Politikai támadásokkal és jogállamisági képmutatással vette kezdetét a lengyel soros elnökség

2025. január 1-jétől Lengyelország vette át az Európai Unió soros elnöki tisztjét Magyarországtól, és már az első napokban politikai támadásokat indított hazánk ellen.

Január elsejével kezdetét vette a lengyel–dán–ciprusi trió elnöksége, mely országok vezetői a hatékony elkövetkező másfél év fő célkitűzései közé sorolták Ukrajna korlátlan támogatását, a migrációs paktum végrehajtását és a jogállamiságot. A trió programjának szellemében a lengyel elnökség a Biztonság, Európa! mottót választotta az elkövetkező fél év irányvonalának, és 22 miniszteri szintű informális találkozó szervezését tűzte ki célul.

Az elnökség programja középpontjában a biztonság különböző aspektusai állnak, beleértve a katonai, gazdasági és energiabiztonságot. Ám a „biztonság” szó ne tévesszen meg senkit: ez valójában nem a béke előmozdítását, hanem Ukrajna további felfegyverzését és finanszírozását jelenti Lengyelország értelmezésében.

Az elnökség célja, hogy minden lehetséges eszközzel, beleértve a katonai és gazdasági segítségnyújtást, biztosítsa a háború folytatását, ezzel akadályoztatva a béketörekvéseket.

A lengyel elnökség alatt nemcsak a tagállamok jogállamiságának értékelése folytatódik, de már január 28-ára napirendre is tűzték Magyarország kérdését az EU Általános Ügyek Tanácsában. Ez a lépés jól tükrözi Varsó szándékát, hogy politikai nyomást gyakoroljon Budapestre, miközben figyelmen kívül hagyja saját jogállamisági aggályait Donald Tusk kormányának hatalomra jutása óta, amikor is Lengyelország saját területén kezdte rendszerszinten sérteni ezen elveket.

A lengyel EU-elnökség megnyitója már az első pillanattól politikai támadásokkal terhelt volt hazánk ellen. A január 3-ai varsói nyitóünnepségén, amely a lengyel elnökség hivatalos kezdetét hivatott jelezni, a magyar nagykövetet nem látták szívesen, míg Orbán Viktor miniszterelnököt meg sem hívták, ezzel figyelmen kívül hagyva a nemzetközi diplomáciai protokoll azon előírásait, amelyek szerint a rendezvényekre meghívottak kiválasztása az alapvető udvariasság és a kétoldalú kapcsolatok tiszteletben tartásának jegyében történik. Magyarország ezzel szemben szívesen látott vendégül mindenkit a tavalyi Budapest-csúcson, köztük a liberális, globalista Donald Tuskot. A lengyel vezetés e lépései, a magyar kormányfő meghívásának mellőzése és annak kifejezése, hogy a magyar nagykövetet nem látják szívesen, egyértelműen barátságtalan politikai gesztusok voltak. Magdalena Sobkowiak-Czarnecka, a lengyel európai ügyekért felelős miniszterhelyettes nyilvánosan elismerte, hogy a magyar nagykövet „nemkívánatos személy” volt az eseményen, és a döntést azzal indokolta, hogy Magyarország politikai menedékjogot adott Marcin Romanowski volt lengyel igazságügyi miniszterhelyettesnek, akit Lengyelország politikai indíttatásból korrupciós vádakkal eljárás alá vont.

Romanowski, akit 18 különböző bűncselekménnyel vádolnak, Magyarországtól kért menedékjogot, és a magyar kormány döntése jogszerűen, a nemzetközi és uniós jogszabályoknak megfelelően valósult meg.

Ráadásul az ő esete egyértelmű bizonyítékkal szolgál arra, hogy a lengyel hatóságok jogellenes eljárást folytattak, hiszen az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése tagjaként Romanowski mentelmi jogot élvezett, és a lengyel hatóságok a törvények figyelmen kívül hagyásával tartóztatták le. A közgyűlés elnöke, valamint egy lengyel bíróság is megerősítette, hogy a letartóztatás jogsértő volt, mivel nem biztosította a pártatlan, politikai befolyástól mentes eljárást.

