Merthogy azok a szobrok, amelyek tönkretételét pécézik ki maguknak, az esetek legnagyobb részében történelmi személyek ábrázolásai, ennyiben történelmi szimbólumok. És ez nagy szó. Hiszen a történelem nem más, mint az ember időben kiteregetett lényege. Ha arra a fogós kérdésre keressük a választ, hogy mi az ember, talán elegendő, ha annak történelmére mutatunk és megjegyezzük: „ez vagy te”. Joggal mondja José Ortega y Gasset, hogy „az embernek nincs természete; az embernek történelme van”. Majd szellemesen hozzáteszi: a történelem az, ami a Neander-völgyi nőstényt megkülönbözteti Madame Pompadourtól. (Ehhez csak azt lehet hozzátenni, hogy ezen az úton nemcsak előre lehet menni, hanem hátrafelé is.)
A történeti személyekről készült szobor mármost az a pont, ahol a történeti idő átfordul a térbe. Ezek a szobrok, szimbolikus jellegükön túl, a történelem sűrűsödési pontjait, koncentrált kifejeződéseit jelentik. Amikor tehát ezek a szobordöntögetők nekilátnak gyalázatos munkájuknak, akkor ezzel voltaképp a történelemnek üzennek hadat, egyszerűen ki akarnak radírozni a kollektív történelmi emlékezetből bizonyos folyamatokat, személyeket. Modern kifejezéssel élve resetelni vagy akár delete-elni akarják azokat. A szobordöntögetők azt hiszik, hogy egy szobor megcsonkolása vagy ledöntése egyenlő a múlt egy darabjának megszüntetésével, eltörlésével, amit maga a szoboralak szimbolizál.
És ezen a ponton bukkanunk e napjainkban folyó, szánalmasan tragikus eseménysor végső mozgatórugójára.
Nem másról lenne itt szó, mint annak a lényünk végső lényegét kitevő identitásnak a felszámolásáról, amit történelemnek, jobban mondva történelmi elbeszélésnek nevezünk. Az egyes ember, de az emberi csoportok is sokféle identitásból épülnek fel. A mai kor egyik vezéreszméje viszont a jelenlegi ultraliberális demokráciákban éppen abban van, hogy mindenfajta identitást leépítsenek, felszámoljanak, hiszen az emberek épp ezekre támaszkodva tehetnek szert önazonosságra. Ezért érik szinte nap mint nap brutális támadások a keresztény hitet mint az egyik legerősebb identitásképző tényezőt. Ezért támadják a nemzetet, valamint az azon belüli lokalitásokat is, mint megannyi kötődésformát, s végül ezért indulnak rohamra minden emberi együttélés legvégső eleme, a család ellen is.
S úgyszintén ebbe a folyamatba illeszkedik a történeti identitás mint végső elem szétroncsolása, mert az utóbbi nemcsak azt mondja meg, hogy mik vagyunk, hanem azt is, hogy miképpen lettünk azok, akik vagyunk. A neves történelmi személyiségek szobrai elleni támadások épp ezt a pusztítási folyamatot próbálják beteljesíteni, akár tudatában vannak ennek a szoborgyalázók, akár nem. A végső cél ugyanis egy minden identitás nélküli, pépes embermassza, a kenyérre kenhető Nutella-ember kitenyésztése, akit aztán tetszés szerint manipulálhatnak „a Föld urai” a globális média hathatós közreműködésével.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!