A Hamász és Izrael közötti, egy hónapja tartó háború nagy fejtörést okozott az európai politikai döntéshozóknak. Míg az uniós vezetők egy része határozottan elítélte a terrortámadást és kiáll Izrael szuverenitása mellett, addig mások független Palesztinát vizionálnak, mindez pedig bomlasztja a sokat dicsőített uniós egységet. Ezt az egységet a jelenlegi uniós vezetés tovább gyengíti, és képtelen összehangolt és eredményes külpolitika kidolgozására.
Korábban az Európai Unió intézményeiben egyértelműen a palesztinpárti hangok domináltak, amit azóta a finanszírozásban is egyértelművé tesznek nap mint nap – mindezt a tagállamok kárára. Az Európai Unió globális nagyhatalom helyett miért egy adománybank szerepébe bújik?
Miután 1993-ban az oslói megállapodásokkal létrehozták a Palesztin Hatóságot, az európai vezetők százmilliókat öltek a Palesztin Hatóság és a palesztin intézmények kiépítésére, amellyel a független palesztin állam létrehozásának reményét táplálták a palesztinokban. A finanszírozásból az Európai Unió és több európai ország – főként az Egyesült Királyság és Norvégia – bőkezűen kivette a saját részét. Az EU mint a Palesztin Hatóság legnagyobb adományozója 2000 óta nyújt humanitárius segítséget a palesztinoknak, ami jelenleg mintegy 930 millió euróra rúg. A 2017–2020-as közös stratégiája keretében mintegy 1,3 milliárd eurót költöttek, a 2021–2024 közötti időszakban pedig 1,152 milliárd euró pénzügyi támogatást irányoztak elő a palesztinoknak, amellyel a jövőbeli palesztin állam elszámoltatható intézményeinek létrehozását és az önfenntartó gazdaság létrehozásának segítését tűzték ki célul. Csak Ursula von der Leyen vezetése alatt a bizottság költségvetéséből csaknem 579 millió euró jutott a palesztinoknak.