Erőszakot propagál az ellenzék

Kun Béla vörösterrorjának korszakát idézi a sajtójuk, a holdudvaruk és a politikusaik is.

Egyre inkább szűkül Márki-Zay Péter mozgástere Fotó: Kurucz Árpád

Messzinek tűnhet 2022, akár azt is gondolhatnánk, hogy hátradőlve megpihenhetünk, és kiélvezhetjük a viszonylagos nyugalmat, de a helyzet az, hogy az ellenzékünk le sem szállt a gázpedálról, sőt. Egy méretes téglát raktak a hülyeségzsigulijuk sebességét szabályozó szerkezetre, miközben az ablakokból kihajolva harciasan azt kurjongatják, hogy diktatúra meg elnyomás van, ezért a hatalmat csak forradalom segítségével képesek megdönteni.

Vagy egy kis jogállamiság- meg demokráciacsökkentéssel.

Persze csak amíg rendet raknak. Egy hétig vagy kettőig. Esetleg pár évig. Vagy örökre. A képviseleti demokráciát egyébként is meghaladta a modern kori civilizáció. Lám, ha az emberekre bízzuk a döntést, azok felelőtlenül mindenféle populista Trumpokat, Salviniket meg Orbánokat juttatnak hatalomra. Egyre többen és egyre gátlástalanabbul mondják ki a baloldalon, hogy szerintük mi a biztos győzelem receptje. Forradalom kell, hisz diktatúra van.

Legutóbb Fleck Zoltán, az ELTE tanára nyilatkozott egy erőset. Szerinte „a 2022-es választás után, egy ellenzéki győzelem esetén időlegesen le kell mondani a jogállam tiszta érvényesüléséről”. Javaslata több szempontból is problémás. Az egyik, hogy miért is lenne szükség egy demokratikus választás után lemondani a szent jogállamiság kereteiről. Ami egyébként, ha épp nem a diktatúra megdöntése a cél, tehát normál üzemben, a szürke hétköznapokon annyira fontos, hogy az ellenzék politikusai egy emberként szoktak drukkolni azért, hogy az EU, jogállamisági deficitre hivatkozva, elindítsa a 7-es cikkely szerinti eljárást, illetve seregeivel vonuljon be Magyarországra és kergesse el Orbán Viktort.

Tehát mi a cél? Az, hogy a fideszes politikusokat a törvényeket mellőzve elűzzék a hatalom közeléből? De hiszen a választásnak pont ez az értelme. Az egyik politikai erő legyőzi a másikat, hogy aztán azokkal és úgy irányítsa az országot, ahogyan helyesnek gondolja. Ilyenkor a győztes párt olyan törvényeket, rendelkezéseket igyekszik bevezetni parlamenti többségének segítségével, amelyeket jónak, szükségesnek tart.

Ez a képviseleti demokrácia lényege.

Tehát egészen biztosan más célok lebeghetnek az oktató szeme előtt. Az Átlátszó.hu újságírója, Bőtös Botond is megfogalmazott már hasonlót. Ő 2017-ben valamifajta hamis győzelmi mámorban úszva ezt írta; „Bízom abban, ha megbuktok, néhány napig még nem áll vissza a demokrácia, és az ilyen alakok testét az árokpartról lapátolják fel egy IFA-ra!!!! Megráztátok, de már nem a pofonfát!” Fleck Zoltán ugyan kissé visszafogottabban nyilatkozott, de nehéz nem észrevenni a párhuzamot a két idézet között. Bőtös Fleckkel ellentétben legalább kimondta, egyértelművé tette, hogy mi történne akkor, ha a győztes fél úgymond lemondana a jogállamiság tiszta érvényesüléséről. Politikai gyilkosságok, lincselések, akasztások.

De nézzük, találunk-e még a balliberális táborban olyanokat, akik Fleckhez ­hasonlóan vélekednek! Sajnos igen.

Márki-Zay Péter, az ellenzék egyik lehetséges miniszterelnök-jelöltje is úgy gondolja, hogy a sokszor emlegetett kandelábereket nem csak világításra lehet használni. Hódmezővásárhely jelenlegi polgármestere néhány éve egy fórumon osztotta meg hallgatóságával: biztos benne, hogy el fog jönni az idő, amikor a nép egyszer csak elveszti a türelmét, majd elkezdi felakasztgatni a gonosz fideszes politikusokat. Kissé mosolygott is, amikor ezeket közölte, teljesen úgy tűnt, mintha a politikusnak nem lenne kifogása az általa felvázoltak ellen.

