Ezzel egyidejűleg geopolitikai változások is végbemennek: a globális Dél elutasítja Washington diktátumait, visszautasítva az Európa és az Egyesült Államok részéről kirótt oroszellenes szankciók támogatását. Semmi sem fogja megállítani a BRICS tagjait, a holnap többpólusú világának élharcos építőit, hogy 180 fokos fordulatot vegyenek az 1945 óta kikényszerített nyugati dominanciához képest. Amerika már nem tudja irányítani a világot a hanyatló dollárral és több mint harmincezermilliárd dolláros adósságával, amelyet az egész bolygó finanszíroz. Vége az 1950-ben a világban megtermelt vagyon még hetven százalékát előállító Amerika aranykorának. Oroszország már nem az a romhalmaz, ami a Szovjetunió összeomlásának következtében volt, Kína nem az az agyaglábakon álló kolosszus, amelyet kinevetett a Nyugat, amikor mécseseket és papírsárkányokat gyártott. India sem az a nyomorúságos ország többé, ahol reggelente kézikocsival gyűjtötték össze az éjjel elhunytak holttesteit, ahogyan már Brazília sem pusztán a kalandok, a „zöld pokol” vadonja és a szamba földje. Dél-Afrika pedig a földrésze első számú gazdasága, dacára a korrupcióval és a közbiztonság hiányával kapcsolatos problémáinak.

A BRICS-országoknak nagy a súlyuk, képesek mindenre, és a Nyugat félelmetes vetélytársaivá váltak. Vásárlóerő-paritáson számolva a GDP-jük több mint ötvenezermilliárd dollárt nyom a latban. Ne felejtsük továbbá el, hogy Oroszország, Dél-Afrika és Brazília földje egyaránt ásványkincseket rejt magában.

Szerencsétlen országunk – amely pedig oly gazdag lett a „harminc dicsőséges év” (1945–1975) végére – a szakadék felé halad egy beletörődő, felelőtlen és cinkos elit irányításával.

A szerző nyugalmazott francia katonatiszt, a Riposte Laïque hírportál publicistája

Borítókép: Emmanuel Macron francia elnök (Fotó:Stephanie Lecocq)