Fehér ház. Erről a fogalomról a legtöbb embernek a mindenkori amerikai elnök washingtoni munka- és lakóhelye jut eszébe, s nem Casablanca, ami spanyolul fehér házat jelent. Pedig ez az Atlanti-óceán partján fekvő, festői szépségű marokkói város a filmkedvelők számára ikonikus helyszín. Hiszen itt játszódik az 1942-ben Hollywoodban – Kertész Mihály rendezésében, Humphrey Bogart és Ingrid Bergman főszereplésével – forgatott feledhetetlen romantikus filmdráma, amely három Oscar-díjat és öt Oscar-jelölést is kapott.
Minden idők egyik leghíresebb filmjét 1943. január 23-tól játszották az amerikai mozik, s az érdeklődést csak fokozta, hogy Roosevelt amerikai elnök és Churchill brit miniszterelnök 1943. január közepén a két hónappal korábban elfoglalt Casablancában találkoztak, hogy a legfelsőbb katonai vezetőikkel együtt fontos stratégiai kérdésekről tárgyaljanak. Mialatt a második világháború legfőbb fordulópontjának tartott sztálingrádi csata a végkifejletéhez közeledett – s emiatt nem tudott/akart Sztálin elutazni a távoli afrikai városba –, egyes történészek szerint a casablancai konferencia talán a sztálingrádi orosz győzelemnél is nagyobb jelentőségű volt, s az akkor és ott hozott döntések évtizedekre meghatározták Európa sorsát.
Mivel erről ma már kevesen és keveset tudnak, érdemes emlékeztetni rá, hogy a nyolcvan éve, január 13-án (egy nappal a Donnál álló második magyar hadsereg elleni nagy szovjet támadás megindulása után) megnyitott és tíz napig tartó konferencián miről is döntöttek az amerikai és a brit politikai, katonai vezetők. Főként arról, hogy a bolsevik szövetségesük, Sztálin által már 1941 nyara óta követelt második frontot hol és mikor nyissák meg. A szovjet diktátor a nyugati szövetségesek észak-franciaországi partraszállását sürgette, amire az amerikai vezetés hajlott is, de a britek mást javasoltak: francia Észak-Afrika felszabadítása után az olasz szigetek, majd szárazföld elfoglalását, hogy így kiiktassák a háborúból Hitler legfőbb európai szövetségesét.