Nos, ezt az embert tapsolta meg állva és könnyes szemmel a díszes társaság ott, a messzi Kanadában. De vége is a szünetnek, lássuk a második felvonást, térjünk vissza a büféből, az előadás folytatódik.

A második felvonásban a főszereplők pont úgy viselkednek, ahogy az jellemükből következik.

Zelenszkij – aki amúgy nem ukrán, hanem orosz anyanyelvű zsidó – kussol, eltakarodott hamar, egy szava sincs a történtekhez és nem is lesz.

A szegény hülye Anthony Rota – aki amúgy nagyívű beszédében, mielőtt köszöntötte volna a vén nácit, Zelenszkijt Winston Churchillhez hasonlította – ott áll a sor végén, és ruháját megtépve bocsánatot kér a kanadai zsidóktól meg úgy általában mindenkitől. Amúgy ez a Zelenszkij–Churchill párhuzam kissé sántít, ha már, ugyanis a mi jó Winstonunk volt az, aki nem harcolt az oroszokkal, hanem szövetségre lépett velük, s a Katyn után felháborodó emigráns lengyel kormánynak annyit bírt mondani, fogják be a szájukat, csak nem képzelik, hogy egy „ilyen apróság miatt” kiugrasztja Sztálint a Hitler elleni koalícióból.

Szóval ott áll a kanadai parlamentben a díszes társaság, a házelnök a Sztálinnal összeboruló Churchillhez hasonlítja az oroszok ellen önsorsrontásig „harcoló” ukrán elnököt, aki amúgy orosz zsidó, majd együtt megtapsolnak egy elvénült, velejéig rothadt ukrán nácit.

Tényleg hülye ott mindenki, de ez legyen az ő problémájuk.

S azt azért ismét szögezzük le: a németek oldalára álló ukrán egységek – mint ez az Első Ukrán SS Hadosztály – a legkegyetlenebb, legvadállatibb, legocsmányabb szereplői voltak a második világháborúnak. Ezekhez képest a német SS-alakulatok vasárnapi iskolások voltak. S erről éppen a volhiniai lengyelek és zsidók tudnának mesélni, ha életben hagyták volna ezek az ukránok akár írmagjukat is. És a ma az oroszok ellen harcoló ukrán egységek nagy része Banderát tartja példaképének, s ezt a Jaroszlav Hunka-féle örökséget vallja magáénak. De ez megint csak legyen az ő problémájuk. Ám van itt még egy érdekesség, ha megengedik, ezt is a Neokohnból másolom ide:  

„Kanadában két emlékműve is van az egységnek, az egyik a Torontón kívül fekvő Wayville-ben, a másik Edmontonban. A kanadai zsidó szervezetek ezek eltávolítását már régóta követelik. 2021-ben Zelenszkij csatlakozott Izrael és Németország kormányához, és elítélte a Galíciai SS hadosztály tiszteletére rendezett kijevi felvonulást.”

Végszó, mielőtt lehull a függöny, és vége az előadásnak: készséggel elhiszem, hogy a kanadaiaknak fogalmuk sem volt róla, ki az a Jaroszlav Hunka valójában. Ám ez teljesen érdektelen. Ugyanis – ismétlem! – Kanadában ma két emlékműve áll a Galíciai SS hadosztálynak, és Kanada a második világháború után ezeket a náci ukránokat örömmel befogadta.

Innen kell és innen érdemes megítélni, amikor ezek és ezek összes elvtársa Kanadától Washingtonon át Brüsszelig és a pesti belvárosig náciznak bárkit is, és nácizzák mondjuk Nyírőt és Wass Albertet és Horthyt. Tehetnek egy szívességet. S ha végeztek, állva megtapsolhatják Jaroszlav Hunkát. Ha pedig elvitte az ördög a rohadt ukrán nácit, megemlékezhetnek róla Kanadában, a Galíciai SS Hadosztály valamelyik emlékművénél. Az orosz zsidó Zelenszkijjel az első sorban. És el ne felejtsék meghívni majd Podoljakot, aki a kínaiak és indiaiak alacsonyabb rendűségéről szokott elmélkedni. Ott van a helye a többi közt. Rohadt, büdös nácik.

Borítókép: Jaroszlav Hunka ökölbe szorított kézzel fogadja a kanadai szövetségi parlament két házának gratulációját (Fotó: AP-internet)