Jó lenne tisztán látni, hogy ki, miért felelős azokban a kérdésekben, amelyek oly nagy intenzitással foglalkoztatják a magyar társadalom közvéleményét.
Való igaz, hogy meglehetősen irritáló volt az egészségügy és az oktatásügy béreinek súlyos lemaradása az átlagbérektől az elmúlt évtizedekben. A sajtó egy része hangos is volt a tanártüntetésektől, s számos polgár maga is találkozott az iskolai problémákkal, az egészségügyi intézmények várólistáival, betöltetlen állásaival. Látta, ha volt szeme rá, mennyire elöregedett az orvosi kar. Tanárhiány, az egészségügy súlyos anyagi helyzete, az orvosok hiánya: ez bizony az elmúlt hónapokban a kormányzatot láthatóan nagy erőfeszítésekre késztette.
De vajon hol van ezeknek a problémáknak a gyökere? Nézzük meg tehát a legegyszerűbb, a statisztikai zsebkönyvekben megtalálható (folyó áras) adatokat!
2010-ben a nettó nemzetgazdasági átlagbér havi összege 132 604 forint volt. Az oktatásügyben az átlag nagyjából ugyanekkora, 133 013 forint. Az egészségügy átlagbére: 102 009 forint volt. Azaz itt 23 százalékkal alacsonyabbak voltak a bérek, mint a nemzetgazdasági átlag. Ilyen arányokat örökölt meg a 2010-ben hatalomra került kormány.
Ha az időszak egészét nézzük, és a 2010-es adatokhoz viszonyítunk, azt látjuk, hogy 2010–2022 között a nemzetgazdasági átlagkereset bázisindexe 251 százalék volt; az oktatásé 230 százalék, az egészségügyé 297 százalék. Az oktatásügy tehát némileg lemaradt a növekedési ütemben. Ezt most szándékozik a kormányzat pótolni, s az egészségügyi kiszolgáló személyzet lemaradt bérét is. De csaknem minden évben igyekezett a kormányzat emelni, ami a költségvetésből való finanszírozás miatt nem volt könnyű feladat. Hiszen a költségvetés bevételeinek nagyon jelentős része megy el adósságszolgálatra, amit kényszerűség fizetni. Ugyanakkor az EU-s szabályok folyamatosan kényszerítettek a háromszázalékos deficit betartására. Különösen nehéz volt a helyzet a 2010-es esztendőben. Kemény megszorításokra kényszerített rá bennünket az EU. Még adósság terhére sem lehetett emelni a költségvetés kiadásait az egyes ágazatokban. Igaz, a Covid-járvány alatt ezen lazítottak, de hát akkor az egész világban érvényesült ez a tendencia.