volt, hogy ilyen múltja van a hercegnek.

A liberális politikus öccse tervezte a brüsszeli orosz nagykövetség épületét

Hasonlóan gyanús eset volt a brüsszeli orosz nagykövetség építése 2006-ban, az épületet ugyanis Jean-Pierre Reynders, Didier Reynders öccse tervezte. Abnormális, hogy Brüsszelben, a NATO és az Európai Parlament központjában a pénzügyminiszter testvérére bízzák egy ilyen, belbiztonsági szempontból fontos intézmény belső elrendezésének kialakítását – nyilatkozta az egykori titkosszolga.

A rasszizmus vádja vetül rá

A brüsszeli Politico szerint Reynderst rasszizmussal is vádolták, mikor 2015-ben Fekete Péternek öltözött egy rendezvényen, ráadásképpen fekete színűre festette az arcát (blackface). Fekete Péter vitatott alak, sokaknak a fekete rabszolgákat szimbolizálja.

A 19. században Afrikából, többek közt belga-kongóból is elhurcolt rabszolgák leszármazottai érthetően nem nézik jó szemmel az efféle tréfákat

sem Belgiumban, sem a világ más részein.

les noirauds en ballade @VilleBruxelles pic.twitter.com/LLZwi3kL0y

— Didier Reynders (@dreynders) March 14, 2015

A helyzet komolyságának megértéshez tudni kell, hogy az afrikai Kongó a XIX. század második felétől belga gyarmat volt, kezdetben II. Lipót király magánbirtokaként kezelték. Ez idő alatt a megszálló belga katonák több millió embert mészároltak le vagy dolgoztattak halálra. Az áldozatok száma meghaladhatja a tízmilliót.

Nem válaszolt a sajtókérdésekre

A már említett, V4NA-interjúban a volt titkosszolga a következőképpen reagált Reynders biztosi jelöltségére: 

„Ha Didier Reynderst megválasztanák az Európai Bizottság igazságügyi biztosává, az olyan lenne, mintha Al Capone vezetné a chicagói rendőrséget. Ez az ember éveken keresztül borzalmas dolgokat művelt, és most őt akarják megválasztani az európai jogrend őrzőjének. Számomra ez hihetetlen és elfogadhatatlan.”

A V4NA egyébként próbálta kérdezni a belga politikust a botrányairól, de egyáltalán nem reagált az újságírók felvetéseire.

Mindezek ellenére, 2019 decemberében Renyders az Európai Unió jogérvényesülésért felelős biztosa lett.

Reynders szerint a diszkriminatív Benes-dekrétumok nem sértik az uniós jogot

Azt a tényt, hogy Reynders uniós jogérvényesülésért felelős biztosként nem a kisebbségek jogérvényesülésével foglalkozik, hanem ehelyett politikai indíttatású ügyekkel, kiválóan szemlélteti az, hogy a Szlovákiában máig hatályban lévő, 1945-ös Benes-dekrétumok szerinte nem sértik az uniós jogot.

2021 júliusában ezt írta a Mandiner Vincze Loránt RMDSZ-es EP-képviselőre hivatkozva: 

„Az Európai Bizottság ismét elutasította a felelősségvállalást a nemzeti kisebbségek ügyében, Didier Reynders igazságügyi biztos szerint ugyanis a Benes-dekrétumok történelmi dokumentum, jelenleg nincsen joghatása, alkalmazása pedig nem ütközik az uniós jogba”. 

Vincze Loránt a bizottsági válaszra reagálva felháborítónak nevezte, hogy a válaszadást megelőző hónapokban az Európai Bizottság arra sem vette a fáradságot, hogy pontosan utánanézzen a felvetett problémának, és érdemben vizsgálja a helyzetet.

Az uniós testület egyszerűen kivette a fiókból a már másfél évtizede berögzült válaszszövegét és továbbküldte.

– Amíg más diszkriminációt és kisebbségi kérdéseket érintő ügyekben az Európai Bizottságnak akár egy sajtóhír is elegendő arra, hogy az uniós jog megsértését feltételezze, addig ha évtizedes, őshonos kisebbségi közösségek egészét megbélyegző európai szégyenfoltról van szó, csak annyit tud mondani, hogy a rendelkezésére álló információk alapján az ügy nem kapcsolódik az uniós joghoz – tette hozzá az RMDSZ politikusa.

A valóság Reynders állításával szemben az, hogy a Benes-dekrétumok nem történelmi dokumentum, jelenleg is van joghatása, hiszen erre hivatkozva mind a mai napig koboznak el földeket Szlovákiában magyaroktól,

most éppen az autópálya-építés ürügyén. Erről itt és itt lehet olvasni.

LMBTQ-ügyek miatt támadta Magyarországot

2020 novemberében az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságának (LIBE) ülésén a Magyarország és Lengyelország ellen zajló 7. cikk szerinti eljárás, illetve az LMBTQ-közösség jogaival kapcsolatos magyarországi és lengyelországi fejleményekkel foglalkozó vitán Reynders arról beszélt:

mindaddig, ameddig aggályok állnak fenn a jogállamiság helyzetével összefüggésben a két tagállam esetében, az európai bizottság azt javasolja, hogy az Európai Unió tanácsa tartsa fenn az eljárást.

2021 novemberében, tehát már a gyermekvédelmi törvény júliusban történt elfogadása után Renyders Budapestre látogatott, Varga Judit igazságügyi miniszter fogadta őt. A belga biztos arra tett kísérletet, hogy a gyermekvédelmet, az LMBTQ-ügyet és a jogállamiságot valamiféleképpen összemossa – tette hozzá a lap.

Varga Judit a biztos felvetéseire úgy reagált, hogy „a magyar kormány álláspontja szerint az Európai Bizottság jogállamisági jelentésének nincs jogalapja”. 2022 júliusában arról értekezett, hogy „rendszerszintűek a jogállamisági problémák Magyarországon”.

Az eredeti cikk ITT olvasható.

Borítókép: Didier Reynders, az Európai Bizottság belga igazságügyi biztosa hozzászól a koronavírus-járványról, valamint a demokráciáról és a jogállamiságról szóló vitához az Európai Parlament plenáris ülésén, Brüsszelben 2020. november 12-én (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)