Minden eladó – ezzel a két szóval is össze lehetne foglalni a baloldal nemzeti vagyonnal kapcsolatos politikai krédóját. A második legnagyobb hazai telekommunikációs cég, a Vodafone magyar megvásárlása utáni nyilatkozatokkal ugyanis újra bizonyították, hogy csípőből elutasítják a stratégiai gazdaságpolitikai döntést, a Vodafone magyar megvásárlását. „Rossz üzlet”, „felesleges befektetés”, „máshová kellene a pénz” – így kommentálták azt, hogy az állam 49 százalékos és egy magyar cég, a 4IG 51 százalékos tulajdont szerzett a telekommunikációs vállalatban.
Természetesen senkit nem lepett meg a baloldal testtartása, hiszen 2010 óta minden olyan döntést helytelenítettek, amelynek köszönhetően – az akkori 11 ezer milliárdról húszezermilliárdra – növekedett a nemzeti vagyon mértéke. A neoliberális ideológia szerint az állam rossz gazda, semmilyen módon nem szabad befolyásolnia a piac működését.
Ezért szerintük ezeket az üzletrészeket inkább gyorsan el kell adni. Kormányzásuk idején nem a gazdasági teljesítményből – hiszen az nem is nagyon volt –, hanem a privatizációból befolyt összegekből fedezték a jóléti kiadásokat, illetve tömték be a költségvetési lyukakat. Amikor már ez sem segített, jöhetett az IMF-hitel és a sokkterápiás gazdasági válságkezelés, a fűnyíróelv szerinti megszorítások.
És ezt az elhibázott gazdaságpolitikájuknak köszönhettük, amelyben a nyakló nélküli magánosításnak is nagy szerepe volt. Mindez arra is hatással volt, hogy az állam elveszítette egy sor kérdésben – például energiapolitikában, a bankszektorban – az önálló döntési jogát, tehát egyértelműen szuverenitási kérdéssé vált a külföldiek befolyása a stratégiai területeken.
