Merz, a német Pinokkió

Vélemény

Merz, a német Pinokkió

A jelenlegi kancellár azért bukik el, mert ígéreteit nemcsak megszegi, hanem az ellenkezőjét csinálja.

Vida Ákos

friedrich merz választási ígéretek kancellár hazugság németország 2026. 04. 13. 5:55

Fotó: Michael Kappeler

Valamivel több mint egy év telt el azóta, hogy Friedrich Merz rég áhított politikai álma beteljesült – igaz, hogy csak a második fordulóban és csak a szélsőbal segítségével, de megválasztották Németország kancellárjának. De az ő álma a német lakosság rémálmává vált. A konzervatív báránybőrbe bújt politikus a német BlackRock és az Amerika-barát Atlanti-híd egyesület korábbi vezető személyiségeként arra tett ígéretet, hogy konzervatív politikát folytat, és a korábbi jelzőlámpakormány zöld–vörös ámokfutását korrigáló döntéseivel helyreállítja Németország versenyképességét a világpiacon. Megszünteti az ész nélküli, ökoszociális ideológián alapuló gazdaságrombolást. Ez mind szépen és jól hangzott, csak nem volt igaz!

Vannak politikusok, akik azért buknak el, mert túl keveset ígérnek, és vannak olyanok, akik azért, mert túl sokat ígérnek.

Friedrich Merz egy harmadik kategóriába tartozik: azért bukik el, mert ígéreteit nemcsak megszegi, hanem az ellenkezőjét csinálja. Egy kancellár, aki szanálóként indult, Németország történetének legnagyobb adósságcsinálójává vált. Egy konzervatív, aki a bevándorláspolitikában keménykezűséget ígért, ám továbbra is nyitva hagyta a határokat.

Az alábbi rövid cikk a Németországi Szövetségi Köztársaság közelmúltbeli történetének legnagyobb politikai szószegésének a vázlatos jegyzőkönyve.

Friedrich Merz választási kampánya egyetlen nagy ígéret volt. Megújítja Németországot, helyreállítja a költségvetési fegyelmet, amely a jelzőlámpa-koalíció alatt elveszett. Biztosítja a határokat. Szakít az adóssággazdálkodással. Visszanyesi az NGO-komplexumot. Csökkenti a bürokráciát. Konzervatív politikát folytat, igazi, kézzelfogható, polgári politikát – és nem a baloldali eszmék szivárványszínű ruhájába öltöztetett változatát.

A választók hittek neki, 2025. február 23-án a CDU/CSU-t a Bundestag legerősebb pártjává tették. A mandátum egyértelmű volt: irányváltás. Vége annak, amit a három ökoszocialista év okozott. A választóknak elegük volt a zöld klímaideológiából, az újraelosztásból és az államadósságból.

A szövetségi köztársaság politikai történetében aligha akad olyan ígéret, amelyet olyan világosan, olyan egyértelműen, olyan sokszor és olyan hangosan fogalmaztak meg, mint Friedrich Merznek az adósságfék betartása iránti elkötelezettségét.

Még a szövetségi parlamenti választások másnapján, amikor a tinta alig száradt meg a szavazócédulákon, Merz bátran kijelentette: „A belátható jövőben kizárt, hogy reformáljuk az adósságféket.” Alig mondta ki, máris megszegte.

Friedrich Merz politikai szélhámosként lelepleződött. Választási ígéreteit megszegte, mielőtt még az új Bundestag megkezdte volna munkáját. Egy alkotmányjogilag kérdéses aktusban Merz még egyszer összehívatta a már megbuktatott régi Bundestagot. Az SPD és a Zöldek szavazataival – tehát azokkal a pártokkal, amelyeket a nép le akart váltani – kiiktatta az adósságféket, amelyet még napokkal korábban érinthetetlennek nevezett. Az eredmény: közel ezermilliárd euró új adósság: ötszázmilliárd az infrastruktúrára, négyszázmilliárd a katonai védelemre és egyéb kiadásokra.

Az adósságfék betartása helyett Merz az SPD fő osztogatójával, Lars Klingbeillel gyakorlatilag leselejtezte az adósságféket, és ezzel az alaptörvényt kigúnyolva Németországban soha nem látott eladósodást indított el.

Nem kevésbé volt látványos a fordulat a bevándorláspolitikában. Merz határozottan azt ígérte a kampányban: a hivatalban töltött első napon biztosítja a határokat. Visszautasítás minden német határon, sűrű ellenőrzések, zéró tolerancia az illegális belépéssel szemben. A valóság másképp néz ki.

A határokon semmi sem történik, csak jelképes határőrségi jelenlét. 993 visszautasítottal szemben decemberig több mint kétszázezer újonnan érkezőt engedtek be. A számarány egyértelmű: majdnem minden visszautasítottra több mint kétszáz újonnan érkező jutott. Ez nem határvédelem, ez statisztikai ködfüggöny.

Friedrich Merz kampányának legmarkánsabb mondta ez volt: „A baloldalnak vége!” Ez a vörös–zöldektől való elhatárolódás volt. A jelzőlámpa-koalíció és Habeck gazdaságrombolása, Baerbock külpolitikája, az SPD újraelosztási ideológiája ellen. De

a szociáldemokraták vélt ellenfele azok végrehajtójává lett. Az SPD, amely a szövetségi parlamenti választáson jelentős veszteséget szenvedett, 2025 valódi politikai nyertese lett – nem azért, mert győzött, hanem azért, mert Merz folytatta velük a korábban megkezdett munkát.

A konzervatív szavazóréteg egyik alapvető törekvése a szociális juttatások reformja volt, amely a jelzőlámpakormány alatt bőségszaruvá vált. Merz reformokat ígért, visszatérést a támogatás és követelés elvéhez, a kiadások lefaragására. A szociális kiadások reformja helyett a szövetségi kormány további forrásokat pumpált a rendszerbe. A megígért megtakarítások elmaradtak, a kiadások nőttek. A szociális juttatások alapjaiban érintetlen maradtak. A nyugdíjpolitika háttérbe szorult, bonyolultsága miatt inkább elodázták a reformját.

Nincs olyan ígéret, amelyet Friedrich Merz az elmúlt egy évben ne fordított volna az ellenkezőjére, vagy ne szegett volna meg, nincs árulás, amelyet ne követett volna el választói ellen.

2025 a kiábrándulások éve volt: nem azért, mert a CDU/CSU választási ígéretei elolvadtak, hanem azért, mert az ellenkezőjükre fordultak. Legyen szó bevándorlásról, fűtési törvényről, adósságfékről, szociális juttatásokról, a társadalombiztosítás szanálásáról vagy eladósodásról.

Friedrich Merz a történelembe így vonul be: aki Németországnak azt ígérte, amire szüksége volt, de az ellenkezőjével szolgálta ki. Pinokkió kancellár.

A szerző újságíró (München)