A kört nem kell négyszögesíteni

Az egyedüli megoldás, ha a pénzügyi kérdéseket Brüsszelben elválasztják a politikai és ideológiai vitáktól.

Berlin, 2020. november 26. Angela Merkel német kancellár a koronavírus-járvány terjedése megállításának érdekében hozott kormányintézkedésekrõl beszél a parlament berlini üléstermében 2020. november 26-án. Az eredetileg november végéig tervezett korlátozásokat december 20-ig meghosszabbítják és több ponton szigorítják Németországban. MTI/EPA/Clemens Bilan Fotó: Clemens Bilan

Az európai értékek és a közösség pénzügyi érdekeinek védelme, valamint valamennyi tagország megelégedettségének kiváltása a német uniós elnökség számára „nagyjából annyira nehéznek bizonyul, mint a kör négyszögesítése”. Ezt nem más mondta e hét elején Berlinben, mint a német kancellár asszony. Aki igazán jól ismerheti az ősi matematikai feladványt, hiszen fizikát végzett az egyetemen és kvantumkémiából doktorált. Igaz, ez már elég régi történt, az utóbbi bő harminc évet a politika világában töltötte, s már tizenöt éve Németország kancellárja.

Angela Merkel kedvenc politikai szlogenje 2015 őszén az volt, hogy „Wir schaffen das!” – „Megcsináljuk!” –, ami az általa erőltetett szóvirág, a Willkommenskultur (a befogadás kultúrája) védjegyévé vált. Ezt a német kancellár a „menekültek” (valójában illegális gazdasági bevándorlók) németországi befogadására, elhelyezésére és integrálására értette.

Nemcsak mi tudjuk, hanem már régóta a németek többsége, sőt ő is, hogy ez a projekt megbukott. Százezreket bátorított, hogy vállalják a halálos kockázatokat rejtő utat tengeren és szárazföldön át. Ez pedig nemcsak őket sodorta veszélybe, hanem destabilizálta azokat az országokat, amelyeken átkeltek – írta évekkel ezelőtt egy brit lap, politikai öngyilkosságnak minősítve Merkel bevándorláspárti politikáját. Jellemző, hogy a migránscunami kezdete után egy évvel a német kancellár beismerte, hogy őt magát is felkészületlenül érte a menekültválság, és szokatlanul érzelgősen azt mondta: „Ha tudnám, sok-sok évvel visszaforgatnám az idő kerekét.” Persze nincs az a matematikus- és fizikuszseni, aki erre képes volna, az időutazás csak mesékben és hollywoodi giccsekben fordul elő.

Akkor, 2016 szeptemberében Merkel „vaskancellári” imázsa néhány perc alatt ország-világ előtt szertefoszlott. Mégis még mindig ő Németország első embere, így még négy hétig az EU soros elnöki tisztségét betöltő tagállam kormányfője. E minőségében kellene végre tető alá hozni – az uniós állam- és kormányfők által a nyáron nagy nehezen kialkudott új hétéves költségvetést és gazdasági helyreállítási alapot. Különben előfordulna az az EU történetében példátlan eset, hogy úgy lépünk be a 2021-es esztendőbe, hogy nincs új, érvényes, azaz konszenzussal elfogadott hétéves költségvetés.

Ez egyébként nem csupán a német kancellár asszony, hanem a brüsszeli birodalmi elit, sőt az egész Európai Unió, benne a (már csak) huszonhét tagállam csődje volna. Amiért a brüsszelita-sorosista kórus a magyar és a lengyel kormányt kívánja felelőssé tenni, holott a magyar és a lengyel álláspont a júliusi uniós csúcson elfogadott kompromisszum óta jottányit sem változott.

Ellenben Brüsszelben ismét az úgynevezett jogállamisági kritériumokhoz – amelyekről sokan sokfélét mondanak, de egzakt módon még senki nem állapította meg őket – igyekeznek kötni a büdzsé és a válságkezelő alap forrásainak felhasználását.

Merkel szerint a politika feladata az, hogy megtalálja a mindenkinek elfogadható megoldásokat, de kompromisszum nélkül ez nem sikerülhet, ezért valamennyi féltől kompromisszumokra nyitott hozzáállás szükséges. Ez jól hangzó frázis, csak az vele a probléma, hogy Brüsszelben és Berlinben gyakorlatilag egyedül Magyar- és Lengyelországtól várnak „kompromisszumot”. Ahogy azonban Orbán Viktor miniszterelnök az utóbbi napokban egyértelműen kinyilvánította: nem akar kompromisszumot kötni, mert a jelenlegi német javaslat elfogadása után nem lenne akadálya annak, hogy a tagországoknak járó pénzeket a bevándorlás támogatásához kössék és a migrá­ciót ellenző országokat költségvetési eszközökkel megzsarolják.

Ez nem kizárólag a magyar kormányfő véleménye. A nem éppen kormánypárti HVG számára készített legfrissebb reprezentatív Medián-felmérés szerint minden második ember osztja a kormányzati álláspontot, amely szerint az EU valójában azért büntetné Magyarországot, mert a kormány nem akarja beengedni a migránsokat, és csak 39 százalék tudja úgy, hogy Brüsszel a jogállami követelményeket kéri számon rajta. Tény, hogy az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság továbbra sem mondott le a migránsok kötelező szétosztásának ötletéről – ezt minap a déli „frontországok” kormányfői ismét sürgették –, és a majdnem tíz hónap késéssel, szeptember végén bemutatott új migrációs és menekültügyi paktum is azt javasolja, hogy kezeljük jól a migrációt.

Bárhogy alakul a költségvetés sorsa a jövő heti uniós csúcson, a migrációs vitában belátható időn biztosan nem lesz kompromisszum a bevándorlást támogató és ellenző tagországok között. Ezért az egyedüli megoldás az lehet, ha a pénzügyi, gazdasági kérdéseket elválasztják a politikai és ideológiai vitáktól. Ez talán mégsem olyan nehéz feladat, mint a kör négyszögesítése.