Bódis Krisztina, a Csipke Józsika szerzője, LMBTQ-aktivista, újabban kormánybiztos szerepében reklámozhatja a Meseország mindenkié könyvet és a másság elfogadását a kiskorú gyermeknek. Lannert Judit gyermek- és oktatásügyi miniszter a meghallgatásán többek között ezt mondta: „a gyermekek szexuális nevelése nem csak a szülők feladata”. Továbbá feltette a kérdést: „Önök láttak már átműtött óvodást?” Hát ha még nem, ezután már ez sem lesz lehetetlen. Parlamenti felszólalásában így ködösített, hogy „a gyerekek érdeke, hogy az iskolában is legyen lehetőség korszerű szexuális nevelésre. Ennek hiánya a gyerekek, fiatalok és családok életét teheti tönkre.” (Vajon hogyan? Azt nem mondta.) Ezek a mondatai meglehetősen ijesztők, ha figyelembe vesszük, hogy a miniszter asszony korábbi tevékenysége alapján a „korszerű” szexuális nevelést ő úgy képzeli el, mint az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán, ahol gendertanfolyamot indított pedagógusoknak.

Németországban az ilyenfajta iskolai érzékenyítésre a tanároknak külön munkafüzet is van Tanműhely a szexuális sokrétűség, elfogadás és tolerancia címmel, amely részletes utasításokat ad arra, hogyan kell a gyermekeket a szexuális deviancia, azaz az ő szóhasználatukban a „másság” toleranciájára nevelni. Nem lehetetlen, hogy Lannert Judit vezetése alatt a magyar iskolákban is hasonló munkafüzetek bukkanhatnak fel. Ezért is elgondolkodtató az a tény, hogy a miniszter asszony az elsők között fogadta az LMBTQ-lobbi képviseletében az Amnesty International két aktivistáját, akik azt hangsúlyozták, hogy milyen fontos a civilek jelenléte az oktatási intézményekben és az emberi jogi nevelés a közoktatásban. Azaz esetleg jelenjenek meg néninek öltözött bácsik az iskolákban, és emberi jogaikat gyakorolva mesélhessék el a gyerekeknek, hogy nemcsak a két természetes nem létezik, hanem még több megjelenési formában is lehetnek emberek, akikkel szemben toleránsan kell viselkedniük. Az ilyen kétes nevelési tanácsadók jelentős mértékben megzavarják a még ki nem fejlődött identitású gyermekek pszichéjét, akikben kétségek merülhetnek fel, hogy ők a fiúkhoz vagy a lányokhoz tartoznak, vagy esetleg mindkét nemhez, vagy egyikhez sem.

Hogy ez a veszély mennyire valós, azt jól illusztrálja Ulrich Siegmundnak, az AfD szász-anhalti elnökének egy Facebook-videóban tett kijelentése, miszerint egyre több 10–14 éves korú gyermek és fiatalkorú érzi magát egy nem megfelelő testben lévőnek vagy egy nem megfelelő nemhez tartozónak. Az esetszámok megtízszereződtek, és pubertásblokkolókkal akarják a gyermekek testi fejlődését elnyomni. Az okok keresésével kapcsolatban felteszi a kérdést, hogy talán azért, mert az óvodákban olyan könyvek vannak, amelyben azt szuggerálják a gyerekeknek, hogy lehetnek hercegek vagy hercegnők, hogy azon gondolkodhatnak, hogy mi akarnak lenni, és hogy ezt (a nemüket) meg is lehet változtatni. A gyermekek ilyenfajta befolyásolása és kondicionálása ellen csak az AfD lép fel, a többi párt ezért keményen támadja is őket. A tartományi igazságügyi és a nemek közötti egyenlőség minisztériuma a nemi sokrétűséget propagáló kétezer darab brosúrát osztott szét óvodákban és az iskolák alsó tagozataiban.

De más tartományokban is vannak kirívó esetek. A szászországi Görlitz járásban 9. osztályos tanulóknak egy külső színházi projekt során nem fiatalkorúaknak való, illetve pornográf tartalmakat mutattak be. A szász kultuszminisztérium vizsgálódik az ügyben, és a bűnügyi rendőrség két felnőtt gyanúsított ellen nyomoz pornográf tartalmak kiskorúaknak való terjesztésének gyanúja miatt. A projektnek a „bátorság” témájával kellett volna foglalkoznia, de az iskolaigazgató beavatkozása után már az első napon leállították. A projektet finanszírozó Amadeu Antonio Alapítvány pedig leállította a támogatást és bocsánatot kért. De ez az eset jó példa a külső „szakértők” vagy szolgáltatók projektjeinek ellenőrzésével kapcsolatos problémákra.

A WDR televízió csatorna egy észak-rajna–vesztfáliai gimnáziumban történt szexuális nevelési feladatról számolt be, amely szerint a tanulóknak egy „bordélyt mindenkinek” kellett megtervezniük; a WDR szerint a feladat többek között szexuális preferenciákra, ajánlatra, alaprajzra és az ott dolgozó személyekkel szembeni követelményekre vonatkozó kérdéseket tartalmazott. Az iskola vezetése azt közölte, hogy a tanegység tudatosan olyan tartalmakat kívánt feldolgozni, amelyekkel a fiatalok a közösségi médiában találkozhatnak. Ez az eset egy rendes tanórai oktatás volt, és nem egy külsős NGO-projekt.

Az ilyen projektek támogatói a queeroktatást diszkriminációellenes munkaként és a queerellenesség megelőzéseként írják le. Ez a megközelítés megjelenik olyan hivatalos programokban, mint a Schule der Vielfalt (A sokrétűség iskolája), valamint a bajor minisztérium weboldalán is, amely a családi és szexuális nevelés céljaként nevezi meg az emberek szexuális identitástól független tiszteletét. A kritikusok ezzel szemben azt vetik fel, hogy az ilyen programok életkorilag nem megfelelőek, politikailag egyoldalúak vagy a szülők és az iskola vezetése által nem kellően ellenőrzöttek lehetnek.

Németországban államilag támogatott vagy ajánlott anyagok és programok az iskolai kontextusban kifejezetten a diszkriminációellenesség, személyiségfejlesztés, sokszínűség-tudatosság és megelőzés témáiként kezelik a szexuális orientációt és a nemi identitást. Erre civil szervezetek által kínált oktatási ajánlatok sűrű hálózata létezik. Az aktivisták ezeket a programokat diszkriminációellenes munkaként értelmezik, míg a kritikusok kockázatokat látnak a semlegesség, a szülői jogok és az életkori megfelelőség szempontjából.

Félő, hogy a Tisza-kormány gyermek- és oktatásügyi minisztere LMBTQ-aktivistákból álló vagy államilag finanszírozott álcivil szervezetek bevonásával hasonló – általa korszerűnek nevezett – programokat és „tananyagokat” fog bevezetni a magyar iskolákban is. A gyermekek természetes és külső befolyástól mentes fejlődése érdekében meg kell hagyni a szexuális felvilágosítást és nevelést a szülőknek. Az iskolák foglalkozzanak a szükséges biológiai ismeretek tanításával, de hagyják ki a lobbistákat és bármilyen szexuális orientációt képviselő aktivistákat a gyermekek nemi identitásának befolyásolásából. Ellenkező esetben az utcára kell vinni a normalitás mellett kiálló embereket, mert ha a minimális kisebbséget képviselő pride-lobbi vonulhat, akkor a többség sem bújhat el. Meg kell védeni a gyermekeket az EU bírósága szégyenletes ítéletének káros következményeitől.
A szerző újságíró (München)