Az európai parlamenti választások egy év múlva, 2024 májusában lesznek, és a szakértők általában azt várják, hogy a jelenlegi fősodratú pártok – a néppárt (EPP), a szocialisták (S&D), a liberálisok (Renew Europe) és a zöldek is – mandátumokat veszítenek, ezzel szemben a szélsőségesnek bélyegzett pártok számottevő mértékben növelhetik képviseletüket.
Az EU Matrix brüsszeli kutatási platform (agytröszt) az egyes országokban tapasztalható politikai preferenciaváltozások alapján becsléseket készített a 2024-es parlamenti választások várható eredményeire, és azt kapta, hogy
az említett fősodratú pártok 52 mandátumot veszthetnek, ezzel szemben a jobboldalra sorolható pártok és függetlenek 38, míg a valódi baloldaliak (például a német balpárt, a Die Linke) 14 mandátumot nyerhetnek.
A prognóziskészítők szerint ez a változás éreztetni fogja hatását az európai politika fő kérdéseinek támogatásában is.
Például jelentős eltolódás várható a nemzeti identitások védelme, a menedékjog megadása, a külső határok védelme terén a konzervatív értékek irányába.
Ugyanez mondható el az európai ipari és mezőgazdasági érdekek védelme szempontjából, a környezetvédelem területén pedig a fokozatosság, a realitásokat figyelembe vevő politika irányába történhet elmozdulás. Ugyanakkor az előrejelzők a parlament Oroszországgal kapcsolatos politikájában nem várnak érdemi változást.
A fősodratú pártok túlsúlya olyan mértékű az Európai Parlamentben és általában az európai politikai közéletben, hogy a prognosztizált változás nem lesz átütő erejű, vagyis az alapvető gondolkodást európai szinten nem fogja megváltoztatni. A változások azonban jelentős fórumot biztosíthatnak a jelenlegi fősodorral szemben álló, az európai hagyományokhoz, kultúrához és általában a józan észhez ragaszkodó politikai mozgalmaknak, hogy álláspontjukat szélesebb körben fejthessék ki, így nagyobb hatást gyakoroljanak a választókra.
Ez a hatás érvényesülhet mind az egyes országok szintjén, mind az unió egészének szintjén, vagyis az állampolgároknak az uniós kérdések helyi vonatkozásait, míg a helyi problémák uniós összefüggéseit kell bemutatni.
Annak érdekében, hogy az EU Matrix által prognosztizált változások bekövetkezzenek, sőt esetleg még kedvezőbb eredmények is születhessenek, már az uniós választásokig hátralévő egy évben is intenzív felvilágosítómunkát kell folytatni.
Ez a felvilágosítás célszerűen olyan fórumokon történhet, amelyekről a helyi, esetleg az országos sajtó is hírt ad, hogy a felmerült problémákra adott válaszokat minél szélesebb körben ismertessék. E tekintetben különös szerepe lehet a brüsszeli Európai Parlamentben tartandó, egy-egy kérdésre koncentráló minifórumoknak, amelyekre a brüsszeli újságírókat viszonylag könnyen lehet mozgósítani, különösen, ha megfelelő sajtóanyagot és némi segítséget is kapnak.
Fontosnak tartom, hogy az egyes megvitatandó kérdések mögött legyen megfelelő tudományos-szakmai háttér, ne feledkezzünk meg arról, hogy a mai genderőrület elméleti alapjainak lerakása pont száz évvel ezelőtt kezdődött, amikor 1923-ban a frankfurti Goethe Egyetemen megalapították a Társadalmi Kutatások Intézetét (Frankfurti Iskola). Bár ma szinte minden társadalomkutató intézet a fősodor, vagyis a háttérhatalom kezében van, azért most is találni – főleg az Egyesült Államokban – olyan kutatóintézeteket, amelyek konzervatív értékeket vallanak, és segíthetnek a megalapozott álláspontok kialakításában.
A fősodratú pártoknak saját hatalmuk védelme érdekében az a politikájuk, hogy a tőlük eltérő véleményt képviselőket bal- vagy jobboldali szélsőségnek nevezik, a jobboldaliakra gyakran rasszista, antiszemita, fasiszta, populista és hasonló jelzőket ragasztva, kijelentve azt is, hogy az ilyen erőkkel semmilyen körülmények között nem lépnek koalícióra. A politikai érdekek azonban nem ismernek lehetetlent, és gyakran adódnak olyan esetek, amikor a fenti módon elítélt pártokkal valamilyen egyezséget kötnek, például beveszik őket a koalícióba, vagy az ilyen pártok bizonyos politikák átvétele fejében ellenzékből támogatják a kormányt, amire már több példát is láthattunk.
