Ez a rendezés Benkő István Pest környéki református esperes szerint úgy történt, hogy 

 Valóban, módszeresen távolították el szép sorban a kommunistáknak nem behódoló egyházi (és paraszti) vezetőket. 1948 februárjától egyre inkább szélesedett és durvult az egyházellenes agitáció és propaganda, s május 15-én a kormány bejelentette az egyházi iskolák államosításának szándékát. Addigra már a protestáns egyházak ellenállását megtörték – elsőként az evangélikusét, aztán Ravasz László püspök és zsinati lelkészi elnök lemondatásával a reformátusét is.

Az egyházi iskolák államosításáért folyó küzdelmet Révai József főideológus nem csupán kultúrharcnak, hanem politikai harcnak nevezte. Miután a két protestáns egyházban az opportunista, „mitfahrer” vezetők kerültek túlsúlyba, 

 A törvényjavaslatra nemmel szavazó demokrata néppárti képviselőket hamarosan ellehetetlenítették, Barankovics István pártvezető pedig 1949 elején menekülni kényszerült az országból, s néhány hónap múlva Slachta Margit, az első magyarországi női parlamenti képviselő is követte az emigrációba.

Az év végéig célul kitűzött „rendezés” Mindszenty bíboros karácsony második napján történt letartóztatásával zárult, s ekkor már a „klerikális reakció” mellett egyre nagyobb hangsúly helyeződött a kommunista propagandában a „kulák reakció” elleni harcra, egyúttal az erőltetett kolhozosításra, a vidéki társadalom teljes alávetésére. Így 1948-cal megkezdődött a magyar történelem egyik legsötétebb fejezete, a Rákosi-korszak.

Borítókép: Rákosi Mátyás (Fotó: Fortepan/Rádió és televízió újság)