Macron vízválasztó beszéde

AZ ELMÚLT HÉT ESEMÉNYEI – A francia elnököt cseppet sem érdekli, hogy nem örökre szól a felhatalmazása.

Macron Irán geopolitika beszéd 2026. 03. 23. 5:05

Emmanuel Macron, a Francia Köztársaság elnöke beszédet tartott Franciaország legfontosabb katonai bázisán az ország és a világ biztonságpolitikai helyzetéről. E bázison utoljára Charles de Gaulle beszélt. Legfontosabb megállapításai azok voltak, hogy jelenleg a nemzetközi jogrend és intézmények szétesését éljük. A világban és ezen belül Európában minden megváltozott, és ehhez Franciaországnak is igazodnia kell.

A Franciaország elleni külső fenyegetettségek növekedtek és sokszínűbbek lettek. Az USA és Kína vetélkedése, stratégiai versenye mindenre kihat és számos pontban érinti a francia nemzeti érdekeket is.

El kell dönteni és eszerint kell cselekedni, hogy az Európai Unió kész-e és képes-e az Egyesült Államok nélkül, önállóan cselekedni. A jelenlegi helyzetnek az is a sajátossága, hogy a békeidőszak és a válságok összemosódtak. Nincsenek meg azok a határvonalak, amelyek a hidegháború időszakában fontos és pontos mutatókat jelentettek.

A 2000-es évek eleje óta felerősödtek a repedések az európai biztonság rendszerében. Ilyen volt a líbiai helyzet megítélése, ahol Franciaország és Olaszország más-más háborúzó felet támogatott. Az Irak elleni háború, ahol kiderült, hogy a Nyugat Irak ellen indított háborújának két fő eleme – Iraknak tömegpusztító fegyverei vannak és támogatja a nemzetközi terrorizmust – egyszerűen hazugság volt. A szíriai helyzet, a polgárháború kérdésében sem tudott Európa egységes álláspontot kialakítani.

Macron szerint a Francia Köztársaság biztonságpolitikai stratégiájának legfontosabb pillérei a multilaterializmus, a stratégiai partnerség, az európai autonómia kérdése és a nemzeti szuverenitás. (Érdekes lenne elemezni, hogy ezen fogalmak alatt melyik nyugati fővárosban mit értenek. Mennyi bennük a közös és mennyi az eltérő megítélés.)

Franciaország hitet tesz a nukleáris leszerelés mellett, de saját, csökkentett atomütőerejét megtartja. Atomtölteteinek a száma nem éri el a háromszáz darabot. A francia biztonságpolitika célja az atomsorompó-szerződés megtartása, leszerelési konferencia összehívása a hasadóanyagokkal kapcsolatban, komoly tilalmi döntések meghozatala azok esetleges továbbadásáról. A nukleáris leszerelés támogatása, végül a stratégiai kockázatok csökkentése.
Külpolitikai kérdések kapcsán az elnök kifejtette, hogy a Száhel-térségben – amelynek jelentős része korábban francia gyarmat volt – az a cél, hogy Párizs növelje helyét, szerepét.

Macron nem mondja ki, de ez azt jelenti, hogy fel kell lépni a térségben az amerikai, orosz és kínai terjeszkedés ellen.

Macron az európai partnerekkel és a kisebb ázsiai országokkal szorosabb partneri viszony kialakítását hirdeti meg Ausztráliával szemben, amely óriási, sok tíz milliárd eurós francia hadiipari megrendelést mondott le és vett inkább amerikai fegyvereket. Hasonló együttműködés kialakítása a cél Indiával – amely felváltva vásárol orosz és amerikai fegyvereket és továbbra is egyik legfontosabb vásárlója az olcsó orosz kőolajnak – és Japánnal. A szigetország az USA stratégiai partnere, és fő ellenségének a tőle nyugatra elterülő Kínát, Észak-Koreát és Oroszországot tekinti.

Macron egyik legfontosabb kijelentése, hogy az Európai Uniót nem ellenőrizheti sem Amerika, sem Oroszország, sem Kína.

2038-ra Franciaország meg akarja építeni Európa legnagyobb repülőgép-hordozóját. A hajóóriás neve, komoly viták után, Szabad Franciaország lesz. Az egy más kérdés, hogy lehetséges-e a mai rendkívül felgyorsult világban tizenkét évre előre, sikeresen tervezni. A hajó nevénél több, korábbi francia közéleti szereplő neve is szóba jött. Így Richelieu bíborosé és az orléans-i szűzé is.

Macron elképzelései valóban érdekesek. A kérdés csupán az, hogy ki lesz Macron után a következő köztársasági elnök, és milyen koncepciókkal fog rendelkezni. Az is elgondolkodtató, hogy egy mélyen eladósodott Franciaország képes lesz-e ezen program vagy annak egy részének a végrehajtására.

Az amerikai–izraeli–iráni háborúban is sok az új fejlemény. Trump elnök kijelentette, hogy az iráni atomprogram leállítása fontosabb, mint a kőolaj árának a világpiaci alakulása. Ez amerikai szempontból igaz. Kérdés, meddig fog tartani a háború, és ennek milyen hatásai lesznek a kőolaj árán keresztül a világpiaci folyamatok alakulására.

Irán a béke feltételéül szabta az iráni vagyon külföldön történt befagyasztásának a feloldását, a térségbeli amerikai katonai bázisok bezárását, azt, hogy a kereskedelem a jövőben ne amerikai dollárban folyjék, és az Iránnal szembeni valamennyi szankció feloldását. Ezen követelések amerikai elfogadásának a valószínűsége gyakorlatilag nulla.

Trump elnök történelmi jelentőségű kínai útját, amelynek dátuma március 31. és április 2. között lett volna, lemondta, részint mivel otthon akar tartózkodni az iráni háború miatt, részint mivel Kína nem fogadta el azt az amerikai követelést, hogy vegyen részt Irán ellen a Hormuzi-szoros iráni blokádjának a felszámolásában.

Reza Pahlavi, a korábbi iráni sah azonos nevű fia bejelentette, hogy készen áll a hatalom átvételére a háború után Iránban. Az, hogy nincsen társadalmi bázisa az országon belül, arról nem beszélt. Arról sem, hogy mi lenne a programja és azt hogyan akarja végrehajtani. Időközben támadás érte Irán legnagyobb atomerőművét, a bushehri erőművet. Katasztrófára szerencsére nem került sor.

A háború egyik érdekessége, hogy Ukrajna bejelentkezett a térség kicsi, de rendkívül gazdag miniállamainál, hogy szívesen küldene katonai tanácsadókat az iráni drónok elhárítására, mivel ebben óriásiak a tapasztalatai.

Amerika eleve elutasította az ukrán ajánlatokat, míg Kijev közölte, hogy az átadott információkért cserébe az Oroszországgal szembeni szankciók megnövelését és Ukrajna újjáépítésében aktív szerepet vár el az általa megsegített államoktól.

A török köztársaság rendkívül aktív államfője, Recep Tayyip Erdogan elítélte az amerikai–izraeli támadást Iránnal szemben. Erdogan rendszeresen konzultál az iráni vezetőkkel. Ankara legfontosabb ellenségének a térségben Izraelt tartja.

Eltelt egy újabb hét. A két nagy háborúban, az orosz–ukránban és az irániban nem jutottunk közelebb a megoldáshoz.

A szerző biztonságpolitikai szakértő