Hogy ez így történhetett, abban elévülhetetlen Göncz Árpád, a jellemtelen SZDSZ-es pártkatona és Sólyom László jogfetisiszta alkotmánybírósági elnök bűne. Ők ketten kézzel-lábbal akadályozták a mégoly szerény igaz­ságtételi törekvéseket. És sajnos Antall József akkori miniszterelnök is kínos tehernek érezte ezeket. Így a bűn mocska már az elején megfojtotta a valódi kibontakozást. Felelősségre vonás, igazságtétel helyett a bűnösök cinikus módon bűntársaiknak minősítették az egész nemzetet, mondván, mindenki megkötötte a maga kis alkuját. Holott a megalázott, kényszerített, megzsarolt társadalom nem bűntársa volt a zsarolóknak, hanem áldozata. Ezért végtelenül cinikus a felelősség szétkenését jelentő, a történelmi feladat elmulasztásának bűnét relativizáló „tetszettek volna forradalmat csinálni” kiszólás.

Ennek következménye, hogy ma Horn Gyulának emelnek szobrot, róla neveznek el közterületet a törvényre fittyet hányó, az áldozatokat meggyalázó, jogfolytonos szélsőbaloldaliak, ahelyett, hogy az erkölcsi kérdésekben megalkuvást nem ismerő Krassó György vagy Rácz Sándor emlékét őriznénk ily módon – akárcsak a valódi rendszerváltás eltérítését elemi erővel feltáró és láttató Csurka Istvánét vagy a szemfelnyitogatásban a Hunnia folyóirat élén ugyancsak elévülhetetlen érdemeket szerzett Kunszabó Ferencét.

Így juthattunk el oda, hogy 1997. november 3-án a budapesti Felvonulási téren tartott földvédő demonstráción a pufajkás vezette kormány rendőrsége bilincsbe verte nemzeti hősünket, Pongrátz Gergelyt, a Corvin köz 1956-os főparancsnokát.
 

Sajnos a felelősségre vonás, az igazságtétel ezúttal is elmaradt, tudjuk jól, hogy az Egyesült Államok ez ügyben erőteljes nyomást gyakorolt Magyarországra, és bármilyen elviselhetetlen, a híres Keresztapa-trilógiából tudjuk, hogy vannak visszautasíthatatlan ajánlatok. Így ez a sátáni figura nem a börtönben elmélkedik a bűnein, hanem szabadlábon szervezkedik Magyarország ellen.

Legfőbb ideje erőt vennünk magunkon, és megtévesztő pillanatképek helyett sok évtizedes folyamatban látva félresiklatott, megtiport, majd saját kezünkbe vett sorsunkat, tudatosítanunk magunkban: sohasem késő szembenéznünk a ténnyel, hogy az igazság szabaddá tesz, és csak az igazság tesz szabaddá.

Borítókép: Horn Gyula szobra (Fotó: Mirkó István)