Vastaps az ukrán nácinak

A Jóisten a legnagyobb rendező, az Ő színháza felülmúlhatatlan, legyen szó akár tragédiáról, akár komédiáról, akár tragikomédiáról.

Most éppen az utóbbiból láthattunk egy felejthetetlen előadást.

Történt, hogy Volodimir Zelenszkij kiment Kanadába, hogy szokásos kijelentő és felszólító mondataival közölje, milyen további támogatásokat követel magának. Kiment ez a rossz ripacs Kanadába, ahol a kanadai szövetségi parlament két házának együttes ülésén mondott beszédet. Jelen volt a kanadai miniszterelnök, a szivárványszínű és a kismackós zoknik nagy kedvelője, a túl sok észtől nem bántott zsúrfiú, Trudeau, s persze a kanadai házelnök, bizonyos Rota úr. No és persze sok-sok meghívott díszvendég

S akkor elérkezett a nagy pillanat, az önmagán túlmutató jelentőségű, szimbolikus nagyjelenet, amikor is nevezett Rota házelnök úr név szerint köszöntötte Jaroszlav Hunka „urat”, bemutatta, mint ukrán–kanadai egykori tisztet, az „oroszok ellen harcoló hőst”. S ezekre a manapság minden fogalmatlan hülyének és idealista fantasztának oly’ kedves hívószavakra felállt az egész kanadai parlament, felállt Trudeau, felállt Zelenszkij, s mindenki vastapssal, ovációval, meghatottan, könnyekkel küszködve köszöntötte Hunka „urat”, aki szemmel láthatóan maga is a pillanat hatása alá került, s 98 éves korát meghazudtolva, könnyes szemekkel csapott többször is ököllel a levegőbe, jelezve, érti az idők szavát, meg hogy persze „Slava Ukraini”, s öregember nem vén ember, a kiskésit neki.

És most ott hagyjuk egy kis időre az állva tapsoló hülyéket, szünetet tartunk két felvonás között, és vetünk egy pillantást arra, ki is ez az „oroszok ellen harcoló hős”, ez a 98 éves „veterán”, ez az „egykori tiszt”, ez a Jaroszlav Hunka.

Talán akkor járunk el a leghelyesebben, ha bemutatásához a Neokohn portál cikkét hívjuk segítségül. Íme:

„Hunka »az Első Ukrán hadosztályban harcolt a második világháborúban, majd később Kanadába emigrált«. Az Első Ukrán hadosztály az SS, 14. Waffen Grenadier hadosztályának másik neve, de az egységet a Galíciai SS hadosztály néven is emlegették. Az 1943-ban alakult Galíciai SS a nyugat-ukrajnai Galícia régióból származó újoncokból állt. Az egységet a nácik fegyverezték és képezték ki, és német tisztek parancsnokolták. Az osztagot 1944-ben meglátogatta Heinrich Himmler SS-vezér, aki arról beszélt, hogy a katonák hajlandóak a »lengyelek lemészárlására.« Három hónappal korábban a hadosztály alegységei követték el a Huta Pieniacka mészárlásként ismert mészárlást, amely során 500-1000 lengyelt égettek el élve. A nürnbergi per során a Nemzetközi Katonai Törvényszék a Waffen-SS-t bűnszervezetnek nyilvánította, amely tömeges atrocitásokért felelős, beleértve a »zsidók üldözését és kiirtását, a koncentrációs táborokban elkövetett brutalitásokat és gyilkosságokat, a megszállt területek igazgatásában elkövetett túlkapásokat, a rabszolgamunka-program irányítását, valamint a foglyokkal való rossz bánásmódot és azok meggyilkolását«. A háború után a Galíciai SS hadosztály veteránjainak ezrei telepedhettek le Nyugaton, közülük mintegy 2000-en Kanadában. A veteránokat tömörítő egyesület »Combatant News« nevű, ukrán nyelvű blogján egy Jaroszlav Hunka önéletrajzi bejegyzés található, amely szerint a férfi 1943-ban önként jelentkezett a hadosztályba. A képaláírások szerint a képeken Hunka az SS-tüzérségi kiképzésén látható Münchenben 1943 decemberében és a lengyelországi Neuhammerben (ma Świętoszów), Himmler látogatásának helyszínén. A blog 2011-es és 2010-es bejegyzésében Hunka 1941 és 1943 közötti időszakot »élete legboldogabb éveiként« írja le, és egységének veteránjait, akik szétszóródtak a világban, a zsidókhoz (!) hasonlítja.”

Nos, ezt az embert tapsolta meg állva és könnyes szemmel a díszes társaság ott, a messzi Kanadában. De vége is a szünetnek, lássuk a második felvonást, térjünk vissza a büféből, az előadás folytatódik.

A második felvonásban a főszereplők pont úgy viselkednek, ahogy az jellemükből következik.

Zelenszkij – aki amúgy nem ukrán, hanem orosz anyanyelvű zsidó – kussol, eltakarodott hamar, egy szava sincs a történtekhez és nem is lesz.

