Ezt már 1942 augusztusában javasolta Churchill Sztálinnak első, moszkvai találkozójukon, de hiába magyarázta neki egy lerajzolt krokodillal, hogy miközben az angolok és amerikaiak nekiesnek a hüllő kemény páncéljának, egyidejűleg a (kevésbé védett) lágy alsótestét is megtámadják. Ha a nyugati szövetségesek előbb Észak-Afrikában mérnek csapást a németekre, akkor utána a déli (olasz) front megnyitásával tehermentesíteni tudnák keleten az oroszokat – érvelt a brit politikus, ám ez nem győzte meg a ravasz szovjet diktátort. Casablancában Churchill mégis elérte, hogy az amerikai vezetők elfogadják a Sir Alan Brooke brit birodalmi vezérkari főnök által kidolgozott úgynevezett mediterrán stratégiát. Annak ellenére, hogy George Marshall, az amerikai hadsereg vezérkari főnöke a franciaországi partraszállást szorgalmazta, mert ő azt remélte, hogy azáltal gyorsabban le lehetne győzni Németországot, és azután a szövetségesek minden erejét – beleértve a Vörös Hadsereget is – be lehet vetni Japán ellen.

Végül is olyan kompromisszum született, amely lényegében a brit katonai vezetők elképzeléseit tükrözte. Abban állapodtak meg, hogy az észak-afrikai francia területek teljes elfoglalása és a tunéziai német–olasz hídfő felszámolása után az angol–amerikai haderő megszállja Szicíliát, majd partra száll az olasz szárazföldön. A stratégiai cél az volt, hogy Olaszország kiváljon a háborúból, továbbá a semleges Törökország hadba lépjen a nyugati szövetségesek oldalán, ezenkívül lehetővé akarták tenni további mediterrán országok meghódítását. Churchill indítványára – az amerikaiak és Sztálin megnyugtatására – azt is bevették a nyilatkozatba, hogy még 1943 folyamán megkísérlik a partraszállást Észak-Franciaországban, amit persze a britek akkor (még) nem gondoltak komolyan.

Magyar szempontból azért volt különös jelentősége a casablancai konferenciának, mert az angolbarát magyar vezetők – köztük Kállay Miklós miniszterelnök – török és egyéb forrásokból úgy értesültek, hogy az angolszász hatalmak úgymond nem fogják eltűrni a szovjet behatolást a közép- és délkelet-európai térségbe, ezért terveznek egy Olaszország (és esetleg a Balkán) felől támadó hadműveletet Közép-Európa irányába. A Kállay-kormány (Horthy kormányzó hallgatólagos beleegyezésével) a casablancai konferenciáról szerzett – mégoly bizonytalan – értesülések nyomán dolgozta ki a nyugati szövetségesekkel való béke-előkészítési titkos tárgyalások stratégiáját.

A történészek egy része szerint a mediterrán stratégia következetes folytatása révén lehetett volna megakadályozni Közép-Európa, s benne Magyarország szovjet uralom alá kerülését. Ha az angol–amerikai offenzíva fő csapása dél felől, Olaszországon át a Trieszt–Ljubljana–Bécs/Budapest vonalon halad előre Prága és Berlin irányába, akkor sikerülhetett volna megelőzni a – masszív német ellenállás miatt – csak lassan nyugat felé nyomuló Vörös Hadsereget. Így a háború végső szakaszában az angolszász seregek egyedül álltak volna Közép-Európában, és a sztálini Szovjet-Oroszország nem terjeszkedhetett volna túl a saját határain...

Mint tudjuk, nem ez az elképzelés valósult meg, aminek az volt a fő oka, hogy Casablanca után néhány hónappal az amerikai vezetés visszatáncolt a mediterrán stratégiától, és – a szovjetek nagy örömére – úgy döntött, hogy a földközi-tengeri amerikai erők nagy részét átszállítják Angliába az 1944 tavaszára kitűzött normandiai partraszállás sikeres végrehajtása érdekében. Végül, az 1943. végi teheráni konferencián Sztálinnak – az amerikai elnökkel összefogva – sikerült elérnie, hogy a Német Birodalom elleni fő frontot Észak-Franciaországban nyissák meg a nyugati szövetségesek, így az Olaszországban harcoló, jócskán redukált angol–amerikai erőknek nem maradt elég erejük és idejük, hogy a déli irányból tervezett nagy közép-európai offenzívát végrehajtsák.
Nem meglepő hát, ha nekünk, magyaroknak, ha ezt a szót halljuk, Casablanca, nem a filmbeli Rick Blaine szállóigévé vált zárómondata jut eszünkbe: „Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete.” Sokkal inkább Petőfi Sándor száz évvel korábban írt közismert versének címe: Füstbement terv.

Borítókép: Casablanca (Forrás: Pixabay)