A CPAC Hungary elnökeként mindig különleges megtiszteltetés számomra, ha az egyik testvérkonferenciánkhoz szólhatok. Nincs ez másképp most sem, amikor hazánk üdvözletét tolmácsolhatom a felkelő nap országában. Jay Aeba barátom és kollégám immár a hetedik CPAC Japan megszervezésével jelentősen hozzájárult a posztmodern, globalista baloldal elleni harchoz.
Egy gyönyörű kislány és egy csibész kisfiú édesapja vagyok, és mindennél jobban szeretem őket. Mint sokan a magyar és a japán jobboldalon, én is a gyermekeimért harcolok. Azt akarom, hogy boldog, sikeres, magabiztos felnőttekké váljanak, és egyszer saját családot alapíthassanak. A feleségemmel sok-sok elkényeztetni való unokát szeretnénk.
Egyszóval: nem akarom, hogy a szivárványos marxisták elrabolják gyermekeimtől a boldog élet esélyét. Világunk azonban a szakadék szélén táncol. Ha nem cselekszünk határozottan, elveszítjük a jövőt. Ezért életbe vágóan fontos a családok támogatása és a gyermekek védelme, amiért mi, magyarok olyan sokat teszünk.
Ez nem csupán szent kötelességünk, hanem a nemzeti szuverenitás és biztonság kérdése is, hiszen a nyugati világot demográfiai tél sújtja. Ha nemzeteink hűek akarnak maradni évezredes történelmünkhöz és hagyományainkhoz, akkor szükségünk van a következő generációkra, hogy tovább éltessék civilizációnk lángját. Az új nemzedéknek pedig a gyarapodáshoz éppúgy szüksége van a család melegségére és biztonságára, mint nekünk volt.
A baloldal által a demográfiai kihívások megoldására javasolt tömeges és ellenőrizetlen migráció belülről pusztítaná el országainkat. Nézzük csak meg a franciaországi migránslázadásokat vagy a Hamász-párti tüntetéseket Németországban, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban! A népesedési válság egyszersmind geopolitikai kihívás is. Miközben a népességünk csökken, globális ellenfeleink nyugodtan hátradőlhetnek, elég kivárásra játszaniuk. Ha nem cselekszünk, a neomarxisták megnyerik a nyugati kultúráért vívott háborút, ennél is rosszabb azonban, hogy ha ez valóra válik, a civilizációk összecsapásában mindannyian a vesztes oldalra kerülhetünk.
A japán hagyományok szerénységre és józanságra intenek, mégis megkerülhetetlen tény, hogy Magyarország konzervatív igazodási ponttá vált. Az alázat megköveteli, hogy elismerjük mindazt a felelősséget és terhet, amit ez az erkölcsi vezető szerep ránk ró. Mindez a családpolitika és a gyermekvédelem területén a leghangsúlyosabb.
Számunkra egyértelmű, hogy a demográfia, a szuverenitás és a szó valódi értelmében vett demokrácia kéz a kézben jár. Donald Trump egyszer úgy fogalmazott, hogy egy határok nélküli ország voltaképpen nem is ország. Hasonlóképpen:
egy újszülöttek nélküli nemzet végül megszűnik nemzetként létezni. És ha egy társadalomból „kifogynak” a gyerekek, elfogy a népesség (a démosz), akkor végső soron a demokráciát – a „nép uralmát” – nincs mire építeni.
Mindennek fényében Magyarország úgy döntött, hogy kívülről a határait védi, „belülről” pedig a gyermekeket, hogy ezáltal a következő generációk számára biztonságos és stabil világot szavatoljon. No migration, no gender, no war!
Mi a családot választjuk a szivárványos genderpropaganda, a nemzeti identitást és az állami szuverenitást a woke-őrület és a globalizmus helyett – és a teremtett világ valódi védelmét a „kívülről zöld, belülről vörös” klímahisztériával szemben, amely a magzatot „potenciálisan veszélyes ökológiai lábnyomként” kezeli.
Igen: a magyar politika fókuszában több mint egy évtizede a család áll, amit a magyar kormányzás minden aspektusa figyelembe vesz, amióta 2010-ben újra hatalomra került a jobboldal. A civilizációnk alapját képező emberi közösség köré szilárd támogatási rendszert építettünk fel, két fő szempontot tartva szem előtt. Először is: a gyermekvállalás ne legyen anyagi teher. Másodszor: minden vágyott gyermek szülessen meg.
Ez a munka igencsak gyümölcsözőnek bizonyult. Magyarországon a gyermekvállalás már nem jelent anyagi hátrányt a fiatal pároknak. Sőt, az a cél, hogy aki több gyermeket vállal, az éljen jobban, mint aki egyedül kíván maradni. Ma már szigorúan gazdasági értelemben véve is elmondható, hogy a gyermekvállalás befektetés a jövőbe. Érzelmi, erkölcsi szempontból ez persze mindig is így volt. A fiatal édesanyák a baba életének első hat hónapjában magasabb juttatásban részesülnek, mintha a munkahelyükön maradtak volna. A négygyermekes anyukák életük végéig mentesülnek a személyi jövedelemadó megfizetése alól. A magyar nőknek már nem kell választaniuk a gyermekvállalás és a karrier között: egyszerre járhatják mindkét utat.
Tizenhárom évvel azután, hogy egy valóban konzervatív korszak vette kezdetét, társadalmunkban a szülők nagyobb tiszteletet élveznek, mint talán bárhol máshol a nyugati világban. Az apák és az anyák végre megkapják az őket megillető megbecsülést, a család szent kötelékét pedig a magyar alaptörvény védi: „Magyarország védi a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.”
Az elmúlt bő évtized eredményei magukért beszélnek. Mindenféle állami tiltás vagy beavatkozás nélkül, egyszerűen a magyarországi családbarát légkör eredményeként az abortuszok száma 50 százalékkal csökkent. A házasságok száma megkétszereződött és a válások száma is drasztikusan visszaesett. A teljes termékenységi arányszám harmadával nőtt.
Mondani sem kell, hogy mindez vörös posztó a magyarországi és az európai baloldal szemében. Marx másfél évszázados doktrínájához hűen ragaszkodók rettegnek a családtól, mivel ez a közeg képes megvédeni a gyermekeket az ideológiai agymosástól. Magyarországot az Európai Unióban, a washingtoni demokraták részéről, valamint a fősodratú liberális médiában is rendszeres támadások érik azért, mert az ország a magyarok és a magyar családok érdekeit helyezi mindenek fölé, és mert megvédi a gyermekeket a genderszektától, valamint az ultraprogresszív woke-ideológiától. Ám bármilyen erős a nyomásgyakorlás, mi sohasem fogjuk megadni magunkat. Elképzelhetetlen, hogy engedjünk azoknak a fanatikusoknak, akik megmérgeznék gyermekeink testét és elméjét. Egyetlen, magára valamit is adó felnőtt sem tehet így.
Egyértelmű, hogy a hagyományos család megóvása az egyetlen kiút, és Magyarország erre összpontosít. Egyedül azonban nem tudjuk megmenteni az egész civilizációnkat. Szükségünk van konzervatív barátainkra Japánból és a világ minden tájáról, hogy csatlakozzanak hozzánk ebben küzdelemben. Csak együtt állíthatjuk helyre legszentebb intézményünk, a család becsületét és megbecsültségét, csak közösen állíthatjuk helyre kultúránk jövőjét. Mert együtt erő vagyunk!
(A cikk Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója videóüzenetének – amely 2023. november 2-án a CPAC Japan konferencián hangzott el – szerkesztett változata)
Borítókép: Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója (Fotó: Alapjogokért Központ)
