Az EU Matrix előrejelzése szerint nemcsak a képviselők jelentős része változik meg, de nagymértékben lecserélődnek az Európai Bizottság képviselői is, a huszonhét biztosból mindössze nyolc olyan van, aki az új bizottságban is valószínűleg benne lesz. Ilyen például Ursula von der Leyen bizottsági elnök, a lett Valdis Dombrovskis, aki az emberbarát gazdaságért (An Economy that Works for People) felelős és a horvát Dubravka Suica, aki a demokráciával és demográfiával foglalkozik. Az európai zöldátmenettel foglalkozó Frans Timmermans már le is mondott a posztjáról, és szinte biztosan ki fog esni az európai értékekkel és átláthatósággal foglalkozó cseh Vera Jourová, mert bár Brüsszel szemében kétségtelenül jól teljesített (például a Magyarország elleni intézkedések szorgalmazásában), ám otthon pártja ellenzékben van, és a cseh kormánnyal sincs különösebben jó viszonya. Az ő ­hiányát Magyarországon kevesen fogják sajnálni, de ne legyen kétségünk afelől, hogy Brüsszel mindent megtesz majd, hogy hasonló kaliberű politikussal pótolja. 

A szervezet arra is felhívja a figyelmet, hogy a biztosok kétharmadának lecserélődése a politikai lobbisták kapcsolatrendszerét is érinteni fogja, mivel kulcsfontosságú főigazgatóságokon elveszthetik politikai szövetségeseiket, és személyi hálójukat újra kell majd szőniük. E tekintetben egyébként a kutatóintézet a saját szolgálatait is ajánlja, olyan elemzéseket, amelyek jó előre jelezhetik a potenciálisan megválasztható döntéshozók politikai irányultságát.

Érdekes módon az EU Matrix azt is felveti, hogy az ECR (Európai Konzervatívok és Reformisták) parlamenti csoport 2024-ben erős helyzetben lehet ahhoz, hogy szerepet játsszon a következő bizottság tárcáinak elosztásában. Azzal érvelnek, hogy az olasz kormány, amelynek pártja, az Olaszország Fivérei (Fratelli d’Italia) az ECR-ben jelentős súllyal szerepel, egyre közelebb kerül az Európai Néppárthoz, és igyekszik magát olyan partnerként feltüntetni, akivel uniós szinten érdemes együttműködni. Ha a másik erős ECR-hez tartozó párt, a lengyel PiS hatalmon marad az ősszel esedékes hazai választások után, akkor az ECR politikai családot a kormányközi tárgyalások során nehéz lesz figyelmen kívül hagyni.

Ide kapcsolódik, hogy a Politico készített egy felmérést a Brüsszelben legbefolyásosabb negyven vezetőről, amelyben Thanasis Bakolas európai néppárti főtitkárral kapcsolatban azt mondja, hogy a főtitkár távolodik az Európai Néppárt eddigi legfőbb szövetségesétől, a szocialistáktól, és nyit a jobboldal felé. A Politico szerint a görög nemzetiségű Bakolas nehéz feladata a közeljövőben az lesz, hogy az EPP hagyományos (radikális) tagjait kordában tartsa, miközben az EPP Giorgia Meloni pártja és más potenciális jobboldali pártok felé fordul.

Fel lehetne vetni, hogy a sorozatos politikai kudarcok, értve ez alatt a hanyatló gazdaságot, az elhibázott vagy inkább eleve irra­cionális klímapolitikát, a bevándorlás támogatását az integráció totális csődje mellett az elszegényedést, a növekvő társadalmi különbségeket és nem utolsósorban az orosz–ukrán háború kapcsán elfogadott és elsősorban Euró­pát sújtó szankciókat, a közvélemény radikálisabban jobbra fordul. Ez a változás bekövetkezhet, de ez nem fog tükröződni az Európát uraló ideológia és politika megváltozásában.

Szavazzanak ugyanis bárkire az európai polgárok, a megválasztott politikusok – mint ahogy azt több felmérés is mutatja – nem a választók akaratát hajtják végre, hanem azokét, akik kézben tartják a hatalmi gépezet legfőbb intézményeit. E hatalmi gépezetbe sorolhatók a nagy multinacionális vállalatok és pénzügyi alapok, a nemzetközi pénzügyi intézmények, egyetemek, civil szervezetnek álcázott politikai rohamcsapatok és nem utolsósorban a média. 

A demokratikus világban tehát nem képzelhető el olyan politikai összeomlás, mint amilyent a valamikori szocialista táborban tapasztaltunk, mert a tényleges hatalom magántulajdonban van, amelynek sérthetetlensége a demokratikus rendszerek alapja.

 Az EPP törekvése, hogy Meloni pártjának bevonásával egyrészt pótolja a saját kieső képviselőit, másrészt megakadályozza, hogy az Európai Parlamentben egy jelentősebb méretű, hagyományos értékeket képviselő frakció jöjjön létre, teljesen érthető. Kérdés, hogy ez Meloninak megéri-e, hiszen az eredmény szinte biztosan nem az EPP felfogásának józanabb irányba fordulása, hanem a parlamenti józanság gyengítése lesz.

Jó lenne, ha Meloni nem hallgatna az őt hívó szirénhangokra, hanem inkább egy széles ellenzéki frakció létrehozását szorgalmazná, ahol a tagadás, az unió jelenlegi irracionális politikájának elutasítása lenne a vezérfonal. Jó esetben pedig idővel Brüsszel mai világát meg tudná dönteni.

A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója

Borítókép: Az Európai Parlament ülésterme (Fotó: AFP/Frederick Florin)