A Nagy Blanka-jelenség, avagy mindig van lejjebb

Nem új keletű megállapítás, hogy a trágárságban, ocsmány beszédben kiemelkedő középiskolás leányzó közéleti szerepeltetése része az ellenzék botránypolitizálásának.

Budapest, 2019. április 14. Nagy Blanka diák beszédet mond a Demokratikus Koalíció európai parlamenti kampánynyitó rendezvényén a Budapest Kongresszusi Központban 2019. április 14-én. MTI/Mohai Balázs Fotó: Mohai Balázs

Nem új keletű megállapítás, hogy a trágárságban, ocsmány beszédben kiemelkedő középiskolás leányzó közéleti szerepeltetése része az ellenzék botránypolitizálásának. Azt hittük, ezzel vége is van Nagy Blanka sztárolásának. Lehet azon meditálni, persze „megcsontosodott, ókonzervatív” szemszögből, hogy ez mennyire volt pozitív hatással az ifjú hölgy szellemi-lelki fejlődésére. De kiderült, hogy folytatás következik, a sztártinédzser indul Kiskunfélegyházán az őszi önkormányzati választásokon. Mégpedig, amint ez kiszivárgott (noha nem szivárogtatták), MSZP-s támogatással. Amitől esetleg már az sincs messze, hogy maga mögött tudhatja a teljes ellenzéket.

De hát mi ez az egész? – kérdezhetik olyanok is, akik sohase voltak Fidesz–KDNP-szavazók. Rejtély már az is, hogyan, milyen tulajdonságai alapján esett a választás az ifjú trágárkirálynőre, mert ez a bátorságnak álcázott gusztustalanság, illetve az erre való hajlam talán önmagában mégsem elegendő. Bizonyára kellett hozzá családi háttér, hagyomány, szocializáció is. Csakhogy más dolog egy tüntetés szónokaként durva trágárságokat ordibálni, és megint más egy település lakói szemében megmérettetni magát, különösen, ha ki van téve annak: nemcsak a kormánypártiak rühellik egy mosdatlan szájú csitri, fruska ilyetén elbizakodottságát. Még a fiataloknak is feltehetőleg csak egy töredéke esik hasra előtte. Nem tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk, hogy mindezt nevetségesnek vagy felháborítónak tartsuk-e inkább. Nyilván mind a kettő.

De mit remél, mit profitál mindebből az ellenzék, vagy legalábbis az MSZP? Tesztelik a társadalmat, hogy vajon hány szavazatot kap a tinisztár? A sportban például elvben valóban nincs korhatár, de teljesítmény nélkül ott sem lehet felfutni. Milyen teljesítménye alapján gondolja bárki – mert az kevés az üdvösséghez, hogy mocskos kifejezésekkel illeti a kormánypártot és az első közjogi méltóságot –, hogy Nagy Blanka el tud igazodni egy kisváros közigazgatási-jogi ügyeiben? Hiszen közigazgatási, közfeladatot igénylő szakmai kérdésekben tájékozatlan és tudatlan! Az MSZP-sek netán magát az önkormányzati választás intézményét akarják saját magukkal együtt lejáratni, kutyakomédiává zülleszteni? Mert nekik már úgyis mindegy? A fő cél valószínűleg az, hogy az önkormányzati képviselőséget politikai pozícióra redukálják, amelyben csak annyit kell tudni, hogy hol az „ellenség”.

De vajon hálás lesz-e nekik hosszabb távon egy bepalizott fiatal nő, aki köznevetség tárgya, amint megszólal a média előtt? Nem igaz, hogy ebből semmit nem érzett, amikor a Hír TV kérdésére, igaz-e, hogy az MSZP támogatja, elkezdett rémülten dadogni, összevissza hebegni-habogni. Azt legalább kibökte, hogy nem kapott engedélyt a nyilatkozattételre. Mit fog mondani egy képviselő-testületi ülésen, ahol például költségvetésről vagy közbeszerzésről kell majd dönteni?

Természetesen senki sem vár tőle – már csak életkorából és képességeiből adódóan sem – frappáns válaszokat, politikai-jogi felkészültséget. De azoktól, akik újra rábeszélték a politikai szerepvállalásra, elvárható volna, hogy bármennyire nehéz is, valahol álljanak meg a lejtőn. Mert ha valóban nem lehet vagy nem tudnak, és mindig van lejjebb, akkor a végén ott kötnek ki, ahol Caligula, a zsarnok római császár, aki erőfitogtatásból a lovát konzulnak akarta megtenni.

Bármennyire maguk mögött érzik is a hazai balliberális pártok azokat a jól szervezett nyugati erőket, amelyekről a Momentum politikusa, Cseh Katalin olyan magabiztosan beszélt, jó lenne, ha elgondolkoznának rajta, mit engedhetnek meg maguknak és mit nem.