A XX. században főként Dél-Amerikában használták a katonai puccs kifejezést, mely formájában igen, de tartalmában sosem fedte egy katonák által végrehajtott államcsíny igazi lényegét. Az események mögött – bármilyen jelszóval és címkével robbantották is ki – politikai és ezzel párhuzamosan gazdasági érdekek húzódtak meg. Még pontosabban, olyan csoportok stimulálták a hadseregek egyes vezetőit, akik alkotmányos módon, például a választásokon többnyire eredménytelenek voltak a hatalom megszerzésére tett kísérletben. Egy katonai akciót követően azonban a megválasztott kormányt eltávolítva hatalomra kerülhettek. Később ők is gyakran erőszakos, politikai természetű halált haltak, vagyis újabb puccsok áldozatai lettek.
A katonai puccs mint fegyveres szervezetek egyfajta politikai aktivitása belső logikáját tekintve távol áll az európai értékrendtől és modern kori történelmünktől.
Európában ugyanis a puccsok politikai sandaság módszerével tűntek fel és értek el sikereket, amihez ritkán használtak katonákat. Történt ez úgy, hogy közben a társadalom nagy része észre sem vette, manipuláció áldozata. Így kerülhettek hatalomra szélsőséges ideológiát képviselő erőterek pártoknak álcázva.
Adolf Hitler húzásai, vagy 1947-ben a magyarországi kék cédulás választás konkrét példák arra, hogy a puccs elsősorban politikai akcióterv és kevésbé tábornokok hatalomvágya.
A XX. századi történelmi példa azonban búcsúzott, amikor pár nappal ezelőtt Oroszországban – vagyis Európában – valóban szó szerint életre kelt olyan katonai puccs, amit katonák próbáltak végrehajtani és a sereget irányító parancsnok személyes ambíciójától vezérelve. Az orosz Wagner magánhadsereg és annak parancsnoka döntött úgy, hogy rendcsinálásnak álcázva – saját frusztrációját levezetendő – indul megdönteni az orosz kormányt. Hogy elég-e ehhez egy jól felszerelt, 40-50 ezer fős harcedzett katonaság, egyelőre nem tudjuk, lévén a kormánydöntés elmaradt, egy konszolidáció felé mutató tárgyalásos megegyezést követően.
Miért érdekes a katonai puccs kérdése mégis? Mert a régi igazság bukkan elő: aki farkast kiált, annak előbb-utóbb meg is jelenik az ordas. Egyszerűbben fogalmazva, eddig nem volt jellemző katonák akarata szerinti kormánydöntő akció, mára viszont együtt kell élnünk ennek lehetőségével. Persze, mint általában, a háttérből eme próbálkozásból is előkandikál a politikai érdek.
A hatalom közvetetten felelős a modern katonai puccsok esetleges kialakulásáért. Egyszerűen azért, mert engedi magánhadseregek létrejöttét. Sőt, saját érdekének megfelelően alkalmazza azokat Moszkvától Londonon keresztül Washingtonig.
A nagyhatalmak – néhány kisebb is – teret engedtek egy elfogadhatatlan struktúra kiépítésének, bár köztudott, hogy az alkotmányos keretek nem teszik lehetővé magánhadsereg vagy akár magán-titkosszolgálat létezését.