Ugyanakkor ha a konzervatív pártok engedelmeskednek a fősodratú pártok által meghatározott játékszabályoknak és az ilyen-olyan megbélyegzések miatt nem fognak össze megfelelő módon egymással, nem jutnak messzire.
Ezzel kapcsolatban hadd idézzem Steve Bannont, Donald Trump egykori tanácsadóját, aki a francia Nemzeti Összefogás (Rassemblement national – Marine Le Pen pártja) 2018-ban rendezett kongresszusán a következőket mondta az ott megjelent küldötteknek:
Hadd hívjanak titeket rasszistának, hadd hívjanak titeket idegengyűlölőknek, hadd hívjanak titeket nacionalistáknak. Viseljétek ezt becsületbeli jelvényként. Mert mindennap mi leszünk erősebbek, ők pedig gyengébbek. A történelem a mi oldalunkon áll, és győzelmet fog hozni nekünk.
Valóban, vessünk egy pillantást a Rassemblement national (2018 előtt: Front National), vagyis a Nemzeti Összefogás pártjának programjára. Talán a legvitatottabb a bevándorlással kapcsolatos álláspontjuk, ugyanis véget kívánnak vetni az ellenőrizetlen bevándorlásnak, a családegyesítés címén történő migrációnak és azt akarják, hogy a menedékkérelmeket külföldön bírálják el. Ez még az unió írott törvényeivel is összhangban van, igaz, ellentmond a háttérhatalom bevándorlást támogató politikájának. A többi programpontjuk pedig, például az alapvető közszükségleti cikkek áfájának csökkentése, az autópályák államosítása, a családok támogatása és hasonlók bármelyik valamikori szociáldemokrata párt programjában megállta volna a helyét.
Ugyanez elmondható a másik páriapárt, az Alternatíva Németországnak (AfD) párt esetében. Ebben az esetben is talán a legproblematikusabb, hogy az AfD kiáll az unió külső határainak lezárása mellett, el akarja érni, hogy a menekültek külső országokban adják be kérelmüket, és le kívánja állítani a német szociális rendszerekbe való bevándorlást, vagyis a német szociális rendszeren való élősködést. E mellett fontos kérdésekben svájci mintára népszavazást akarnak, kijelentik, hogy
Európa nem válhat centralizált szövetségi állammá és a hatáskörök egy részét vissza kell adni a nemzetállamoknak.
A kül- és biztonságpolitika területén azt javasolják, hogy Németország ne avatkozzon be más országok belügyeibe.
Az AfD szerint a NATO-tagság megfelel Németország kül- és biztonságpolitikai érdekeinek, amennyiben a NATO védelmi feladatokra korlátozza magát. Német fegyveres erők csak ENSZ-mandátum alapján vehetnek részt országon kívüli műveletekben és csak akkor, ha az Németország biztonsági érdekeit nem sérti.
A klíma- és energetikai kérdésekben pedig az a véleményük, hogy amióta a Föld létezik, az éghajlat folyamatosan változik.
A szövetségi kormány klímavédelmi politikája nem bizonyított, hipotetikus klímamodelleken alapul. A megújuló energiaforrásokról szóló törvény a „klímavédelemmel” indokolja az egyébként nem piacképes rendszerek tömeges támogatását, az AfD ezt fel kívánja számolni. Az atomenergia tekintetében pedig megalapozatlannak tartja az atomerőművek bezárását és lehetővé kívánja tenni az atomenergia felhasználását.
Mint látható, ezekben a programokban semmiféle szélsőségesség nincs, ami szélsőséges, az az unió vezetésének politikája, amely mind társadalmi kérdésekben, mind gazdasági elképzelések ügyében, sőt a külső kapcsolatok terén is tönkreteszi Európát.
Ezért érdemes megszívlelni Bannon biztatását és a ránk zúduló támadások ellenére is összefogni azokkal a pártokkal, amelyek Európának egy normális, a valós tényekre épülő társadalom- és gazdaságpolitikát ajánlanak, és szembeszállnak az ideológiavezérelt, semmivel sem igazolható brüsszeli ámokfutásnak.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
Borítókép: Az Európai Parlament székháza (Fotó: MTI/EPA/Julien Warnand)
