A szélerőműveknek további káros hatása a rotorlapátok forgása következtében keletkező, alacsony frekvencia tartományú hang. A rotorlapátok forgása okozta rezgések, vibrációk az amplitudómoduláció következtében a 0,01–5 Hz tartományban keletkező, emberi füllel nem érzékelhető, hanghullámok 15 kilométeres távolságra is terjedhetnek. (A német DSGS e.V. és a finn Aunio cég mérései alapján.) Ezek a pulzáló, lüktető infrahangok emberekre és állatokra is káros hatással lehetnek. Alvászavart, fejfájást, rosszullétet, szívritmuszavart, szédülést látási zavarokat és általános teljesítménycsökkenést, depressziót stb. okozhatnak. Az állatoknál étvágytalanságok, viselkedésük megváltozását, vetéléseket és a szarvasmarhák tejtermelésének csökkenését is eredményezhetik. Sajnos a környezetvédelmi hatóságok ezeket a terheléseket még alig veszik figyelembe, mert a hanghatás méréseik az emberi füllel hallható tartományra szorítkoznak.

Magyarországon 2024-től az új szélerőművek esetében az általános védőtávolságot 700 méterre csökkentették, mondhatjuk, hogy az EU nyomására, hiszen ez is az egyik feltétele volt annak, hogy feloldják a helyreállítási alap zárolt forrásait. A fentiek alapján ez a csökkentett távolság már veszélyes lehet a közeli lakosságra és állatokra nézve!

A tengerbe telepített szélerőművek rotorjainak forgása okozta légáramlás megváltoztatja a természetes tengeri áramlatokat, a vibrációk, rezgések és az infrahanghatás megzavarja és elűzi a halakat, amelyek így természetes búvó- és szaporodási helyeik elhagyására kényszerülnek. Az alapozásukhoz szükséges betonozás tönkreteszi a tengerfenék flóráját.

A tengerbe telepített szélerőművek üzemideje az erősebb időjárási behatások következtében rövidebb is lehet, mint a szárazföldieké. Persze elvileg a turbinák repoweringnek nevezett kicserélésével meg lehet növelni a tornyok életciklusát, de ez rengeteg plusz költséggel jár. A BP és a Total Energies konszernek az Északi- és a Keleti-tengerben nemrégiben megvásárolt koncesszióikat inkább veszni hagyják, mert a költségek növekedése gazdaságtalanná tette a tervezett projektjeiket. A Borkum szigete melletti első német kísérleti szélerőműparkot, az Alpha Vestust tizenöt év üzemelés után el fogják bontani. Az Egyesült Államokban a kormány több mint egymilliárd dollár kártérítést fizet a német RWE-nek, hogy ne építsen meg három tengeri szélerőművet. Az RWE az így kapott pénzt LNG- és gázerőmű projektekbe fekteti.

Az életciklusa végén egy szélerőmű elbontása is rengeteg káros hatással jár. A nehézgépek összetömörítik a talajt, az acélt és az egyéb fémek egy részét vissza lehet ugyan nyerni, de a kompozit műanyagokból készült rotorlapátok ártalmatlanítása ma még nem megoldott. Próbálkoznak ugyan ezek bezúzásával és esetleges töltelékanyagként való felhasználásukkal, de ez még ipari mértékben nem sikerült. A végső megoldás egyelőre az, hogy vagy depóniákba helyezik el őket vagy egyszerűen elássák a föld alá. Lebomlási idejük több mint tízezer (!) év! Itt évente több millió tonna veszélyes hulladékról van szó! És ezt nevezik „zöldenergiának”.

A napelemek előállítása szintén költséges és rengeteg vegyületet igénylő folyamat. A panelek fő alkotói az alumínium keretek mellett a szilí­cium, a rézvezetékek, a forrasztási anyagok (például korábban az ólom is), az ezüst a cellák elektromos érintkezőiben, az antimon, de fluorpolimerek, kad­mium, gallium, higany és egyebek. Ezeknek a paneleknek a telepítése nem olyan költséges, mint a szélerőműveké, de az alattuk lévő talajt alig lehet növénytermelésre hasznosítani. Ezért például Olaszországban a 2024-es olasz Agricoltura rendelet a napelemek talajra telepítését korlátozta. Eszerint új napelemparkok mezőgazdasági területen nem engedélyezhetők. A baj a napelempanelekkel akkor lesz nagy, ha ezek például egy jégeső vagy más fizikai behatás következtében összetörnek, akkor a bennük lévő vegyianyagok miatt a talajt oly mértékben szennyezik, hogy azt már mezőgazdasági termelésre soha többet nem lehet hasznosítani.

Magyarország nyugati és északnyugati részén, a Kisalföldön, a Mosoni-sík és a Hanság környékén, a Soproni- és Kőszegi-hegység előterén, valamint a Bakony egyes részein van elegendő szél nagyobb szélerőművek gazdaságos telepítéséhez. De ezekhez kellenek megfelelő felvevőkapacitások, azaz fogyasztók is. Ezeken a területeken Győr környékének kivételével nincsenek nagy ipari központok, tehát a megtermelt energiának meg kell találni a fogyasztóit. Ami még kérdéses, hogy a szélcsendes időkben milyen tartalék erőművi kapacitással tudják pótolni a kieső szélenergiát? Ezt a paksi atomerőmű mellett valószínűleg csak gázerőművekkel lehet megoldani, de oda meg honnan jön majd a gáz?

Ugyanez a helyzet a naperőművekkel is, ha nincs nap, például télen, akkor más forrásból kell kiegészíteni az igényeket. Itt is vagy a paksi atomerőműre kell hagyatkozni, vagy importra. Tehát a megújuló energiaforrások mellé mindig szükség van backup, azaz kiegészítő és energiatároló kapacitások létesítésére.

Összefoglalva, a megújuló energiák termelésének van Magyarországon is létjogosultsága, de figyelembe kell venni a teljes életciklus alatti költségek összegét, a kiegészítő erőművek létesítésével, a szükséges hálózatfejlesztés, alállomások építési költségeit és az ártalmatlanítás jövőbeli kiadásait is. A matematika nem hazudik, megmutatja, hogy ideológiamentesen, melyik energiatermelési mód a leggazdaságosabb. Nagy valószínűséggel az atomenergia lesz a győztes. Ezért van mindenképpen és mielőbb szükség Paks II-re!