Az SPD mindenhol úgy ragad a CDU nadrágjához, mint az útszéli bogáncs. Lerázni sem tudják, sőt nem is merik, mert nincs olyan karakterstabil, merész politikusuk, aki fel merne állni és kimondaná, hogy most már elég legyen a kerékkötő baloldalból, az ország érdekében fel kellene hagyni az egész német gazdaságot káoszba juttató, a szavazók által már mindenhol elutasított szélsőbalos ideológia életben tartásával. 

Sőt még arra sem hajlandók, hogy elfogadják az AfD szövetségi szinten már tavaly elhangzott ajánlatát, hogy ők hajlandók lennének egy CDU-s kisebbségi kormányt is tolerálni, így megnyitni az utat a német gazdaság konzervatív politikai elképzelések szerinti újraélesztése felé.

De amíg az összes választási ígéretét megszegő Friedrich Merz kancellár – akit egy nemrégiben hozott bírósági ítélet alapján nyugodtan Pinokkiónak is lehet nevezni – mereven elzárkózik az AfD-vel való bármilyen együttműködéstől, addig egyetlen tartományban sem lehet konzervatív változásról álmodni.

Az ébredés és a józan ész győzelmének esélye a következő tartományi választások eredményétől függ, mert ha Szász-Anhaltban a most már 40 százalékos népszerűségnek örvendő AfD még hozzányer négy-öt százalékot, akkor nélkülük nem lehet majd kormányt alakítani, mi több, az egyedüli kormányzás is lehetséges lehet. Ezenkívül még Mecklenburg–Elő-Pomerániában és Berlinben lesz az AfD-nek lehetősége arra, hogy előretörjön. Ezekben a tartományokban a jelenlegi mérések 34 és 17 százalékos szavazati arányt mutatnak.

A demokrácia intézményét folyamatosan megcsúfoló német pártrendszer húsba vágó tüskeként kezeli az AfD-t, amelyet a fősodratú média segítségével különböző eposzi kellékekkel, negatív kampánnyal mocskolnak. Sőt a szövetségi mellett némely tartományban a helyi alkotmányvédelmi hivatalok is megfigyelés alatt tartják politikusait, és koncepciós perekkel üldözik őket. Olyan esetek is vannak, hogy évtizedes, megbecsült munkát végző közalkalmazottakat, akikről kiderül, hogy az AfD tagjai, illetve funkcionáriusai, kirúgnak állásukból, elveszik a nyugdíjukat.

Ez viszont az NDK-ban is forradalmi hangulathoz, zavargásokhoz, tüntetésekhez és végül: rendszerváltáshoz vezetett. A valódi demokráciát helyreállító folyamat ismét a keleti tartományokban indulhat el és vezethet eredményre.

A szerző újságíró (München)