A sornak nincs vége, érdemes még megemlítenünk a celebvilág egyik jeles képviselőjét, Czutor Zoltánt, a Belmondo zenekar frontemberét, aki most az RTL Klubon, egy hírességek részvételével forgatott vetélkedőben látható. A műsorban szimpatikus és empatikus arcát mutatja, így egészen biztosan megkedvelték mind a nézők, mind a vele együtt forgató ismert és kevésbé ismert celebritások is. Pedig ha kollégái és az RTL nézői követnék az énekes Facebookon gyakorolt politikai munkásságát, tudhatnák, hogy valójában mi is lakozik a bölcs korelnök családapában. Május 18-án, azaz mindössze néhány hónapja ezt írta ez a végtelenül szelíd ember: „Ezek kierőszakolják maguknak, hogy egyszer csak majd ugyanúgy kezeljük a Fidesz-szavazót, mint hajdanán a nyilas suhancokat vagy az ÁVH-st. Meg fogják csinálni, hogy a köznép úgy is bánjon majd el velük.” Czutor mondatai annyiban erősebbek, mint felsorolásunk többi résztvevőjéé, hogy a jelek szerint az énekes-celeb nem elégedne meg a fideszes politikusok likvidálásával, hanem tizenkilencre lapot húzva már arról szokott fantáziálni, hogy a jelenleg kormányzó párt összes szavazóját, azaz mind a 2,8 millió magyar embert fogják meglincselni, illetve felakasztani a kormányváltást kívánó baloldali forradalmárok. Hisz ők úgyis mind patkányok, krokodilagyúak, droidok, elmaradott, tanulatlan vidéki bunkók, akik bambán rácsodálkoznak az 5G-re, ugye?

Pont úgy lesz minden, ahogyan azt annak idején a nyilasokkal és az ÁVH-sokkal tették. Beleértve a vetélkedő jobboldali nézőit is.

Szélsőségesen demokratikus gondolatok, ugye?

De kissé elkanyarodtunk. Térjünk vissza oda, hogy miért is problémásak ezek a politikai gyilkosságokat, leszámolásokat előrevetítő, ellenforradalomra, felkelésre buzdító üzenetek. Fleck Zoltánék már eleve annál a pontnál megbotlanak, hogy ha és amennyiben úgy gondolják, hogy nincs, illetve nem lesz szükség jogállamra, akkor vajon miért várnak a ­2022-es választásig? Minek a cirkusz, a szerintük felesleges és drága demokratikus bohóckodás? Minek a választás? Miért nem fegyverkeznek fel most, miért nem mennek ki akár holnap az utcára, építenek barikádokat és döntik meg a diktatúrát, majd kezdenek lincselésbe? Ha ­amúgy is úgy gondolják, hogy a kormány leváltása már kevés, ha arra jutottak, hogy a megnyert választást követően egy kis időre el kell engedni ezt az egész jogállamiság-dolgot, akkor tulajdonképpen mire várnak?

Érdekes még a folyton a jogállamért aggódó ellenzéki sajtó beszédes hallgatása is. Csak gondoljunk bele, hogy milyen éktelen patáliában törne ki a függetlenobjektív média, ha mondjuk valamelyik jobboldali, kormánypárti zenész mondott volna hasonlókat, amely kijelentései után most a TV2 egyik műsorában lenne látható. Vagy mi lett volna, ha fideszes polgármester Hitler-dicsőített volna. Ugyanígy vernék a harci dobokat akkor is, ha a közelmúltban egy, a jelenlegi kormánnyal szimpatizáló egyetemi oktató utalt volna rá, hogy a választás után nem kellene a jogállami normákat betartani, mert csak a demokrácia szabályait sutba vágva lehet teljes a jobboldal győzelme. De csak néma csönd van. Nincsenek felháborodott cikkek, petíciók, és Európa is hallgat.

Pont úgy, mint amikor nem is olyan régen Gyurcsány fenyegetett meg vagyonelkobzással minden jobboldali színházi embert. Most komolyan, egyetlen balliberális értelmiségi sem akad (az igen erős mezőnyben), aki végre kimondja: „Nem helyeslem ezt a vörösterrort idéző Kun Béla-tempót, valódi európai baloldali így soha nem beszélhet!”? Még van idő visszahívni a harci kutyákat, még van idő elvenni az étvágyukat, mielőtt még mélyebbre süllyesztik a közélet színvonalát.

Oda, ahonnan már nem lesz visszaút.