Miközben az elpuhult Nyugat a faji és kulturális kisebbségek nemzeteket felbomlasztó diktatúrájába süllyed, miközben a degenerált Nyugat elpusztítja a természetes családot, és lemond arról, hogy biztosítsa a nemzedékek megújulását, s miközben a Nyugat a saját civilizációján üt léket a boldog globalizáció illúziójáért cserébe, hatalmas erők ébrednek fel, megingatva az évszázadokon át európai, majd amerikai dominanciára épülő rendet. A Washington diktálta egypólusú világrend recseg-ropog. 1945 óta soha nem volt a világ olyan instabil, mint most. Az ukrajnai háború természetesen a fő tényezője ennek a fortyogó vulkánnak, amely az elkerülhetetlen kitörési fázis előtt áll. Ez a háború rávilágít ennek az arrogáns nyugati világnak az összeomlására, amelyben a mintegy harminc leggazdagabb és legjobban felfegyverzett országot tartja sakkban Oroszország, egyedül harcolva mindegyikük ellen.
Kétszázmilliárd dollár ment a füstbe. A NATO katonai felszerelésének hatalmas tömegét zúzta porrá az orosz tüzérség és légierő, amelyről már 2022 márciusában azt mondták, hogy kifogyott a munícióból. A NATO doktrínáját nevetségessé tette az orosz tisztikar, amelyet inkompetensnek és a teljesen elavult szovjet doktrínán neveltnek nyilvánítottak.
De tizenhét hónapnyi háborúskodás után csak az orosz tiszteknek van tapasztalatuk nagy intenzitású háborúban. A Vietnámban, Irakban, Szíriában és Afganisztánban legyőzött, Afrikából pedig elűzött Nyugat nem sok mindent tud felmutatni. Az ukránok négyszázezer katonájukat hagyták maguk mögött; ebben a Washington által pénzelt proxyháborúban ölték meg őket. Ez történelmi katasztrófa.
De nem elég, hogy újabb és kétségen felül a legmegalázóbb vereségbe futnak bele, az amerikaiak tengelyt akarnak akasztani a kínaiakkal, nem értve meg, hogy a Nyugat egyre elszigeteltebb, miközben Moszkva élvezi a BRICS-szövetség támogatását, egy olyan szervezetét, amelyhez jó tizenöt ország kíván csatlakozni. Kínai–orosz haditengerészeti erő járőrözik Alaszka partjainál, jelezve Washingtonnak, hogy elég volt már a provokációkból Tajvannál.
Afrikában a franciáknak főtt le a kávé. Emmanuel Macron még a belpolitikánkat sem tudja irányítani, ne kérjük hát tőle, hogy rúgjon labdába a nemzetközi színtéren. Franciaországot teljességgel hiteltelenné tette egy arrogáns, éretlen és sértő elnök. Macron úgy viselkedik az afrikaiakkal, ahogy a franciákkal is: lenézi és inzultálja őket. Kiűztek bennünket a Közép-afrikai Köztársaságból, Maliból, Burkina Fasóból és most Nigerből is. Szép mérleg! A fővárosaikban Macron persona non grata.
A Nyugat mindenütt, minden területen visszaszorul – katonailag, gazdaságilag, a diplomáciában és a kultúrában –, miközben a globális Dél megvédi az érdekeit, és előrelép. Argentína, Brazília, Chile és Indonézia előnyben részesíti a kínai befektetőket az amerikaiakkal szemben. A thaiföldi jegybank a devizaportfóliója kiszélesítésére készül, hogy az kevésbé legyen a dollárhoz kötött. Indonézia megerősíti a helyi pénzpiacokat, miközben térségbeli szomszédai digitális fizetési rendszereket dolgoznak ki, csökkentve ezáltal a dollárszükségletet. A BRICS-országcsoport közös valuta bevezetését is tervezi a jövőben.
Ezzel egyidejűleg geopolitikai változások is végbemennek: a globális Dél elutasítja Washington diktátumait, visszautasítva az Európa és az Egyesült Államok részéről kirótt oroszellenes szankciók támogatását. Semmi sem fogja megállítani a BRICS tagjait, a holnap többpólusú világának élharcos építőit, hogy 180 fokos fordulatot vegyenek az 1945 óta kikényszerített nyugati dominanciához képest. Amerika már nem tudja irányítani a világot a hanyatló dollárral és több mint harmincezermilliárd dolláros adósságával, amelyet az egész bolygó finanszíroz. Vége az 1950-ben a világban megtermelt vagyon még hetven százalékát előállító Amerika aranykorának. Oroszország már nem az a romhalmaz, ami a Szovjetunió összeomlásának következtében volt, Kína nem az az agyaglábakon álló kolosszus, amelyet kinevetett a Nyugat, amikor mécseseket és papírsárkányokat gyártott. India sem az a nyomorúságos ország többé, ahol reggelente kézikocsival gyűjtötték össze az éjjel elhunytak holttesteit, ahogyan már Brazília sem pusztán a kalandok, a „zöld pokol” vadonja és a szamba földje. Dél-Afrika pedig a földrésze első számú gazdasága, dacára a korrupcióval és a közbiztonság hiányával kapcsolatos problémáinak.
A BRICS-országoknak nagy a súlyuk, képesek mindenre, és a Nyugat félelmetes vetélytársaivá váltak. Vásárlóerő-paritáson számolva a GDP-jük több mint ötvenezermilliárd dollárt nyom a latban. Ne felejtsük továbbá el, hogy Oroszország, Dél-Afrika és Brazília földje egyaránt ásványkincseket rejt magában.
Franciaországnak, amelynek sem olaja nincs, sem elképzelései, esélye sincs rá, hogy jól jöjjön ki ebből a fejlődésért folytatott versengésből a maga háromezermilliárdos adósságával és a nincstelenek tömeges bevándorlásával, akiknek zöme képesítés nélkül érkezik. Macron azt hirdeti, hogy startup országgá teszi Franciaországot, miközben többségükben írástudatlanokat fogad be! Egyszerűen elsüllyeszt bennünket.
Szerencsétlen országunk – amely pedig oly gazdag lett a „harminc dicsőséges év” (1945–1975) végére – a szakadék felé halad egy beletörődő, felelőtlen és cinkos elit irányításával.
A szerző nyugalmazott francia katonatiszt, a Riposte Laïque hírportál publicistája
