Csapongjunk egyet, aztán majd összeáll a világ. Mert a világ, a kép már csak olyan, hogy mindig összeáll, jó esetben mindjárt világképpé. Itt van mindjárt ez a rettenetesen elszigetelődött Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke. Úgy össze lett szegény szigszalagozva, hogy ki sem látszott alóla, majd még a gumipók is előkerült, aztán láss csodát, mi történt! Visszafelé sült el a kapanyél. És hogy még a háztájinál maradjunk egy pillanatra, Ursuláék beleléptek a gereblyébe, többnyire a kertészt küldik ki eléjük a reptérre, míg Orbán világpolitikai tényező, akinek Washingtontól Moszkván át Pekingig felkapják a telefont.
Saját, külön bejáratú, tizenöt évvel ezelőtti próféciám – mely szerint elkezdhetik ácsolni és önteni a lovas szobrát Brüsszel főterén – be- és kiteljesedni látszik,
és amennyiben a soha senki által meg nem választott ingyenélőket és az őket pénzelő hátteret végre elsöpri a népharag, és Európa végre visszatér az alapjaihoz és a hagyományaihoz, amelyek egykoron naggyá tették, már hozzá is lehet látni az előkészületekhez.
Mert momentán nagyon úgy fest, hogy Orbán a múlt, a jelen és a jövő. Hosszú volt az út a Fidesz megalapításától a Patrióták közösségének létrehozásáig, voltak görbéi, de inkább egy logikus, néha nem könnyen követhető, de azért szabad szemmel is jól látható íve, ami a legfontosabb pillanatokban szépen látszott a Holdról is. A miniszterelnök munkabíró és tűrőképessége mindenesetre felettébb látványos. Akik ismerik, váltig állítják, hogy a mostanihoz hasonló helyzetekben van igazán elemében, sőt kimondottan élvezi azokat. Tehát ezeket. Hajnalig hallgatja az öntökönlövő féleszűek pocskondiázását Brüsszelben, rezzenéstelen arccal tudomásul veszi a veesenmayeri babérokra törő német kancellár (oh, mein Gott, pártállásra való tekintet nélkül Adenauer, Brandt, Schmidt és Kohl után jött ez az ember) agymenéseit, aztán válaszol egy olyat, hogy a (berlini) fal adja a másikat, majd visszatér az övéi közé Dunaújvárostól Hódmezővásárhelyig.
A magyarországi turné Kaposvárott ment át a sportcsarnokokból open airbe, és ott mindjárt történt is valami szimbolikus. A tér dugig emberekkel, Orbán kirobbanó formában, amikor egyszer csak megszólal egy cérnavékony hang. „Orbán Viktor.”
Aztán még egyszer: „Orbán Viktor.” Elcsendesülés, nevetés. A hang gazdája, egy tüneményes kislány egy férfi nyakából szólongatja a szónokot. És Orbánból kiszakad az egyetlen helyes reakció. „Itt vagyok, szívem!” Ez mindent visz, egyszerre szól a kislánynak, a hazának és a jövőnek.
Magyarország, szeretlek.



























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!