Itt van ez az egészen döbbenetes, gyomorforgató, hányingerkeltő hír, miszerint három nagy múltú, rangos amerikai egyetem vezetői egy kongresszusi meghallgatáson arra a kérdésre, hogy megsérti-e a zsidók kiirtására való felhívás az egyetemük magatartási kódexét vagy a zaklatásra vonatkozó szabályokat, nem tudtak egyértelmű, hogy úgy mondjam, megnyugtató választ adni. Leginkább csak hímeztek, valamint hámoztak meg nagyokat hallgattak, de mindezeken túl azt bírták mondani, hogy khm… izé… „a kontextustól függ”.
Ezen a ponton az ember ugye igyekszik megnyugodni, elszámol százig, majd megint újabb százig, aztán kissé idegesen konstatálja, hogy bármeddig is próbál számolgatni, nem lesz képes megnyugodni.
Mert mit is jelenthet ez a kontextustól függő dolog? Hogy ha muzulmán vallású diákok egymás között annyira felhúzzák magukat, hogy óriási egyetértésben azt kezdik skandálni, hogy a világ sokkal jobb hely lenne a zsidók nélkül, az egy jó kontextus? Vagy ha ugyanők arról elmélkednek, hogy a Hamász elleni támadás helytelen volt, ezért egyesével kellene legyilkolni minden zsidót, nőket, időseket, gyereket, csecsemőt, az jó kontextus?
Vagy mi a búbánatos fittyfene lehet jó kontextus egy ilyen esetben? Mármint mikor lehet elfogadható, ha muszlim, illetve szélsőbaloldali diákok arról értekeznek, hogy ki kell irtani minden zsidót?
A válasz nyilván az, hogy soha semmilyen körülmények között. Soha a büdös életben. Pláne nem egy – helyesebben három – egyetemen, ahol a jövő értelmiségét, hovatovább a jövő vezetőit képzik. Tehát hogy még egy telexes, 444-es külföldi ügynöki jegyeket hordozó propagandista is megértse: nem egy kocsmáról beszélünk, ahol záróra tájékán egy-egy teljesen részeg idióta állt neki zsidózni, hanem nagy múltú amerikai egyetemekről.
Kocsmát emlegettem, de az a helyzet, hogy teljesen őszintén mondom, még egyetlen italkiméréssel foglalkozó vendéglátóipari egységben sem találkoztam olyannal, hogy valaki fennhangon a zsidók kiirtásáról hőzöngött volna. Mifelénk az effajta gyűlöletbeszéd (különböző tragikus végkimenetelű történelmi okokból kifolyólag) teljességgel elképzelhetetlen is lenne. A csodálatos, felvilágosult, humanista és szélsőségesen elfogadó Amerika campusain viszont mindennapos esemény. Döbbenetes!
De az még felfoghatatlanabb, hogy olyan méreteket öltött ez a leplezetlen, nyílt antiszemitizmus, hogy az egyetemek vezetői nem merik elítélni a jelenséget. Csak hebegnek meg habognak, és holmi kontextusokról meg a szólásszabadságról pofáznak.
(Persze ha valaki úgy gondolja, hogy a szakállas, szoknyás férfiak nem nők vagy ha homoszexuális egyének házasodási jogát vitatja, azt azonnal kirúgják, eltüntetik, elhallgattatják.)
Udvarolnak a közel-keleti származású, muszlim vallású, valamint a szélsőbaloldali diákjaiknak. Akik a történelem során, sokadszorra, újfent egymásra találtak. A kommunista és a muzulmán tanulók egy-egy mocskos zsidók felkiáltással forrnak egybe, és szenvedélyesen ölelgetik egymást, miközben Izrael Állam és az összes zsidó elpusztításáról álmodoznak. Az egyetemek rektorai pedig szégyenlősen félrenéznek vagy kedvesen betakargatják a genocídiumról suttogó diákokat.
Kontextustól függ.
