Hosszú ideje annak, hogy az összeszerelő ország „rémképe” fenyeget bennünket: ez az egyébként élénk politikai és gazdasági vitákat jelentő beszédtéma mostanában az akkugyártásra összpontosít. A lényeg persze az, hogy kell-e erőltetnie a kormánynak az iparosítás, újraiparosítás témakörét? A címben erre már adtam választ, most kicsit bővebben is részletezem ennek helyességét, avagy folytatását. Előtte azonban nem árt tisztázni, hogy nem a vas és acél országa szeretnénk újból lenni, és a sokak által szükségszerűnek tartott innováció, kutatás-fejlesztés és tudomány területei is ide tartoznak; nagyon is!

Első körben nem árt eloszlatni a pontatlan képet, miszerint összeszerelő országgá vált hazánk. A statisztika szerint ugyanis Magyarországon a férfiak két-három és a nők három-négy százaléka dolgozik „összeszerelő” munkakörben. Persze érvényes kimutatás az is, hogy az ország 170 településén immár tíz százaléknál is többen dolgoznak összeszerelőként, ezek a városok nagyfoglalkoztató ipari munkahelyek környékén találhatók. Aligha árulunk el titkot: a hazánkban meghonosodott nagyobb üzemek fontos munkalehetőséget jelentenek egy-egy régióban. Ugyanakkor látható, hogy ebben elég egyenetlen az eloszlás. Magyarország déli megyéiben, illetve Hajdú-Bihar megyében kevesen dolgoznak ezen a területen. Hasonló a helyzet Budapesten és környékén, illetve a Balaton körül.

A feldolgozóipar térnyerésének köszönhetően jelentős ipari zónává vált Győr és környéke, a Kecskeméttel összefüggő régió, csakúgy, mint Eger, valamint Szentgotthárd, Nyíregyháza, Esztergom, Szombathely, és ez a sors vár Debrecenre is. Minden azonban nem jelenti azt, hogy a felsorolt városok és térségek „félgyarmati” metodikában működnének. Az Audi, a Mercedes, a BMW, a Suzuki, a ZF, a Bosch, a TDK Epcos, az LUK, vagy éppen a Lego mindenütt jól csengő brandek, amelyek itt helyben is beszállnak a kutatás-fejlesztés világába vagy éppen az oktatásba. Kétségtelen, hogy ha a magyar többségi tulajdonú vállalkozások exportja az összes kivitelben a jelenleginél nagyobb arányt képviselnének, valamint a hazai termékek kivitelének legalább húsz-harminc százalékát képviselnék a ­high-tech termékek, akkor Magyarország közelebb állna a fejlett Ausztriához, mint a közép-európai régióhoz. S itt nem árt leszögezni, hogy térségi összevetésben hasonló a helyzet, mert ne feledjük, hogy az elmúlt harminc évben az olcsó orosz energia és a német működőtőke mixe szolgáltatta a lendületet nekünk, szlovákoknak, a cseheknek és a lengyeleknek is. Ilyen alapon mindannyian összeszerelő ország vagyunk Közép-Európában.