Közben vitathatatlan, hogy az alacsony hozzáadott értékkel működő gazdasági modellen túl kell lépni, amiatt is, mert a robotizáció gyors térhódítása apropóján belül egyre kevesebb dolgozóra lesz szükség. Lesöpörni azonban nem szabad az asztalról az újraiparosítást, mert az egész világ küzd ezért, valamint a külföldi működőtőke becsalogatásáért.
Pont a Covid okozta lezárások és az ezzel járó gazdasági sokk világított rá, hogy az elmúlt évtizedekben Nyugatról kiszervezett ipar nem pusztán a termelési láncok áttelepítését jelentette, hanem a korábbi nagyhatalmi státust is megdöntötte. A britek vagy éppen a kanadaiak új stratégián dolgoznak, mert a pandémia padlóra küldte az ágazatot. De az Egyesült Államok is kínálati gazdaságpolitikát hirdet, amelynek egyik pillére az ipar megerősítése. Visszatérve a hazai vizekre, az ipar „erőltetését” ellenzők vélekedése alapján a szolgáltatói szektort kellene preferálni. Holott a kettő nagyon is összetartozik: a modern ipar és szolgáltatás egymástól elválaszthatatlan műfaj, sőt egymásra épülő is, ezért mesterségesen nem szembeállíthatók.
A jelenleg is hatályban lévő Ipar 4.0 lényege az ipar új alapokra történő helyezése. Ennek lelke az, hogy az ipar szolgáltatássá, a szolgáltatás pedig iparrá változott. Közben a legmagasabb hozzáadott értékű szolgáltatásokról van szó, így a két szektor a közös fejlődés előfeltételévé vált. Iparosításhoz, újraiparosításhoz persze rengeteg pénz kell. A kormány a Baross Gábor-programon keresztül teremti meg annak a feltételeit, hogy biztosított legyen az ágazatban a finanszírozási háttér. Láthatóan nem lőtt mellé tervével a Gazdaságfejlesztési Minisztérium, hiszen a kedvezményes konstrukciókat gyorsan elkapkodták a cégek. A hírek szerint érkezik új forrás, hogy a felzárkózás kapuját is jelentő nemzetgazdasági ágazat szereplői arccal a gyártás felé forduljanak. Ne pedig az elsorvadás irányába.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!