Talán a legtöbb olvasónak a figyelmét elkerülték az elmúlt években az amerikai egyetemekről szóló beszámolók, hiszen az ott történtek a valószínűtlenség határát súrolják, és hihetetlenségük miatt még elolvasásra is méltatlannak látszanak. Pedig igaz: Amerika, és egyben a világ leghíresebb egyetemein a 60-as évek Mao Ce-tung-i Kínájához hasonló kulturális forradalom ment végbe. Kötelezővé vált a woke, a cancel culture és az LMBTQ beszédmódja, neves professzorokat hurcoltak meg, üldöztek el olyan ártatlan kijelentések miatt, mint például hogy a gyerekszülés a nők dolga vagy a fajtalankodás természetellenes. 2014 és 2023 között több mint ezer egyetemi oktató ellen indítottak eljárást a „helytelen” kijelentéseik miatt, és egyötödüket megfosztották állásától.
E szélsőbaloldali-balliberális politikai aktivizmus átalakította az egyetemek szervezeti kereteit.
Megemlítünk egy elrettentő, de általános példát, ami önmagáért beszél. A Kaliforniai Egyetemen (San Diego) „a méltányosság, sokszínűség és befogadás” felügyeletére létrehozott főállású alkancellári hivatalhoz a következő személyek, hivatalok és feladatok tartoztak: a kancellári diverzitáshivatal, a tantestületi méltányosság társalkancellárja, a diverzitásügyi helyettes alkancellár, a tantestületi méltányossági tanácsadók, a végzős diverzitáskoordinátorok, a személyzet diverzitás-összekötője, az egyetemi hallgatók diverzitás-összekötője, a végzős egyetemi hallgatók diverzitás-összekötője, a diverzitásfőtiszt, a sokszínűségi kezdeményezések fejlesztésének igazgatója, az egyetemi sokszínűség és egyenlő lehetőség hivatala, a nemi (gender) önazonossággal és nemi (szexuális) irányultságokkal kapcsolatos témák bizottsága, a nők státusának bizottsága, az éghajlat, a kultúra és a befogadás egyetemvárosi tanácsa, a sokszínűség tanácsa, a kultúrák közötti központ igazgatója, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű forrásközpont igazgatója, a nők központjának igazgatója.” (Az idézet és felsorolás forrása Gazdag István cikke a Magyar Demokrata 2023. április 26-i számából.)
Ez az intézményrendszer a szó szoros értelmében az oktatók minden kijelentését cenzúrázta. Általánossá vált, hogy megalázó „diverzitásnyilatkozatot” kellett írniuk. A 60-as évek kínai egyetemistái lebegnek a szemem előtt, akik kezükben Mao Ce-tung-brosúrákkal hadonászva bírálták tanáraikat és kényszerítették őket önkritikára.
Azok a párt- és ifjúsági szervezetek, melyek Kelet-Európában a legbrutálisabb kommunista időkben működtek, még csak megközelítőleg sem rendelkeztek az egyetemeken ilyen kiterjedt szervezeti struktúrával politikájuk érvényesítésére.
A kommunista indoktrináció annak idején még csak nyomába sem ért ennek az alapos, szerteágazó agymosásnak, bár igaz, az az egész társadalomra és a gazdaságra is kiterjedt. És még ez az ország akarja a maga képére és hasonlatosságára formálni a világot! És ennek lépéseit követi vakon Nyugat-Európa!
Ez a társadalmi igazságosságot a zászlajára tűző egyetemi aktivizmus most azért került az amerikai belpolitika előterébe, mert a Hamász-terroristák által legyilkolt 1200 zsidó áldozatról egy szava sem volt, viszont az izraeli megtorlásra tüntetésekkel és erős antiszemita felhangokkal válaszol. A dolog odáig fajult, hogy a kongresszusban bizottság alakult a Harvardon uralkodó antiszemitizmus kivizsgálására.
Mekkorát fordult a világ!
A 90-es évek elején, amikor vendégkutató voltam a Harvardon, ottani – többnyire zsidó származású – kollégáim még azért panaszkodtak, hogy lassanként nem az ő tehetséges gyermekeik, hanem egyre inkább az ázsiai hallgatók uralják az egyetemet. A Columbián tapasztalható antiszemitizmus ügyét pedig bíróság tárgyalja.
Amerika most kezdett el aggódni: mi lesz egyetemeivel, az értelmiség és a szakemberek utánpótlásával. Széles körű nemzetközi felmérések szerint, melyek elsősorban az egyetemeken folyó kutatást veszik figyelembe, az összes neves amerikai egyetem (a Harvard, a MIT, a Stanford, a Berkeley, a Princeton, a Yale, a Caltech) nemzetközi reputációja csökkent, miközben a kínai egyetemek megjelentek a legjobbak között. Pozíciójuk különösen a matematikában, számítástudományban, a mérnökképzésben és a fizikában gyengül, illetve azt utolérik a kínai egyetemek. Lényegesen csökkent az amerikai egyetemeken tanuló külföldi diákok száma. Az elmúlt évtizedekben az amerikai egyetemisták egyharmaddal kevesebb időt fordítottak tanulásra, jegyeik átlaga mégis lényegesen javult.
Az őrületnek eddig egyedül az amerikai legfelső bíróság próbált gátat szabni: tavaly megtiltotta, hogy a felvételek során figyelembe vegyék a faji származást. Most arról folyik a vita, hogy újból a teljesítmény, a tanulmányi eredmény legyen a mérvadó szempont, és be kell-e vezetni a szigorú felvételivizsga-teszteket (!).
De a teljesség kedvéért meg kell említenünk azt is, hogy azt a gyakorlatot is el akarják törölni, hogy az adott egyetemen végzett szülők gyermekeit automatikusan felveszik.
Azért is szükség van a visszatéréshez a normalitáshoz, mert a kongresszusban a republikánus képviselők azzal fenyegetnek, hogy ha nem történik változás, megszüntetik az egyetemek által működtetett alapítványok adókedvezményét. A legnevesebb magánegyetemek ugyanis hatalmas alapítványi vagyonnal rendelkeznek, és abból óriási bevételük származik. Ez 2017-ig adómentes volt, Trump elnöksége alatt vetettek ki rá 1,4 százalékos adót. A legnevesebb amerikai egyetemek bevételei – a borsos tandíjak mellett – magánadományokból és az azokból létrehozott alapítványok bevételeiből származnak; egyesek el sem fogadnak állami támogatást, nehogy a politika befolyása alá kerüljenek. Így ez a lépés jelentős kényszerítő eszközt jelenthet a központi kormány vagy a kongresszus számára.
A társadalmi igazságosságra törekvő aktivizmus egyetemi „infrastruktúrájának” (azaz a fent említett rengeteg pozíciónak és részlegnek) a létrehozása oda vezetett, hogy most háromszor akkora az adminisztratív alkalmazottak, mint a tanárok létszáma. Ez pedig megnöveli a tandíjat, ami például a Harvardon az elmúlt két évtizedben reálértékben 27 százalékkal, évi 80 ezer dollárra emelkedett az alapszintű képzésben. A konzervatív szemléletű tanárok elhagyják az akadémiai-egyetemi pályát – a Harvardon már csak mutatóba akad belőlük egy-kettő –, míg a magukat liberálisnak vallók aránya 75 százalék. Ez óhatatlanul visszaveti az oktatás színvonalát. És mindez a diverzitás magasztalásának jegyében történik!
Már megjelentek a kijózanodásra utaló első jelek. A Yale-en a tanári kar kijelentette, hogy az egyetemnek vissza kell térnie eredeti küldetéséhez: az oktatást, a tanítást és a kutatást kell előtérbe helyezni a politikai elkötelezettséggel és aktivizmussal szemben.
Az állami egyetemek körében a Floridai Egyetem az első fecske. Alkalmazzák a republikánus Ron DeSantis kormányzó által érvénybe léptetett törvényt: felszámolják mindazokat a szervezeti és személyi pozíciókat, melyeket a „társadalmi igazságossági aktivizmus” szellemében hoztak létre.
A szerző közgazdász és társadalomkutató
