Hat héttel ezelőtt, a brit parlamenti választási kampány kezdetén a Munkáspárt szavazati jogot ígért programjában a tizenhat évesek számára. Ezt sokan nem másnak, mint választókerületi manipulációnak tekintették. A hagyományos bölcsesség szerint a brit fiatalok erősen baloldali beállítottságúak; a felmérések szerint a 18–24 éves britek 57 százalékban támogatták a Munkáspártot, szemben a július 4-i választásokon csúfos vereséget szenvedő Konzervatívok mindössze kilencszázalékos támogatottságával.
Keir Starmer pártja győzött, a Munkáspártnak természetesen szabad keze lesz a programban tett ígéret megvalósítására. De könnyen lehet, hogy ezt az ígéretet még megbánják.
Az előre hozott választások előestéjén a JLP Partners felmérése szerint a 16–17 évesek körében ugyanis a keményen jobboldali Reform UK, az euroszkeptikus Nigel Farage alapította párt állt a második helyen. A 26–27 éves férfiak körében ráadásul a párt az első helyen végzett 35 százalékkal – hasonló következtetéseket lehet levonni a választások végleges eredményei alapján is.
Ahhoz, hogy a történelemben olyan pillanatot találjunk, amikor a fiatalok ugyanolyan valószínűséggel szavaztak jobbra, mint balra, 45 évet kell visszamennünk az időben. 1979 márciusában Margaret Thatcher elsöprő győzelmet aratott, amikor a 18–24 évesek szavazatának 42 százalékát szerezte meg (beleértve a Joy Division énekesének, Ian Curtisnek a szavazatát is). Ez részben azért volt így, mert az ország akkor teljesen kimerült: sztrájkok követték egymást, végül pedig következett a gazdasági összeomlás. Olyan helyzet volt, amely nem egyszerűen kormányváltást, hanem az egész kormányzati paradigma megváltoztatását igényelte. Más szóval forradalmat.
Ma is hasonló érzés uralkodik. „Semmi sem működik” – mondják egymásnak az emberek, gondolva az egészségügyre, a postára, a bíróságokra vagy épp a bevándorlási rendszerre. A bürokraták mindenütt vállat vonnak, miközben a várakozási idők egyre hosszabbak, a kátyúk egyre nagyobbak, a lakásárak egyre magasabbak. Az adóterhek hetven éve nem voltak ilyen magasak. A fiatalok számára a saját lakás egyre inkább lehetetlen küldetéssé válik, miközben a jóléti állam adományait elrabolták tőlük. A mai Nagy-Britanniában fiatalnak lenni annyit jelent, mint végignézni, ahogy a jövőnk eltűnik a szemünk elől.