Európa sok válságot, tragédiát látott már, a járványok, a háborúk gyakran megtizedelték népességét, de olyan még nem fordult elő a történelemben, hogy önként pusztítja el magát egyeduralkodó, diktatórikus politikai rendszerré emelt életellenességgel: magzatok és elesettek, nehéz sorsú emberek legalizált meggyilkolásával, az emberi nem ontológiai alapjait szétzúzó agymosással. Ma már Európában, legalábbis annak nyugati felén a mindennapok kötelező része az aberráció és az abnormalitás, az élet védelmezőit pedig üldözik. Az alábbiakban ebből adunk ízelítőt, nem marginális, kivételes eseteket kiragadva, hanem a rendszer fősodratából szemezgetve, azért, hogy tablószerűen szembesítsük az olvasót a minden eddiginél halálosabb veszedelemmel.
Idén megnyílt Berlin első két LMBTQ-óvodája azzal a céllal, hogy a gyerekek intézményi szinten (jelentsen ez bármit) ismerkedhessenek meg a cégéren nevezett létformákkal. A kiskorúak megrontásának helyszíne egy többgenerációs infernó, amit kifejezetten homoszexuális, leszbikus, biszexuális és „transzszexuális” (azért az idézőjel, mert ilyen kategória csak beteg elmék képzeletében létezik, a valóságban nem) embereknek hoztak létre. A két sátánista intézmény a Rózsaszín tigris és a Sárgászöld párduc nevet kapta, az ott alkalmazott „nevelők” kivétel nélkül ferde hajlamúak, és az oda beíratott kiskorú áldozatokat is azonos nemű „párok” „nevelik.”
Marcel de Groot vezérigazgató a Bild című bulvárlapnak azt mondta, hogy az intézményben lesznek hagyományos gyerekkönyvek, de olyanok is, amelyekben a herceg egy másik herceggel házasodik össze. A cél, hogy az ott tönkretett életű gyerekek később majd nyíltan elmondhassák, ha netán beteges hajlamokat éreznek magukban – és valószínűleg fognak, hiszen De Groot és bűntársai életellenes, torz mintákkal szocializálják félre őket. Az csak természetes, hogy a megrontásnak helyszínt biztosító aberrálttanya igazgatóságának egyik tagja a 86 éves Rüdiger Lautmann, a pedofília törvényesítésének egyik propagandistája, aki negyedszázada írta meg A gyermek utáni vágy című könyvét. Hogy nem elszigetelt, felelőtlenül nyitva hagyott jogi kiskaput kihasználó esetről van szó, azt bizonyítja, hogy a német Szövetségi Egészségnevelési Központ és a WHO Európai Irodája országos kampányt indított az európai szexuális nevelés szabványai fedőnevű program népszerűsítésére. Ennek keretében a nulla és négy év közötti korosztályt a bölcsődés maszturbáció (!) mibenlétével traktálják, a négy-hat évesek ellen az Önkielégítés és homoszexualitás című tematikával követnek el mentális abúzust, a hat-kilenc évesek Közösülés, fogamzásgátlás, vágy címmel kénytelenek fejtegetéseket hallgatni, a kilenc-tizenkét évesek lelkét és agyát már a genderorientációval mérgezik, a tizenkét-tizenöt éveseket pedig a Minden a szexről kurzussal idomítják. Mindezt kilenc európai ország húsz „szakértője”, magyarul elvetemült bűnözője állította össze, akik szeretnék a sátáni propagandát az egész kontinensre kiterjeszteni.
