A szövetségi köztársaság politikai történetében aligha akad olyan ígéret, amelyet olyan világosan, olyan egyértelműen, olyan sokszor és olyan hangosan fogalmaztak meg, mint Friedrich Merznek az adósságfék betartása iránti elkötelezettségét.
Még a szövetségi parlamenti választások másnapján, amikor a tinta alig száradt meg a szavazócédulákon, Merz bátran kijelentette: „A belátható jövőben kizárt, hogy reformáljuk az adósságféket.” Alig mondta ki, máris megszegte.
Friedrich Merz politikai szélhámosként lelepleződött. Választási ígéreteit megszegte, mielőtt még az új Bundestag megkezdte volna munkáját. Egy alkotmányjogilag kérdéses aktusban Merz még egyszer összehívatta a már megbuktatott régi Bundestagot. Az SPD és a Zöldek szavazataival – tehát azokkal a pártokkal, amelyeket a nép le akart váltani – kiiktatta az adósságféket, amelyet még napokkal korábban érinthetetlennek nevezett. Az eredmény: közel ezermilliárd euró új adósság: ötszázmilliárd az infrastruktúrára, négyszázmilliárd a katonai védelemre és egyéb kiadásokra.
Az adósságfék betartása helyett Merz az SPD fő osztogatójával, Lars Klingbeillel gyakorlatilag leselejtezte az adósságféket, és ezzel az alaptörvényt kigúnyolva Németországban soha nem látott eladósodást indított el.
Nem kevésbé volt látványos a fordulat a bevándorláspolitikában. Merz határozottan azt ígérte a kampányban: a hivatalban töltött első napon biztosítja a határokat. Visszautasítás minden német határon, sűrű ellenőrzések, zéró tolerancia az illegális belépéssel szemben. A valóság másképp néz ki.
A határokon semmi sem történik, csak jelképes határőrségi jelenlét. 993 visszautasítottal szemben decemberig több mint kétszázezer újonnan érkezőt engedtek be. A számarány egyértelmű: majdnem minden visszautasítottra több mint kétszáz újonnan érkező jutott. Ez nem határvédelem, ez statisztikai ködfüggöny.
Friedrich Merz kampányának legmarkánsabb mondta ez volt: „A baloldalnak vége!” Ez a vörös–zöldektől való elhatárolódás volt. A jelzőlámpa-koalíció és Habeck gazdaságrombolása, Baerbock külpolitikája, az SPD újraelosztási ideológiája ellen. De
a szociáldemokraták vélt ellenfele azok végrehajtójává lett. Az SPD, amely a szövetségi parlamenti választáson jelentős veszteséget szenvedett, 2025 valódi politikai nyertese lett – nem azért, mert győzött, hanem azért, mert Merz folytatta velük a korábban megkezdett munkát.
A konzervatív szavazóréteg egyik alapvető törekvése a szociális juttatások reformja volt, amely a jelzőlámpakormány alatt bőségszaruvá vált. Merz reformokat ígért, visszatérést a támogatás és követelés elvéhez, a kiadások lefaragására. A szociális kiadások reformja helyett a szövetségi kormány további forrásokat pumpált a rendszerbe. A megígért megtakarítások elmaradtak, a kiadások nőttek. A szociális juttatások alapjaiban érintetlen maradtak. A nyugdíjpolitika háttérbe szorult, bonyolultsága miatt inkább elodázták a reformját.
Nincs olyan ígéret, amelyet Friedrich Merz az elmúlt egy évben ne fordított volna az ellenkezőjére, vagy ne szegett volna meg, nincs árulás, amelyet ne követett volna el választói ellen.
2025 a kiábrándulások éve volt: nem azért, mert a CDU/CSU választási ígéretei elolvadtak, hanem azért, mert az ellenkezőjükre fordultak. Legyen szó bevándorlásról, fűtési törvényről, adósságfékről, szociális juttatásokról, a társadalombiztosítás szanálásáról vagy eladósodásról.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!