A meghallgatásról készült felvételt amúgy jó néhányszor megnéztem. Ez általában olyankor fordul velem elő, ha nem hiszek a szememnek. Most is ez történt. Az egyetemek vezetői ugyanis tényleg a fentieket válaszolták: „kontextustól függ”, ráadásul szó szerint ugyanazt mondták, pont olyan benyomást keltettek, mint akik összebeszéltek az esemény előtt. Bizonyára ez is történt. Szenvtelenül, tárgyilagosan, erkölcsi és morális fölényük biztos tudatában mondták, amit mondtak. Megingathatatlanul.
A Harvard, az MIT és a Pennsylvaniai Egyetem vezetői olyan fensőbbséges nyugalommal jelentették ki, hogy szerintük igenis léteznek olyan helyzetek, amikor egy campuson a zsidók kiirtásának fontosságáról lehet skandálni, mintha ez a világ egyik legtermészetesebb dolga lenne.
A vicc egyébként az, hogy ezekben a közösségekben, ahol a rasszista-antiszemita BLM, a szélsőbalos woke, az LMBTQ és az Izrael Államot gyűlölő és Palesztinát éltető mozgalmak uralkodnak, ahonnan elűzik a konzervatív előadókat és oktatókat, a nyílt erőszakra, genocídiumra buzdító beszéd teljesen elfogadott. A mindennapi élet része. A zsidó diákokat viszont ugyanitt megtámadják, zaklatják, verbális és fizikai agressziónak vetik alá. És a lőtéri kutya sem védi meg őket. Mármint a zsidó származású hallgatókat. A rektorok meg végképp nem. Egyébiránt magára az ominózus meghallgatásra is ezért került sor.
Tényleg csak a móka kedvéért képzeljük el, hogy mondjuk hazánk több felsőoktatási intézményében kezdenének el diákok vonulgatni, miközben egy olyan, szerintük ideális világról ordítoznának paprikavörös fejjel, ahol nem élnek zsidók, mert kiirtották őket, ha pedig a menetelés és hőbörgés közepette megpillantanak egy zsidó tanulót, felpofoznák, megrugdosnák, illetve megkergetnék. Ugye, hogy abszurd?
Akkor most azt is képzeljük el, hogy a kialakult botrány hatására egy meghallgatáson az egyetemek, mondjuk az ELTE vezetője azt mondaná, hogy léteznek olyan helyzetek, amikor nincs azzal semmi baj, hogy valakik a zsidók kiirtását hangoztatják. Ugye, hogy még abszurdabb? Ha a nyájas olvasó azt hiszi, nem tudom fokozni ezt a létezik-e ezeknél is abszurdabb játékot, akkor a nyájas olvasót udvariasan arra kérem, hogy legyen kedves, és fogja meg a söröm.
Ugyanis miközben amerikai egyetemeken ilyen események történnek, és miközben az ottani intézmények vezetői ilyen gyomorforgató módon veszik védelmükbe a genocídiumról ábrándozó diákokat, aközben a napokban David Pressman, az USA budapesti nagykövete a következőket mondta, azzal kapcsolatban, hogy magyar tisztviselők és kormánytagok szerint Magyarország a zsidók számára biztonságos hely:
Ugyanezek a tisztviselők vigyorgó, Magyarország felett uralkodó zsidó milliárdost ábrázoló óriásplakátokat helyeznek ki, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy ne hagyjuk Sorosnak utoljára nevetni.
Véleménye szerint nem kell sárga csillagot tűzni ezekre a plakátokra, hogy világossá váljon a képek mögötti jelentés. De azt is hozzátette, hogy az antiszemitizmust nem a zsidók fizikai biztonsága határozza meg.
No igen, a zsidók számára minden bizonnyal az a biztonságos hely, az a biztonságos ország, ahol a származásuk miatt ütik-verik, fenyegetik őket, ahol teljes lelki nyugalommal lehet a kiirtásukról fantáziálni. Isten ments, hogy udvariatlannak tűnjek, de Pressman úr nem akar inkább a saját háza táján körülnézni, ha antiszemitizmusról esik szó? Mondjuk a Harvard campusán?
Csak kérdem…
Borítókép: A Palesztin Ifjúsági Mozgalom aktivistái a szabad Palesztináért és Izrael ellen tüntetnek Washingtonban a külügyminisztérium előtt 2023. november 29-én (Fotó: Getty Images/AFP)
