Százötvennyolc évvel ezelőtt, 1865. április 16-án jelent meg a Pesti Naplóban Deák Ferenc húsvéti cikke, amelyet a kiegyezés szellemi alapvetésének, megalapozásának tart az utókor.
Kevés aktuálisabb írás van ma, mint Deák ezen munkája. Benne van minden, ami a mi számunkra is tanulság, benne van minden, amit a birodalmakról tudni kell és érdemes, benne van mindaz, ami szükségeltetne egy új kiegyezéshez, már ami Magyarország és a ma regnáló birodalmak (Egyesült Államok, EU) közötti viszonyt illeti.
Deák Ferenc így kezdi húsvéti cikkét:
„Azt mondja többek között a »Botschafter« april 9-i számában, hogy »a magyar történelmen egy elkülönző vágy vonul végig (Sonder-Zug), mely nemzedékről nemzedékre száll, s ma éppoly elevenen él, mint száz évvel ezelőtt«.
Ha ezen elkülönző vágy alatt a »Botschafter« azt érti, hogy a magyar nemzet mindig hűen ragaszkodott saját alkotmányos önállásához, s mindig határozott ellenszenvvel viseltetett a hatalomnak s még inkább a hatalom némely kezelőinek azon törekvései ellen, melyek Magyarország alkotmányának mellőzésére, sőt megsemmisítésére s némileg az ország beolvasztására voltak irányozva, nincs okunk ellentmondani a »Botschafter« idézett sorainak; mert azon hű ragaszkodás s a beolvasztás elleni határozott ellenszenv csakugyan nemzedékről nemzedékre szállt a magyarnál, s ma éppoly elevenen él, mint száz évvel ezelőtt, és ha a mindenható kegyelme tőlünk el nem fordul, élni fog még századok múlva is.”
Ezen felütés után – meggyőződésem, hogy mindenki pontosan érti e sorok hátborzongató aktualitását külön magyarázat nélkül is – büszkén jelenthetjük a haza bölcsének, hogy reményei valóra váltak, s a mindenható kegyelméből „a beolvasztás elleni határozott ellenszenv” a mostani nemzedékben is elevenen él.
Deák ezt követően felhívja a Botschafter figyelmét arra a tényre, miszerint „ha a »Botschafter« az idézett sorokban oly elkülönző vágyat kívánt érteni, mely a végelszakadási törekvést foglalja magában, akkor kénytelenek vagyunk nehány szóval válaszolni állítására.”
Pontosan. A mai Magyarországnak s a jelenlegi (tizenhárom éve!) regnáló hatalomnak nincsenek „végelszakadási törekvései” sem az EU-tól, sem pedig az Egyesült Államoktól, csupán arról van szó, hogy nem tűrjük, mert soha nem tűrtük a beolvasztási kísérleteket s azt, hogy valamely birodalom megpróbálja reánk erőltetni berendezkedését, életvitelét és életstílusát, továbbá alkotmányos berendezkedését.
„Több szomorú korszakot lehetne idéznünk e részben a magyar történelemből bizonyságául annak, hogy az elégületlenségnek s a bizalom megrendítésének nem a magyar nemzet volt az oka” – folytatja Deák az írást, s hozza is a történelmi példákat: