A kések városa fennállásának 650. évfordulóján, a „sokszínűség ünnepén” egy gyilkos ISIS-terrorista előre kitervelten három embert megölt és több embert életveszélyesen megsebesített. Az Iszlám Állam terrormilícia egyből a magáénak titulálta a szíriai elkövetőt, aki a palesztin és más muszlimokért állt bosszút az ártatlan keresztényeken. Issa al Hassan 2022-ben Bulgárián keresztül érkezett a polgárháborús országból Németországba, ahol úgynevezett helyettes (szubszidiáris) védelmet kapott.
2023 júniusában ki akarták toloncolni, de előbb elbújt, majd a dublini egyezményben az esetleges visszatoloncolásra lefektetett hat hónapos határidő elteltével Észak-Rajna–Vesztfáliában bukkant fel, ahol már senki sem törődött a kitoloncolásával.
A politikusok reflexszerűen elővették dohos fiókjaikból azokat az elcsépelt, populista szövegeiket, amelyeket ilyenkor mindig enerváltan hangoztatnak. A CDU ügyeletes elnöke, März emlékeztetett a Dublin II. egyezmény rendelkezéseire, miszerint aki megérkezik Németországba, annak minimum egy másik uniós országon keresztül kellett jönnie, tehát oda kell visszatoloncolni. Afgánokat, szíriaiakat meg egyáltalán nem akar beengedni, a menedékjog nélkül itt tartózkodókat haza akarja küldeni, újabbakat ezekből az országokból már nem is engedne be.
Észak-Rajna–Vesztfália miniszterelnöke, Hendrik Wüst (CDU) nem túl hiteles verbális szkanderezésbe kezdett, amikor azt mondta a kamerákba:
A megfelelő vitákat most az iszlamizmusról és a Németországba irányuló illegális migrációról le kell folytatni.
Nem, miniszterelnök úr, nem vitatkozni kell, hanem cselekedni! Legalább azokat küldjék haza, akiknek nincs semmilyen legitimációjuk arra, hogy Németországban maradhassanak! Persze ha a menekültügyi minisztériumot egy zöldpárti vezeti, akkor nem csoda, hogy az olyan elutasított menedékkérők, mint Issa al Hassan, az országban maradnak és gyilkolhatnak.
Franz Josef Strauss, a CSU legendás elnöke már 1986-ban jól jellemezte a baloldali politikusok hozzáállását az ilyen cselekményekhez:
Szörnyű bűntény történik – első felvonás. Második felvonás: megdöbbenés, felháborodás. Harmadik felvonás: felhívás kemény intézkedésekre. Negyedik felvonás: figyelmeztetés a túlreagálásra. Ötödik felvonás: napirendre térés.
Az amnéziás kancellár pártja, az SPD és a Zöldek ezeket a követeléseket persze azonnal visszautasították. Az alaptörvény menedékjogra vonatkozó passzusaira hivatkoznak, de figyelmen kívül hagyják, hogy a német lakosságnak is vannak jogai a saját hazájában. Joguk van félelem nélkül kimenni az utcákra, szabadon élni és dolgozni, véleményt mondani, és nem attól félni, hogy megkéselik vagy megerőszakolják őket, vagy a szomszéd beköpi őket az erre a célra létrehozott intézményeknél, mint az NDK-ban a Stasinál.
Milyen jogállam az, amely eltűri, hogy több százezer, menedékjogra nem jogosult idegen kultúrájú és vallású migráns lakjon illegálisan az országban, éljen hosszú évekig az adófizetők pénzéből, becsületes munka nélkül, sokszor bűnözésből vegetáljon, frusztrációját erőszakos cselekményekkel vezesse le a védtelen lakosságon?
Olaf Scholz hétfőn arra sem volt képes, hogy legalább egy pár biztató szót mondjon az összegyűlt embereknek. Gyalázatos, hogy egy ilyen szörnyű bűncselekmény után a kancellár szó nélkül elsomfordál a látványos, Potemkin-faluhoz hasonló módon felsorakozott rendőrsorfal előtt. Később a solingeni polgármesterrel és a tartományi miniszterelnökkel folytatott megbeszélése után rövid beszédében kifejtette, hogy ő most bosszús és mérges, és a tettes megbüntetését várja el. De fogadok, hogy érdemben ezután sem fog történni semmi!
A német belügyminiszter, Nancy Faser idén februárban – hirtelen akcionizmussal – a parlamenti kormánytöbbséggel átnyomott „visszatoloncolás javítási törvénye” szintén csak egy Potemkin-falu. A törvényben például a maximális kitoloncolási őrizet időtartamát tízről 28 napra meghosszabbítják ugyan, de a távozásra kötelezettek számára ezentúl ügyvédet is kell biztosítani. A CDU/CSU hiába kifogásolta, ez ahhoz vezet, hogy a távozásra kötelezett külföldiek eltűnnek, mert az ügyvédjük tájékoztatja őket a közelgő kitoloncolásukról.
A törvény hatályba lépése óta, júniusig bezárólag 6179 kitoloncolás hiúsult meg, pontosan azért, mert a kitoloncolni kívánt személy megszökött. Egy ilyen fogatlan, törvénynek alig nevezhető látszatintézkedés, amely ilyen kiskaput tartalmaz, szánalmas vicc!
Amikor egy elefántcsontparti illegális bevándorlót Düsseldorfban fel akartak tenni egy repülőre, az kézzel-lábbal hevesen tiltakozott, több rendőrt meg is sebesített. Ezt követően az embert a rendőrök egyszerűen elengedték. Az érthetetlen döntés alapja egy olyan szolgálati utasítás, amely szerint azok a személyek, akik aktívan vagy passzívan ellenállnak a kitoloncolásuknak, bizonyos körülmények között szabadon engedhetők:
Ha az érintett személy megtagadja a repülőgépre való felszállást vagy más módon próbál ellenállni a kitoloncolásnak (aktív/passzív ellenállás), akkor szabadon engedhető, és saját maga utazhat vissza a kijelölt szálláshelyére.
A határok, repülőterek és vasútállomások védelmére illetékes 56 ezer fős szövetségi rendőrség vezetője, Dieter Romann múlt heti sajtótájékoztatóján elmondta, hogy
tavaly közel háromezer támadás érte a rendőröket: „Közel nyolcszázan sérültek meg, sokan közülük nagyon súlyosan. Idén pedig már újabb négyszáz támadás történt.” Elmondta, hogy tavaly 128 ezer illegális határátlépőt tartóztattak fel, az idén eddig már 53 ezret.
A rengeteg idegennel erősödik a szervezett bűnözés is, számos német nagyvárosban uralkodnak libanoni, marokkói vagy egyéb muzulmán államokból származó bűnbandák, amelyek főleg kábítószer-kereskedelemmel, prostitúcióval és embercsempészéssel foglalkoznak. A bankautomatákat felrobbantó bűnözök sem turisták, hanem céltudatosan ilyen bűncselekmények elkövetésére utaznak be ide.
A német médianarratívát az ilyen fontos témák helyett olyan álproblémák uralják, mint a „gyűlöletbeszéd” elleni fellépés, a közösségi média cenzúrázásának követelése, az AfD betiltása, a besúgók intézményesítése, a rendfenntartó szervek vezetésének rendszerbarát emberekre való lecserélése.
A nemzeti érzelmű, jobboldali AfD a hétvégi tartományi választásokra utalva arra hívta fel a szavazók figyelmét, hogy az urnáknál emlékezzenek a szörnyű késeléses gyilkosságokra, a nők elleni erőszakos cselekményekre, amelyek ma szinte napirenden vannak a német városokban. Csak Berlinben tavaly 111 tömeges nemi erőszakot követtek el, főleg afgán migránsok.
Az eddigi közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az AfD mindhárom keleti tartományban győzni fog ugyan, de mivel a többi párt – ideológiai különbségeik ellenére – összefog ellene, és egy blokkot képezve inkább a sutba dobják saját elveiket, meg fogják akadályozni az AfD kormányalakítását. A német politikusok elvtelensége és idegen – főleg amerikai – irányítása (Atlanti Híd, Európai Külkapcsolatok Tanácsa, German Marshall Fund Alapítvány stb.) következtében a német nép elveszíti az ellenőrzést a saját sorsa felett.
Hogyan is kezdődött 1933-ban? A médiát korlátozták, a pártokat betiltották, a gyerekeket indoktrinálták, a véleményeket elnyomták, az embereket megosztották, spicliközpontokat hoztak létre, a másként gondolkodókat elárulták, a polgárokat megrágalmazták. Az irány ma a totalitárius, liberális baloldali diktatúra.
Bár ne lenne igazam!
A szerző újságíró, München
