Csakúgy, mint 2010-ben, most is szükség van gazdaságvédelmi akciótervre. A különbség azonban hatalmas: akkor egy mély gazdasági válságból kellett kijönnünk, most pedig egy átmeneti helyzetet kell orvosolnunk. Más is a terv „mérete”.
Közismert, hogy az orosz–ukrán háborúból fakadó európai, majd globális problémák, valamint a brüsszeli szankciók okozta negatív hatások technikai recesszióba küldték a magyar gazdaságot. Magyarország először energiacsapdába került, jelenleg pedig a kamatcsapdából igyekszünk kijönni a még mindig magas infláció és a reálgazdaság gyengélkedése mellett.
Nem árt fejben tartani, hogy
a kormány már korábban is több intézkedést vezetett be, hogy megóvja a hazai vállalatokat az energiaár-emelkedés romboló hatásaitól.
A múlt év októberében meghirdette a feldolgozóipari vállalatoknak az energiaköltség- és beruházástámogatási programot, majd az ügyfelek érdekében célzott kezességvállalási programot indított az energiakereskedőknek, végül 2023 áprilisában a „váltófix” szerződéssel rendelkező vállalkozásokat támogatta kedvező átkötési ár biztosításával. Az intézkedések több tízezer vállalkozást támogattak, így több százezer munkahelyet, azaz családot védtek meg a nehéz helyzetben. A helyzet azonban az elmúlt hónapokban sem javult, ezért kellett egy új „keret”.
Alapvetően három helyre összpontosul a gazdaságvédelmi akcióterv: ötezer vállalkozás szabadul meg az extrém magas áron kötött, fix áras áramszerződésből, kiterjesztik a Szép-kártya használatát, továbbá a gyógyszergyártó cégek esetében mérséklődik az extraprofitadó.
Mielőtt a részleteket néznénk, az egyik legfontosabb tény, hogy a központi költségvetést természetesen nem befolyásolják alapvetően az intézkedések, vagyis szó sincs itt az államháztartási hiány megugrásáról, legfeljebb minimálisan nő a deficit, de nem rendszerszinten. Ha így lenne, azonnal látszott volna a forint árfolyamán, hogy a pénzpiac megregulázza a gazdaságpolitikát.
Nota bene: a legfontosabb intézkedés, hogy az energiacsapdából kirántja a kormány a vállalkozásokat.
Ennek háttere természetesen ismert: az elhúzódó háború és a hibás szankciók egész Európában energiaválsághoz vezettek.
Az energiaár-robbanás hazánkban egybeesett a gáz- és villamos energia szerződéskötési időszakával, így a gazdasági szereplők jelentős része a félelemtől vezérelve rendkívül magas áron kötött szerződést.
Ennek következtében ma a hazai vállalatok a tőzsdei árhoz és az uniós átlaghoz képest is többszörös áron jutnak hozzá az energiához. Különösen aggasztó a helyzet a villamos energia esetében, ahol a hazai szereplők az uniós átlag több mint kétszeresét fizetik ki, s ez jelentős versenyképességi hátrányt okoz. Ez rendkívül hátrányos helyzetbe hozza a hazai gazdasági szereplőket, gátolja a növekedést és a beruházásokat, veszélyezteti a munkahelyeket, ráadásul akadályozza az infláció letörését is.
A lényeg, hogy a kormány nettó kétszáz euró/megawattóra áron maximálja a fizetendő villamosenergia-díjat azon ágazatok esetében, amelyek érdemi hatással vannak az infláció alakulására, így a feldolgozóiparnak, a szálláshely-szolgáltatóknak, valamint a raktározással és a szállítással foglalkozó vállalatoknak. Mindez annyit is jelent, hogy
a kormánynak kell megállapodnia a nagykereskedőkkel az ellentételezésről, amelynek révén ötezer cég megszabadul az extra költségektől.
A szóban forgó többletköltség a kapacitások mérséklődését, a műszakok csökkentését vonja maga után, ezáltal rontva az ipari termelési adatokat, veszélyeztetve a munkahelyeket és a gazdasági teljesítményt. Mindez ráadásul az infláció letörését is akadályozza azáltal, hogy számos vállalat az idei év egészére „beragadt” a magas energiaköltségbe. Tehát annak érdekében, hogy hazánk elkerülje a recessziót, hogy az év végére egy számjegyűre csökkenjen az infláció, és a kormány megvédje a családokat, a munkahelyeket és a vállalkozások versenyképességét,
az állam támogatólag lép fel az áramköltségek terén.
A döntés összességében mintegy negyvenmilliárd forintos segítséget jelent a több mint ötezer cégnek, azaz a gazdaságvédelmi akcióterv intézkedése vállalkozásonként csaknem nyolcmillió forint támogatást jelent.
Ami a Szép-kártyás konstrukciót illeti,
a vásárlóknak és a kereskedőknek is hasznos lesz, hogy nem pusztán meleg élelemre, hanem hideg élelmiszerre is fordítható a „plasztikon” lévő pénz, ráadásul a kerete is megemelkedik kétszázezer forinttal.
A kormányzati döntés pluszforgalmat hozhat a kiskereskedelemnek, amely a két számjegyű infláció miatt „visszaszorulóban” lévő ágazat lett. A lépés „háttere” lesz a napi és a heti bevásárlási teendőknek, és a korábbi gyakorlattal szemben minden, a kártyákon lévő pénz elköltődhet.
Végül nézzük, miért is van jelentősége annak, hogy a gyógyszerforgalmazók extraprofitadójuk felét leírhatják. Persze csak akkor, ha utóbbi fizetési kötelezettséget beruházásra vagy kutatás-fejlesztésre fordítják. Nos, az intézkedés azért fontos, mert
leginkább a hazai tulajdonban lévő vállalatokat segíti a kormány, ráadásul úgy, hogy a következő évben az érintett cégek az adót még meg is felezhetik, ha azt továbbra is a fenti célokra költik.
Szó se róla, akad még teendő, de a gazdaságvédelmi akcióterv esetleges bővítése előtt várjuk meg, hogy az említett állami beavatkozások milyen hatással járnak. Ha azok összességében egyszerre mérséklik az inflációt és hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, akkor az ősszel már csak a különleges problémát okozó területekre, például a kamatcsapdára kell koncentrálnia a kormánynak. Addig is, mindent bele!
A szerző a Világgazdaság főszerkesztője
