A békében élő emberekből felépülő társadalom persze gyorsan megszokja a biztonságot, a kiszámíthatóságot. Egy idő után, ha fenyegetettség nem éri, ha tartós nyugalomra rendezkedik be, a cselekvést morális kódrendszerre cseréli, a valóságot ideológiai vezényszavakkal váltja fel. A paraszti közösségekből néhány nemzedék leforgása alatt fejlett piacgazdasággá avanzsáló országokban például már nem a maguk, hanem a mások megmentése a legfőbb célrendszer. Miután konkrét tapasztalataik nincsenek háborúról, többségről, kisebbségről, erőszakról, pusztán a szokásos birodalmi logikát követik. Eszerint a maguk sikereit morális okoknak köszönhetik, következésképpen ezeket kötelességük elterjeszteni mindenhol, ahol másokkal kapcsolatot létesítenek.

Ez már a béke zsarnoksága. A kifáradt, önmaga küldetését meghamisító nyugati civilizáció bajlódása az elemi tisztességgel. A globális versenyfutásban nyilvánvalóan semmi esélyed a túlélésre, ha a pénzen és a technológián kívül már nincsenek eszményeid, nincsenek közösségeid, nincs gyereked, nincs semmid, ami létezésünket a lényeg felé tereli. Háború és béke vizsgálata helyett a szétbomlás maradt mindazoknak, akik elfogadják a divatot, akik nem gondolkodnak, hanem átengednek magukon minden hazugságot. Ez a lelki állapot maga a beteljesült bomlás, és a háború után nem béke következik, mert már nincsen önálló alanyuk az eseményeknek.

Ahelyett, hogy a háború és a béke zsarnokságát magunkra vennénk, őriznünk kellene a centrumot, a középértéket. Keresztyén értékeinket újra felfedezni, de legalábbis tiszteletet adni az igazság saját dialektusának. Hinni a családban, a nemzetben, megérteni, hogy a béke lényege a mások életének öröksége és az új életek útra bocsátása. Elemi gyűlölet helyett egy pillanatra megnyugodni, aztán értelmes, hasznos munkát folytatni. Meghallgatni másokat, segíteni a gyengének, lehajolni azokért, akik a porba hullottak. Ezek egyszerű gondolatok, de a valódi béke talán éppen az ilyen csekélységekkel kezdődik.

Borítókép: Ukrajnából menekült gyerekek karácsonyi ünnepsége látható a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet budapesti közösségi terében (Fotó: Éberling Andras)