A mentelmi jog tiszteletben tartása a hatalommegosztás alapelve és a demokratikus intézmények integritásának megőrzése érdekében elengedhetetlen. Ez a „kis” jogállamisági baki azonban nem az első eset a Tusk vezette lengyel kormány alatt felmerült súlyos jogállamisági problémák sorából. Az Alapjogokért Központ tízpontos összefoglalójában részletesen bemutattuk azokat a rendszerszintű jogállamisági aggályokat, amelyek a Tusk-kormány működése során merültek fel, és amelyek komoly kérdéseket vetnek fel Lengyelország demokratikus működésének hitelessége és stabilitása szempontjából. A kormányzati intézkedések sorában az egyik legsúlyosabb és leginkább aggasztó példa a közmédia erőszakos átvétele volt.

Tusk kormányzása alatt tudatos politikai tisztogatás indult, amelynek egyik eleme a közszolgálati média teljes kontroll alá vonása volt. Tusk emberei, akik legitimitással nem rendelkező „verőlegények” voltak, behatoltak a TVP székházába, ahol az állami televízió elnökének irodájában elbarikádozták magukat, és onnan átvették a közmédia működtetését. A lengyel alkotmánybíróság azonban kimondta, hogy mindez alkotmányellenes volt. A kulturális tárca szerint viszont a legfelsőbb bírói fórum döntését figyelmen kívül kell hagyni, ezzel pedig továbbra is fenntartotta a közmédia teljes politikai irányítását. Az alkotmánybíróság döntéseinek figyelmen kívül hagyása világosan arra utal, hogy a kormányzat képes saját politikai céljainak előmozdítása érdekében figyelmen kívül hagyni a törvényeket és az alkotmányos rendet. Ha egy kormány ennyire könnyedén felülírja az alkotmánybíróság döntéseit, az súlyosan aláássa a jogállamiság stabilitását és a demokratikus rendszer fundamentumait.

Egy újabb eset, amikor a hatóságok Michal Olszewski atyát letartóztatták, akit fogva tartása során súlyos jogsértések értek. Például hosszú időn keresztül megfosztották az ételtől, és a víz biztosítása is jelentősen korlátozott volt. Továbbá az ügyvédjével való kapcsolattartást is elutasították, ezzel súlyosan sértették az Emberi Jogok Európai Egyezményét és a lengyel alkotmányban is rögzített, az embertelen vagy megalázó bánásmóddal szembeni védelmet.

A gazdatüntetések elleni brutális rendőri fellépés a Tusk-kormány politikai elnyomásának egyik következő példája, amely egyértelműen a demokratikus jogok aláásására irányul. A békés tüntetők ellen bevetett könnygáz és erőszakos rendőri intézkedések nemcsak a gyülekezési szabadságot tiporják sárba, hanem azt is mutatják, hogy a kormány hajlandó bármit bevetni, hogy elfojtsa a politikai ellenállást és a közvéleményt. A Tusk-kormány által irányított rendőrség nemcsak, hogy nem biztosította a békés rendezvény rendjét, hanem szándékosan tovább fokozta a feszültséget, demonstrálva, hogy a hatalomnak nem számítanak sem a törvények, sem a demokratikus elvek.

Jól látszik, hogy miközben a lengyel vezetés az Európai Unió egységét és szolidaritását hirdeti, nem habozik kettős mércét alkalmazni, ha arról van szó, hogy megfeleljen a brüsszeli, globalista elvárásoknak.

A lengyel elnökség kezdetével egyértelművé vált, hogy Varsó nem csupán az uniós politikai napirendet próbálja irányítani, hanem saját jogállamisági hiányosságait is elferdíti, miközben más országok ellen jogi és politikai támadásokat indít. A Tusk-kormány politikai céljai és kettős mércéje azt mutatja, hogy a lengyel vezetésnek a demokratikus normák és jogállamisági elvek csak addig fontosak, amíg saját politikai érdekeik szolgálatában állnak.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője