A kések városa fennállásának 650. évfordulóján, a „sokszínűség ünnepén” egy gyilkos ISIS-terrorista előre kitervelten három embert megölt és több embert életveszélyesen megsebesített. Az Iszlám Állam terrormilícia egyből a magáénak titulálta a szíriai elkövetőt, aki a palesztin és más muszlimokért állt bosszút az ártatlan keresztényeken. Issa al Hassan 2022-ben Bulgárián keresztül érkezett a polgárháborús országból Németországba, ahol úgynevezett helyettes (szubszidiáris) védelmet kapott.
2023 júniusában ki akarták toloncolni, de előbb elbújt, majd a dublini egyezményben az esetleges visszatoloncolásra lefektetett hat hónapos határidő elteltével Észak-Rajna–Vesztfáliában bukkant fel, ahol már senki sem törődött a kitoloncolásával.
A politikusok reflexszerűen elővették dohos fiókjaikból azokat az elcsépelt, populista szövegeiket, amelyeket ilyenkor mindig enerváltan hangoztatnak. A CDU ügyeletes elnöke, März emlékeztetett a Dublin II. egyezmény rendelkezéseire, miszerint aki megérkezik Németországba, annak minimum egy másik uniós országon keresztül kellett jönnie, tehát oda kell visszatoloncolni. Afgánokat, szíriaiakat meg egyáltalán nem akar beengedni, a menedékjog nélkül itt tartózkodókat haza akarja küldeni, újabbakat ezekből az országokból már nem is engedne be.
Észak-Rajna–Vesztfália miniszterelnöke, Hendrik Wüst (CDU) nem túl hiteles verbális szkanderezésbe kezdett, amikor azt mondta a kamerákba:
A megfelelő vitákat most az iszlamizmusról és a Németországba irányuló illegális migrációról le kell folytatni.
Nem, miniszterelnök úr, nem vitatkozni kell, hanem cselekedni! Legalább azokat küldjék haza, akiknek nincs semmilyen legitimációjuk arra, hogy Németországban maradhassanak! Persze ha a menekültügyi minisztériumot egy zöldpárti vezeti, akkor nem csoda, hogy az olyan elutasított menedékkérők, mint Issa al Hassan, az országban maradnak és gyilkolhatnak.
Franz Josef Strauss, a CSU legendás elnöke már 1986-ban jól jellemezte a baloldali politikusok hozzáállását az ilyen cselekményekhez:
Szörnyű bűntény történik – első felvonás. Második felvonás: megdöbbenés, felháborodás. Harmadik felvonás: felhívás kemény intézkedésekre. Negyedik felvonás: figyelmeztetés a túlreagálásra. Ötödik felvonás: napirendre térés.
Az amnéziás kancellár pártja, az SPD és a Zöldek ezeket a követeléseket persze azonnal visszautasították. Az alaptörvény menedékjogra vonatkozó passzusaira hivatkoznak, de figyelmen kívül hagyják, hogy a német lakosságnak is vannak jogai a saját hazájában. Joguk van félelem nélkül kimenni az utcákra, szabadon élni és dolgozni, véleményt mondani, és nem attól félni, hogy megkéselik vagy megerőszakolják őket, vagy a szomszéd beköpi őket az erre a célra létrehozott intézményeknél, mint az NDK-ban a Stasinál.
Milyen jogállam az, amely eltűri, hogy több százezer, menedékjogra nem jogosult idegen kultúrájú és vallású migráns lakjon illegálisan az országban, éljen hosszú évekig az adófizetők pénzéből, becsületes munka nélkül, sokszor bűnözésből vegetáljon, frusztrációját erőszakos cselekményekkel vezesse le a védtelen lakosságon?
Olaf Scholz hétfőn arra sem volt képes, hogy legalább egy pár biztató szót mondjon az összegyűlt embereknek. Gyalázatos, hogy egy ilyen szörnyű bűncselekmény után a kancellár szó nélkül elsomfordál a látványos, Potemkin-faluhoz hasonló módon felsorakozott rendőrsorfal előtt. Később a solingeni polgármesterrel és a tartományi miniszterelnökkel folytatott megbeszélése után rövid beszédében kifejtette, hogy ő most bosszús és mérges, és a tettes megbüntetését várja el. De fogadok, hogy érdemben ezután sem fog történni semmi!
