Az idei nagyböjtben, világjárvány formájában, láthatatlan erők jelentek meg a látható világban. Nem tudjuk, hogy a reménység több-e szívünkben vagy a kétségbeesés? Kezünkben néhány elrongyolódott, összegyűrt szó Isten nagyszerű valósága helyett.
Az a kicsi vírushordozó lény valószínű tudta, hogy itt az idő az emberiség figyelmeztetésére. Az elvilágiasodott gondolkodás Isten helyébe az egyént ültette, a korlátok nélküli szabadság emberét, aki felszámolta a rendet, a fegyelmet, kiirtotta a másik ember tiszteletét, a mának él, az önmegvalósítás abszurd formáit támogatja, a hitet kigúnyolja, a keresztényeket üldözi, s a közösség helyébe a tömeget ültette.
A minap egy bölcs ember hallatta hangját: a vírus átmenetileg visszahozta a rendet.
Újra meg kell tanulnunk a normális társadalmi viselkedés rendjét, egymás tiszteletét és megbecsülését, amelyben meghatározó a nemzet és a család, amely védelmet és biztonságot nyújt egyéni életünk kiteljesedéséhez. A rend betartása a hívőknek lesz könnyebb, akik nem hagyták el Istent. Akik a teljes szabadságot választották, mindennapjaikban is küzdenek a tisztességért, a megbecsülésért, a valódi értékek megtartásáért, a lelki gazdagságért.
A vírus fertőzésveszélyt jelez, érintkezést tilt, embereket választ el egymástól, közben együttérzésre biztat, szoros együttműködésre késztet, érintkezés nélküli szeretetre szólít fel mindazok iránt, akiktől elszakít. A vírus felébresztette a nemzetek választott vezetőinek lelkiismeretét is, akik felelősek a nemzetcsaládot egybeölelő országhatárokért s az őket bizalmukkal megajándékozó népükért, valamint a nemzetek közötti szolidaritás fenntartásáért. Az orvostudomány fejlettségének mai fokán a világjárvánnyal vívott harcunkban a legtöbbet a kiszolgáltatottságunk kerül szóba, ami a lelkünkre utal.
Egyébként ez a felismerés jelenik meg a holisztikus gyógyításban és a Betegápoló Irgalmasrend gyógyító kultúrájában is. Elgondolkodtató, hogy Európában a koronavírussal folytatott küzdelmünk során fel sem merült a keresztény válasz, amely egyedülálló eleme a keresztény Európa örökségének, miközben Európa és a magyarság története nem is érthető a fertőzések nyomán kialakult járványok és a megoldást kereső válaszok ismerete nélkül.
Emiatt bátorkodom a keresztény választ előtérbe helyezni.
Az egészség a lélek Istennel való harmonikus kapcsolatát jelenti. Ezért a Krisztus-hívőknek az egészség nem önmagában érték, hanem azáltal, hogy az életnek azt a teljességét (egészségét) érthetjük alatta, amelynek megszerzése és megtartása elsősorban nem az orvosoktól függ. Így lehetséges az, hogy az egészséges lélek ép és erős maradhat akkor is, ha a test beteg. A betegség a lelki-erkölcsi rend megbomlásának külső jele.
A gyógyításban a testi gyógyulás csak másodlagos. A valódi gyógyulás az, amikor helyreáll a rend, ember és Isten kapcsolata. A rendteremtést, az emberi testet öltött Isten Fia, a Megváltó vette magára, aki betegségeinket viselte, akire fájdalmaink nehezedtek, akinek sebei szereztek gyógyulást. Ő állította helyre az emberiség lelki-testi egészségét, egészséges kapcsolatát Istennel. Ez a tanítás határozza meg az európai kultúrát és civilizációt már kétezer éve, s ez jelent igazodási pontot ezeregyszáz éve Magyarországnak is. Mondhatjuk: a gyógyítás a kétezer éves egyház öröksége.
A világjárvány egyik napról a másikra megváltoztatta életünket. A bezártság is szolgálhatja lelkünk gyógyulását, ha felfedezzük a kereszténység engesztelő gyakorlatait, a bűnbánatot, a böjtöt, az önmegtartóztatást, az imádságot. Ami rajtunk múlik, azt megtenni kötelesség, ami nem, azt imádkozva bízzuk Isten kezére. Örvendetes, hogy sokat teszünk testünk egészségéért, de mi lesz a lelkünkkel?
Orandum est, ut sit mens sana, in corpore sano! (Juvenalis) Imádkozni kell azért, hogy ép legyen a lelkünk ép testünkben! 2020 húsvétján kérem Istent, hogy a feltámadásba vetett hitünk hozza vissza a Lelket Európába.
A szerző a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetője, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke
