Globalisták a demokráciák ellen

A XXI. században a globális elit a globális elit destruktív szándékai fenyegetik leginkább a demokráciát.

Először is, a klasszikus helyi (nemzeti) piacon a szereplők a belső körforgásban tartják a megszerzett nyereséget, a globális elit által létrehozott, nemzetek feletti piac azonban már elsősorban és meghatározóan a globális szereplőknek termeli a profitot. Ez a legkülönfélébb technikákon alapul, amelyek nagyjából a hetvenes-nyolcvanas évektől formálódtak ki, s az 1989-es úgynevezett washingtoni konszenzusban szimbolikusan is megjelentek a kulcsszavak: liberalizáció, dereguláció, privatizáció. A piaci és pénzügyi mozgások előtt módszeresen lebontották a nemzeti korlátozásokat és jogszabályokat (vámokat, hazai piac­védelmet stb.), a piac globálissá vált. A globális profit megszerzésének, a befolyó pénzek növekedésének számos törvényes, féllegális és illegális módozata van, ezek közé tartoznak az offshore cégek, a sajátos banki extraprofitok, a tőzsdei és árfolyam-spekulációk, a bennfentes kereskedés.

A lényeg tehát, hogy a globális piac egyszerűen maga alá gyűri a helyi, nemzeti pia­cokat, a helyi profitot kiszivattyúzza a helyi vállalkozóktól, és azt egy szűk elitkör számára koncentrálja.

Másodszor, a globális elit a közjó felől a „magánjó” kiszolgálása irányába tereli az állam működését. Ez egyfelől megjelenik olyan törekvésekben, mint az állami feladatok kiszervezése többek között a PPP (public-private partnership) formájában, azaz a közfeladatoknak a közszféra és a magántőke együttműködésén alapuló ellátásában, ennél átfogóbban ez nem más, mint a good government helyett a good governance, vagyis a jó kormányzat helyett a jó kormányzás gondolata, amely a hagyományos állam feladatait minél szűkebben szabja meg, a kormányzati feladatokat pedig egyre növekvő mértékben átadja a piaci szereplőknek, cégeknek, vállalkozásoknak.

Az állam szétszedésének másik iránya az állam beágyazása, integrálása egy nemzetek, nemzetállamok feletti globális döntéshozatali folyamatba. Ez mutatkozik meg az Európai Unió föderalista törekvéseiben, illetve az egyes nemzetközi szervezetek, például az ENSZ hatókörének bővítésében, a nemzetközi bíróságok politikai jellegű, a nemzetállamok szuverenitását szűkítő döntéseiben, a globális szervezetek nyomásgyakorlásában, illetve az úgynevezett választott bíróságokban, amelyek előtt az államok és a cégek immáron egyenlő félként lépnek fel.

Mindamellett ma már megfigyelhető a globális fősodor számára nem megfelelő demokratikus választási eredmények relativizálása, a nem megfelelő kormányok destabilizálása külső és belső erőkkel, vagyis a demokratikus intézményrendszer megtámadása akkor, ha az nem a globális elit szándékai szerint működik.

Harmadszor: a (civil) társadalmat normák, szokások, közösségi erkölcsök tartják össze, amelyek egyben egy nemzet tartópillérei is. A globális elit célja ezen a terepen a meglévő, évszázados gyökerezettségű normák, emberi, családi viszonylatok átalakítása, önmagából való kifordítása, ezen keresztül az összetartó, közösségi értékrendek helyettesítése az individualitással, az egyéni szabadság abszolutizálásával. Ennek érdekében országon kívülről és belülről hálózatosan szervezett erők jelennek meg a civil társadalom legkülönfélébb intézményeiben, a nyilvánosságban, és a keresztény valláserkölcsökön nyugvó polgári demokráciák működésének alapnormát kérdőjelezik meg, illetve állítanak helyükbe multikulturalista, kozmopolita, szélsőségesen individua­lista, a család, a vallás, a nemzet, a történelmi örökségek jelentőségét relativizáló életformákat, elvárásokat. A közösségi tudat átformálásában a globális elit által finanszírozott és irányított NGO-k, gigászi techóriások (Google, Amazon, Facebook, Twitter stb.), álcivil politikai szervezetek, jogvédő ügyvédi irodák, mozgalmak, informális hálózatok, agytrösztök vesznek részt. Mark Zuckerberg néhány éve így fogalmazott: „Napjainkban a küzdelem a szabadság, a nyitottság és a globális közösség erői meg az autoriter erők, az izoláció és a nacionalizmus között dúl.” Aligha kétséges, hogy a célok érdekében ő és kommunikációs világcége nem kis erőket tud mozgósítani.

Azt is észre kell vennünk, hogy a globalizmushoz csatlakozó nem pénzügyi, hanem szellemi-kulturális elit számára ez a világ megmentéséről szól, egyfajta új üdvtan vagy valláspótló meggyőződés.

Ha ezek a globális elit által irányított tudatos és tervezett átalakító folyamatok célba érnek a XXI. században, akkor a piac, az állam és a társadalom alrendszereinek egyensúlyára épülő rendszer felbomlik, s ezzel együtt felbomlanak a nemzetállamok és a demokráciák is, hiszen alárendelődnek egy nagyobb, nemzetek feletti egységnek, amelyben elveszítik karakterüket, működési logikájukat, összetartó erejüket. Ebben az átlényegülésben a globális elit szempontjából kulcsfontosságú az állam szuverenitásának, demokratikus legitimáción alapuló integritásának szétrombolása, mert az állam az a szféra, amelyik a piacot és a társadalmat kiegyensúlyozó politikájával, a közjó iránti elköteleződésével és uralmi eszközeivel képes egyensúlyban tartani, ezáltal a nemzeti kereteket megőrizni.

Amikor tehát arra kérdezünk rá, hogy a XXI. században mi fenyegeti leginkább a demokráciát, akkor az a globális elitnek a piac, állam és társadalom egyensúlyának felbomlasztására, a (nemzeti) piac, az állam és a társadalom önállóságának, szuverenitásának megszüntetésére irányuló, ma már nagyon jól látható szándéka.

Ezzel kell minden erőnkkel szembe szállni; e küzdelem a XXI. század talán legfontosabb kihívása.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója