Persze Kisnek, ennek az exmarxista SZDSZ-esnek is jogában áll súlyos ökörségeket pufogtatni, az ember talán el is nézné neki, mégiscsak a 82. évében jár, de sajnos fénykorában sem tett hozzá többet a magyar szellemtörténethez. Szegény.
A választásos autokrácia Kis János-i fantáziavilágában „a rezsim válságban van. Válságban pedig senki nem ura az eseményeknek, még az autokrata sem. Ha kísérletet tesz a választás megpuccsolására, könnyen rajtaveszthet. Vagy megkísérelni sem tudja, mert nem működik a hatalmi gépezete.”
Igen, jól olvassák, Kis János a HVG-ben fölveti az országgyűlési választás fideszes megpuccsolásának lehetőségét, aminek része lehet, hogy a Magyar Péter-féle médiablöfföt nem engedik elindulni a megméretésen. Ebben az esetben Kis elvtárs szerint „minden magára adó párt kénytelen a bojkottot választani. Marad a Fidesz és a Mi Hazánk. A Hazafias Népfront. A választás látszatának is vége. Van azonban más lehetőség is. A kormány hadiállapotot vagy szükségállapotot hirdethet. Hadiállapot vagy szükségállapot idején a parlament nem oszlatható fel, választást tartani nem lehet. A rendelet harminc napra szól, de a képviselők kétharmadának szavazatával újabb harminc napra meghosszabbítható. Aztán újabb harminc napra, amíg a Főnök úgy látja jónak.”
Jó, mi? És nincs megállás, egyéb ilyenek sorjáznak szemrebbenés nélkül, az egykor szebb napokat látott, rég SZDSZ-es propagandaszócsővé züllött HVG mikrofonállványa pedig valószínűleg elájult a gyönyörűségtől, hogy Kis elvtárs gyakorlatilag puccsot hirdetett a nemzeti kormány ellen.
Mert bizony végső soron és lényegileg erről van szó. Csak nem mondják ki nyíltan, mert annyira azért nem bátrak. Pedig nem Kis az első: az örök SZDSZ különféle, egészségtelen szenvedélytől fűtött ügybuzgói évek óta azon fantáziálnak véres szájjal és az engesztelhetetlen gyűlölettől repedtre vert billentyűzettel, hogy miként lehetne alkalomadtán kétharmados többség nélkül is megsemmisíteni kétharmados parlamenti többséget igénylő törvényeket, hogyan helyezzék hatályon kívül a törvényességet, és végső soron mi módon hányják teherautóplatóra vasvillával a jobboldali keresztény magyarok hulláit. Mert végül mindig ez történik, ha lehetőségük nyílik rá. Ezt művelték 1918–19-ben, aztán 1945 után, és 1990 óta megszakítás nélkül hallgatva a sakálkórust semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy most is ez a terv. Mert „ezek bizony mindig ugyanazok”, hogy a mindig ugyanazok egyikét idézzük.
Kis János sem tesz egyebet, mint újrahúzza és inaszakadtáig tekeri a verklit. Mert hát egyet mond, de azzal mást üzen a veterán marxista. Kimódolt rettegéssel puccsveszélyről delirál, sőt megvalósuló puccs-forgatókönyvet jövendöl, amivel jó előre törvényen kívülre tolja lázálmaiban a jövőre esedékes parlamenti választást egymás után ötödször is megnyerni készülő Fideszt. A törvényen kívüliekkel szemben meg nem kötelez senkit a törvény – ez következik a nyíltan kimondani nem mert, de azért jól érthető Kis János-i agyficamból.
A páriával pedig bárki azt tesz, amit csak akar. Mondjuk megöli az anyjával együtt, netán lefejezi, amiként az évtizedek óta irracionális, beteg Orbán-gyűlöletre dresszírozott csőcselék némely példánya gondolta tenni a magyar miniszterelnökkel. A lefejezős embert szerencsére a rendőrség rövid úton kivonta a forgalomból, mert a veszettségnek is van határa. De a lényeg mégis az, hogy a hörgésig-visításig hergelt szerencsétleneket a Kis Jánosok küldik harcba a maguk szemrebbenés nélküli orbitális hazugságaival. A mindenre kapható emberek sokaságát vezetnék a törvény, a rend, a nemzet és annak törvényes kormánya ellen pusztán azzal a szemforgató, álértelmiségi színészkedéssel, hogy rendet bontani készül a magyar kormány.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!