Trudeau minden felelősséget áthárít a házelnökre, ő természetesen nem látott, nem hallott semmit, nem is nagyon beszél, leginkább áldozatnak látja és láttatja magát, zavartan babrál a zoknigyűjteményében, és reméli, az idő múlása, valamint a baráti sajtó kussolása hamar elfeledteti a kínosnál is kínosabb epizódot.

A szegény hülye Anthony Rota – aki amúgy nagyívű beszédében, mielőtt köszöntötte volna a vén nácit, Zelenszkijt Winston Churchillhez hasonlította – ott áll a sor végén, és ruháját megtépve bocsánatot kér a kanadai zsidóktól meg úgy általában mindenkitől. Amúgy ez a Zelenszkij–Churchill párhuzam kissé sántít, ha már, ugyanis a mi jó Winstonunk volt az, aki nem harcolt az oroszokkal, hanem szövetségre lépett velük, s a Katyn után felháborodó emigráns lengyel kormánynak annyit bírt mondani, fogják be a szájukat, csak nem képzelik, hogy egy „ilyen apróság miatt” kiugrasztja Sztálint a Hitler elleni koalícióból.

Szóval ott áll a kanadai parlamentben a díszes társaság, a házelnök a Sztálinnal összeboruló Churchillhez hasonlítja az oroszok ellen önsorsrontásig „harcoló” ukrán elnököt, aki amúgy orosz zsidó, majd együtt megtapsolnak egy elvénült, velejéig rothadt ukrán nácit.

Tényleg hülye ott mindenki, de ez legyen az ő problémájuk.

S azt azért ismét szögezzük le: a németek oldalára álló ukrán egységek – mint ez az Első Ukrán SS Hadosztály – a legkegyetlenebb, legvadállatibb, legocsmányabb szereplői voltak a második világháborúnak. Ezekhez képest a német SS-alakulatok vasárnapi iskolások voltak. S erről éppen a volhiniai lengyelek és zsidók tudnának mesélni, ha életben hagyták volna ezek az ukránok akár írmagjukat is. És a ma az oroszok ellen harcoló ukrán egységek nagy része Banderát tartja példaképének, s ezt a Jaroszlav Hunka-féle örökséget vallja magáénak. De ez megint csak legyen az ő problémájuk. Ám van itt még egy érdekesség, ha megengedik, ezt is a Neokohnból másolom ide:

„Kanadában két emlékműve is van az egységnek, az egyik a Torontón kívül fekvő Wayville-ben, a másik Edmontonban. A kanadai zsidó szervezetek ezek eltávolítását már régóta követelik. 2021-ben Zelenszkij csatlakozott Izrael és Németország kormányához, és elítélte a Galíciai SS hadosztály tiszteletére rendezett kijevi felvonulást.”

Tehát akkor, ismétlem: a Galíciai SS hadosztálynak két emlékműve is van Kanadában. Miközben mondjuk a Budáról kitörő magyar és német bakákra nem illik megemlékezni, mert az maga a nácizmus, miközben éppen 98 éves, elaggott vén nácikat hurcolnak a mai napig bíróság elé, ha kiderül róluk, hogy őrök voltak valamelyik koncentrációs táborban – s ami lehet, sőt, valószínű, egyáltalán nem a szabad akaratuk következménye volt –, miközben meghurcolták már „náci múltjuk” miatt Günter Grasst (a Waffen SS-ben szolgált) és Horst Tappert színészt (Derrick), aki a 3. Totenkopf SS páncéloshadosztályánál szolgált, méghozzá Ukrajnában, vagyis nagy valószínűséggel együtt „harcolt az oroszok ellen” Jaroszlav Hunkával (nagy taps!).

Végszó, mielőtt lehull a függöny, és vége az előadásnak: készséggel elhiszem, hogy a kanadaiaknak fogalmuk sem volt róla, ki az a Jaroszlav Hunka valójában. Ám ez teljesen érdektelen. Ugyanis – ismétlem! – Kanadában ma két emlékműve áll a Galíciai SS hadosztálynak, és Kanada a második világháború után ezeket a náci ukránokat örömmel befogadta.

Innen kell és innen érdemes megítélni, amikor ezek és ezek összes elvtársa Kanadától Washingtonon át Brüsszelig és a pesti belvárosig náciznak bárkit is, és nácizzák mondjuk Nyírőt és Wass Albertet és Horthyt. Tehetnek egy szívességet. S ha végeztek, állva megtapsolhatják Jaroszlav Hunkát. Ha pedig elvitte az ördög a rohadt ukrán nácit, megemlékezhetnek róla Kanadában, a Galíciai SS Hadosztály valamelyik emlékművénél. Az orosz zsidó Zelenszkijjel az első sorban. És el ne felejtsék meghívni majd Podoljakot, aki a kínaiak és indiaiak alacsonyabb rendűségéről szokott elmélkedni. Ott van a helye a többi közt. Rohadt, büdös nácik.