Nemrég az M5 tévécsatorna Ez itt a kérdés műsorának vendége volt Szakály Sándor egyetemi tanár, Széchenyi-díjas történész, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója, Berniczei-Roykó Ádám orvos, a legitim Vitézi Rend főkapitány-helyettese, valamint e sorok írója. A műsor a Vitézi Rend fennállásának, illetve az első vitézavatásnak a századik évfordulója kapcsán foglalkozott a rend történetével, mai jelentőségével. A Horváth Szilárd által vezetett beszélgetés során az a kérdés is felmerült, hogy mi szükség van ma a Vitézi Rendre, amely 1920 és 1944 között élte fénykorát.
A Vitézi Rend létrehozásának gondolata egykor összefüggött azzal, hogy a vitézi tetteket Magyarország királyai nemességgel és földbirtokkal jutalmazták, viszont 1918 után, a király nélküli országban megszűnt a nemességadományozás lehetősége. A Vitézi Rend főként ennek az űrnek a betöltésére jött létre 1920-ban, és persze azért is, hogy életben tartsa azt a szellemiséget, amely a magyarokat ősidők óta képessé tette hazájuk megvédésére.
Az Országos Vitézi Szék – Horthy Miklós kormányzó elnökletével – 1920. szeptember 25-én, a budai királyi várpalota Mátyás-termében tartotta első ülését. E napon írta alá a kormányzó, gróf Teleki Pál miniszterelnök ellenjegyzésével a Vitézi Szék tagjainak kinevezését. A kormányzó „legmagasabb kézirata” kijelölte a Vitézi Szék vezérkarát, és utalt annak feladataira. Tátrai Szilárd A Vitézi Rend első évtizedének története című tanulmányában (Hadtörténelmi közlemények 110. évf. 1. sz. 1997) idézett a dokumentumból:
„A magyar királyi miniszterelnök előterjesztésére szandai Sréter István tábornokot, magyar királyi honvédelmi minisztert, Nagy Pál altábornagyot, semjénfalvi Siménfalvy Tihamér nyugalmazott vezérkari testületbeli ezredest, tapolylucskai és kükemezei Bánó Kálmán alezredest, bilkei Lipcsey Márton őrnagyot, sepsibaczoni Toókos Gyula szolgálatonkívüli viszonybeli vezérkari testületbeli őrnagyot, Igmándy-Hegyessy Géza testőrőrnagyot és Magasházy László századost, első szárnysegédet, a Budapesten székelő »Vitézi Szék« tagjaivá kinevezem.”