Addig húzták az időt az együgyűek, míg a nagy bejelentés előtt kiderült, hogy a királyuk meztelen. De a pártfogók díszes palástot képzelnek délceg alkatára és büszkén küldik a nép elé: íme a mi vezérünk, aki elhozza nektek is az idők teljét! Az együgyűek nem is tehetnek mást, hiszen felsőbb sugallatra cselekednek ők már régóta.
A királyuk pedig tétova léptekkel, egyre zavartabb mosollyal az arcán elindult a reflektorfény irányába. – Ha Feri azt mondta, biztos, hogy alkalmas vagyok, ő már csak tudja, hiszen kezében a varázsgömb, nagy mágus, már akkor elsajátította a trükkök százait, amikor én még… Jaj, már megint ezek a régi frusztráló emlékek – villan az együgyűek és bolondok királyának agyába, és a félszeg félmosoly is legörbül arcáról. Igen, akkoriban éppen az angol nyelvvel viaskodott, ami egyszerűen nem fért a fejébe. De hát így is alkalmasnak tartották sok mindenre, kapott például egyetemi katedrát, érthetetlen, hogy miért piszkálják most ezzel a tőle annyira idegen nyelvvel.
– Nem baj, majd Feri elrendezi, én igenis alkalmas vagyok, mert tudok ám egy-két dolgot egy-két dologról
– zakatolnak tovább a lázas gondolatok a fejében, de hogy miről mit tud, azt már a kognitív disszonancia elnyomta elméjében. Hasznos dolog ez a feszültségoldás, mert valahogy kezelni kell az olyan helyzeteket, amikor az ember fél a saját szövetségeseitől, nehogy elássák.
Na de ez már a múlt, most a jelenre és a jövőre kell koncentrálni, hiszen eljött a nagy nap. Persze tudja, hogy Feri mágus és csapata nem tartozik az együgyűek közé – nem is őt jelölték –, de mivel ismerik a trükkök százait, a szemfényvesztés a kisujjukban van. – A végén úgyis én leszek a királyjelölt, mert az ilyesmire nagyon is rátermettnek tartanak – lelkesíti magát, hogy aztán bátran a kamera elé álljon gyermekkora kis falujában és bejelentse: egy az élet, egy a haza. A részletekről most nem kellett beszélnie, azt majd a következő Facebook-posztra tartogatják a szemfényvesztők.
Miközben elsorolt néhány bárgyú közhelyet, erős déjà vu érzése támadt, mintha történt volna már ilyen, akkor is királynak jelölték, de a hálátlan nép nem őt emelte pajzsra… De ez is csak a rossz emlékű múlt, amit gyorsan elhessegetett magától.
Amint végzett a bejelentésével és megnézte a felvételt, hálát érzett a szemfényvesztők iránt, akiket mindig is csodált az eredeti ötleteikért, mint amilyen ez az országegyesítés.
– Nemcsak eredeti, de egyszer már sikeres kampányfogásnak is bizonyult sok évvel ezelőtt, csak akkor árokbetemetésnek nevezték – csettintett elégedetten magában és arra gondolt, hogy az országegyesítős mondatot egyszer majd angolul is megtanulja.
A háttérben pedig Feri mágus nyugtatgatta a fejüket csóváló embereit.
– Ne izguljatok már, emlékezzetek 2002-re! Az akkori külsős jelöltünkből is királyt csináltunk, pedig ő még a magyart is törte.
