Mindez a modern szabadelvűség és az engedékenység, magyarul a liberalizmus mellékterméke. Mert ezek a félrenevelt nebulók fogják egyszer földgolyónk jövőjét meghatározni. Ijesztő jövőkép. Magyarországon és általában Kelet-Európában, Ázsiában, valamint Európa déli országaiban talán még van valamennyi respektusa a szülőnek, ellentétben a pojáca, többségében angolszász és nyugat-európai társadalmakkal, ahol egyértelműen a gyerek a főnök. A farok csóválja a kutyát.

A katonásdi után a gulyásszocializmusban jött a „Gazdálkodj okosan!” időszak. A társasjáték lényege az volt, hogy minél több pénzt szerezzünk és minél több házat, ingatlant tudjunk vásárolni. Egyébként ugyanez a társasjáték Nyugaton Monopolyként volt ismert. Tehát szégyenérzet nélkül népszerűsítették a monopóliumok kapzsi világát és azok hatalmi játszmáit. Amely világ ismét elhozta a katonásdit közénk. A kör bezárul. Persze érdemes különbséget tenni a geopolitikai honvédelem és a glóbusz túlsó oldalán történő katonai bevetések között. Mert konkrétan mi köze van Washingtonnak ahhoz, hogy mi történik nyolcezer kilométerrel odébb egy javarészt oroszul beszélő, orosz kultúrában szocializálódott és orosz történelemhez kötődő országban? Ja, a profit! Azt majd elfelejtettük! Az a nyavalyás profit, az jelenti az egész nyugati civilizáció „értékrendjét”. Csak gratulálni tudunk.

Jól emlékszünk, hogy amikor a hutuk a tuszikat irtották Ruandában 1994-ben (majdnem egymillió áldozat), akkor valahogy a washingtoni kormányzat elfelejtett misszionáriusként állást foglalni, tankokat és F–16-os vadászbombázókat küldeni, hogy megmentsen bárkit. És persze 1956-ban is segítségnyújtás nélkül áldozta fel a magyar forradalmárokat, noha biztatta őket rendületlenül. Tehát a nyugati erkölcsiség nem egyszer, de többször is elbukott a modern kori történelem során. Ugyanilyen passzívan nézték a békefenntartók a srebrenicai mészárlást, habár amerikai gépek a későbbiekben aztán szépen lebombázták a Drina folyón a kisvárosokat összekötő hidakat, ezzel a helyi lakosság életét megkeserítve.

De talán nem is kellene Amerikának mindenhol mindenbe beavatkoznia. Jelenleg hétszázötven amerikai katonai bázis van mintegy nyolcvan országban Földünkön (Oroszországnak hozzávetőlegesen harminc, az is többségében saját országukon belül). Akkor most kit lehet agresszornak minősíteni? Nem kellene már abbahagyni ezt a katonásdit? Vagy tényleg ez határozza meg az emberiség történelmét kezdettől a végéig? Egy földöntúli civilizáció értelmes lényei, akik majdan nyomunkra bukkannak, csak a fejüket fogják csóválni: ezek képtelenek voltak egymással békében élni?

Tudjuk, azok a putyinista galád oroszok… A Nyugat már vagy ötszáz éve próbálja legyőzni őket, de ez valahogy mégsem sikerül. Persze lehet, hogy a beépített harmadosztályú színész segítségével most majd sikerül, remélik a birodalmiak. No de ebbe Napó­leon és Hitler bicskája is beletörött. Mindez Biden urat nem zavarja. Ő a háttérhatalom parancsára ismét megpróbálja. És a milliárdos nagyságrendű vakcinarendelést egy emberként leboltoló Von der Leyen mindezt kérdés nélkül támogatja mint amerikai ágens, aki a liberális demokraták washingtoni akaratát érvényesíti háború, járvány vagy bármely egyéb témakörben.

Tényleg azt gondoljuk, hogy a gátlástalanul hazudozó Soros-ügynök Delbos-Cor­fieldek és Sargentinik zsarolása és eszmeterrorja fog békét és megnyugvást hozni a világ népeinek? Mikor állunk a sarkunkra végre és tiltjuk ki Magyarország területéről a magyar népet naponta fenyegető, tolvaj intervencionalista uniós kalandorokat? Elég a kettős játékból! Miután világos, hogy az Európai Unió autoriter vezetőivel folytatott tárgyalások és a kompromisszumok nem vezettek eredményre, talán eljött az ideje a világos beszédnek. Aki a magyarokat bántja, aki beavatkozik belügyeinkbe és pénzt vesz el tanárainktól és a fejlesztésektől, az persona non grata. Pont.

Ezek a társadalmi jelenségek valójában súlyos pszichológiai zavarok jelei. Mert nemcsak egy egyén lehet pszichésen zavarodott, hanem egy egész társadalom is. A liberális mozgalmárok szinte minden cselekedetükkel ezt a zavarodottságot mutatják. Erkölcsileg erősen megérdőjelezhető törvényeket nyomnak le az emberek torkán, ha kell, autokratikus módszerekkel, gyakran a központi hatalom segítségével. Szexuális aberráltságot hirdetnek, a válást, az abortuszt, a feminizmust és a transzgenderőrületet helyezik előtérbe, miközben aktívan támogatják a családok és nemzetek szétesését. Mindezt egyfajta „erkölcsi” felsőbbrendűséggel teszik.

A legalapvetőbb és legfontosabb emberi tulajdonságoknak, az alázatnak, tiszteletnek és békességnek már nincs jelentősége a liberális nyugati társadalmak viselkedési kódexé­ben. Márpedig ebben a légkörben az ideológiai felsőbbrendűség, az arrogancia, a cinizmus és a normaszegés könnyen mindennapossá válik. Épp ezért az emberiség fennmaradási ösztöne azt sugallja, hogy a liberálisokat egy fenntartható fejlődést fontosnak vélő, békére törekvő társadalomban kívánatos lenne háttérbe szorítani.

Mi tehát a jövőkép? Ahogy Nietzsche több ízben utalt erre téziseiben: az emberiség tendenciózusan a majom színvonalára fog visszafejlődni, ha hagyjuk. Ennek tudatában azt kell tanácsolnunk egymásnak és mindannyiunknak: Ne hagyjuk! Ne játsszunk a tűzzel! Hagyjuk a katonásdit! És legfőképpen ne erőltessük ideológiai világképünket másokra. Mert egyikük sem jobb a Deákné vásznánál. Szorgalmazzuk inkább a kölcsönös megértést, a különböző kultúrák és társadalmi rendszerek békés tiszteletben tartását. Óriási össztársadalmi felelősség ez, amelynek tétje nem kevesebb, mint emberi létünk és fennmaradásunk.

A szerző korábbi amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: Illusztráció. Ukrán katona a kelet-ukrajnai Donyecki területen fekvő Marjinka környékén húzódó fronton 2023. május 8-án (Fotó: MTI/AP/Libkos)