
Fotó: Badó Ildikó
A Vitézi Rend első – zárt körű − vitézavatására éppen száz éve, 1921. május 22-én, vasárnap került sor a budai királyi várkápolnában. Az avatási ünnepség előtt a kormányzó a Mátyás-teremben kihallgatáson fogadta az első telekadományban részesített huszonnégy Arany Vitézségi Érmes vitézt, akik szintén részt vettek a zárt körű vitézavatáson, de ekkor még nem lettek felavatva. Magáról az avatásról Angelovics Helga írta Vitéz avatások a két világháború között 1921–1938 című tanulmányában (Első Század, XIII. évf. 1. 2014. tavasz):
„A kormányzó jobb oldalán egy testőr állt a nemzeti hadsereg zászlajával, a baloldalon pedig Gyarmathy János tábori lelkész, aki az eskü szövegét olvasta fel, melyet a törzskapitányok [a Vitézi Szék fentebb felsorolt nyolc tagja] – akik az oltárral szemben sorakoztak fel egy vonalban – esküre emelve kezüket, hangos szóval utána mondtak. […] Ezt követően a vitézek főkapitány-helyettese rövid beszéd kíséretében feltűzte vitéz nagybányai Horthy Miklós zubbonyára a vitézi jelvényt, majd a törzskapitányok járultak a kormányzó elé, aki sorban felékesítette mindegyikőjük mellét a vitézi jelvénnyel.”
Az 1940-es évekre a vitézek tiszti és legénységi taglétszáma (körülbelül egyharmad–kétharmad arányban) meghaladta a tizenötezret, a várományosoké a nyolcezret. A Vitézi Rendet a II. világháború utáni kommunista rendszer megszüntette, de a nyugati magyar emigráció továbbra is igyekezett életben tartani. A rend első főkapitánya, vitéz nagybányai Horthy Miklós 1957-ben elhunyt. A második főkapitány, a nádori ágból származó vitéz Habsburg-Lotharingiai József Ágost királyi herceg 1962-ben elérte, hogy a Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága (I.C.O.C.) elismerje a Vitézi Rendet, amelynek jelenlegi főkapitánya vitéz József Károly királyi herceg.
A Vitézi Rend mai szerepével, történelmi küldetésével kapcsolatban érdemes hangsúlyozni, hogy ennek a nagy múltú szerveződésnek van létjogosultsága. A rend tevékenységének nem az az értelme, hogy a tagjai magyar ruhákban, vitézi jelvénnyel a mellükön parádéznak − bár ez része a hagyományőrzésnek −, hanem mindenekelőtt az, hogy életben tartják a nemzet védelmével, megtartásával kapcsolatos hazafias szellemiséget. Erre a mai időkben egyre nagyobb szükségünk van.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!