A japán hagyományok szerénységre és józanságra intenek, mégis megkerülhetetlen tény, hogy Magyarország konzervatív igazodási ponttá vált. Az alázat megköveteli, hogy elismerjük mindazt a felelősséget és terhet, amit ez az erkölcsi vezető szerep ránk ró. Mindez a családpolitika és a gyermekvédelem területén a leghangsúlyosabb.

Számunkra egyértelmű, hogy a demográfia, a szuverenitás és a szó valódi értelmében vett demokrácia kéz a kézben jár. Donald Trump egyszer úgy fogalmazott, hogy egy határok nélküli ország voltaképpen nem is ország. Hasonlóképpen:

Mindennek fényében Magyarország úgy döntött, hogy kívülről a határait védi, „belülről” pedig a gyermekeket, hogy ezáltal a következő generációk számára biztonságos és stabil világot szavatoljon. No migration, no gender, no war!

Igen: a magyar politika fókuszában több mint egy évtizede a család áll, amit a magyar kormányzás minden aspektusa figyelembe vesz, amióta 2010-ben újra hatalomra került a jobboldal. A civilizációnk alapját képező emberi közösség köré szilárd támogatási rendszert építettünk fel, két fő szempontot tartva szem előtt. Először is: a gyermekvállalás ne legyen anyagi teher. Másodszor: minden vágyott gyermek szülessen meg.

Ez a munka igencsak gyümölcsözőnek bizonyult. Magyarországon a gyermekvállalás már nem jelent anyagi hátrányt a fiatal pároknak. Sőt, az a cél, hogy aki több gyermeket vállal, az éljen jobban, mint aki egyedül kíván maradni. Ma már szigorúan gazdasági értelemben véve is elmondható, hogy a gyermekvállalás befektetés a jövőbe. Érzelmi, erkölcsi szempontból ez persze mindig is így volt. A fiatal édesanyák a baba életének első hat hónapjában magasabb juttatásban részesülnek, mintha a munkahelyükön maradtak volna. A négygyermekes anyukák életük végéig mentesülnek a személyi jövedelemadó megfizetése alól. A magyar nőknek már nem kell választaniuk a gyermekvállalás és a karrier között: egyszerre járhatják mindkét utat.
Tizenhárom évvel azután, hogy egy valóban konzervatív korszak vette kezdetét, társadalmunkban a szülők nagyobb tiszteletet élveznek, mint talán bárhol máshol a nyugati világban. Az apák és az anyák végre megkapják az őket megillető megbecsülést, a család szent kötelékét pedig a magyar alaptörvény védi: „Magyarország védi a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.”

Az elmúlt bő évtized eredményei magukért beszélnek. Mindenféle állami tiltás vagy beavatkozás nélkül, egyszerűen a magyarországi családbarát légkör eredményeként az abortuszok száma 50 százalékkal csökkent. A házasságok száma megkétszereződött és a válások száma is drasztikusan visszaesett. A teljes termékenységi arányszám harmadával nőtt.

Mondani sem kell, hogy mindez vörös posztó a magyarországi és az európai baloldal szemében. Marx másfél évszázados doktrínájához hűen ragaszkodók rettegnek a családtól, mivel ez a közeg képes megvédeni a gyermekeket az ideológiai agymosástól. Magyarországot az Európai Unióban, a washingtoni demokraták részéről, valamint a fősodratú liberális médiá­ban is rendszeres támadások érik azért, mert az ország a magyarok és a magyar családok érdekeit helyezi mindenek fölé, és mert megvédi a gyermekeket a genderszektától, valamint az ultraprogresszív woke-ideológiától. Ám bármilyen erős a nyomásgyakorlás, mi sohasem fogjuk megadni magunkat. Elképzelhetetlen, hogy engedjünk azoknak a fanatikusoknak, akik megmérgeznék gyermekeink testét és elméjét. Egyetlen, magára valamit is adó felnőtt sem tehet így.

Egyértelmű, hogy a hagyományos család megóvása az egyetlen kiút, és Magyarország erre összpontosít. Egyedül azonban nem tudjuk megmenteni az egész civilizációnkat. Szükségünk van konzervatív barátainkra Japánból és a világ minden tájáról, hogy csatlakozzanak hozzánk ebben küzdelemben. Csak együtt állíthatjuk helyre legszentebb intézményünk, a család becsületét és megbecsültségét, csak közösen állíthatjuk helyre kultúránk jövőjét. Mert együtt erő vagyunk!

(A cikk Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója videóüzenetének – amely 2023. november 2-án a CPAC Japan konferencián hangzott el – szerkesztett változata)

Borítókép: Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója (Fotó: Alapjogokért Központ)